A négyes szám geometriai megfelelőjét, a négyzetet vagy négyszöget különösen az építészetben alkalmazták és használják ma is. A településeket négyzet alapterületűre tervezték, ugyanis azt hitték, hogy a kerítéssel körülvett négyszögletes föld védelmet nyújt az embereknek a halállal és a káosszal szemben. De nemcsak a településszerkezetre volt jellemző e geometriai idom használata, négyzet alakúra építették a templomokat, a pagodákat, a piramisokat, zikkurátokat, szentélyeket, dolmeneket, sztupákat is. A négyzet formájú oltárok a szentségeket tükrözték, az indiaiak áldozóhelyeit négyféle fából faragták. A buddhisták szakrális jelképe, a mandala ugyancsak négyzet alakú, amely a négy irány felé tájolva jelzi a négy királyt, a négy dhjáni Buddhát. A reinkarnációt jelképező szimbolika mutatja, miként jut el a lélek a négy elemen keresztül a sötétségből a megvilágosodásba.
Az emberiség a rontás ellen amulettként, vagy mint varázslatos talizmánt, ősidők óta használja a bűvös négyzeteket. Az első mágikus négyzetet (Lo shu, vagy Szaturnusz varázsnégyzet) a legenda szerint Fu-szhi, a híres császár pillantotta meg egy mocsárból előbukkanó teknősbéka hátán, i. e. 2800 körül.
| 4 | 9 | 2 |
| 3 | 5 | 7 |
| 8 | 1 | 6 |
Ez az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 számokat tartalmazta olyan elrendezésben, hogy a számok összege minden irányban – vízszintesen, függőlegesen és átlósan egyaránt – azonos (15) volt. Később ez a mágikus négyzet a kabbalisták nyomán negatív értelmezést nyert, ugyanis az oszlopok és a sorok összegeinek a számjegyeit összeadva (15 és 1 + 5 = 6) eredményként - mind függőlegesen, mind pedig vízszintesen - a Sátán száma, a 666 adódik.
A mágikus négyzetek valószínűleg indiai közvetítéssel jutottak el az arabokhoz, majd később általuk terjedtek el Európában. Különösképpen a babonás kuruzslás „tudománya” használta előszeretettel ezeket a számokkal ellátott mértani idomokat, melyeken a vízszintes, függőleges és az átlós irányban összeadott számok összege mindig azonos volt. Az egyik legismertebb a mágikus Jupiter-négyzet volt, amely – akárhogyan is nézték – mindig a betegségűző, varázslatos harmincnégyet mutatta.
Az elnevezés onnan ered, hogy a nyugati okkult tradícióban a planétákat számok sorozatával és e számok sajátságos elrendezésével társították. A számmisztikai csoportosítás egyik elterjedt módszere pedig a mágikus négyzet volt. A Jupiter bolygóval a 4, 16, 34 és a 136 számokat társították, mert: a hozzárendelt mágikus négyzet mindegyik sorában és oszlopában 4 szám van, a négyzet összesen 16 számot tartalmaz, a számok összege sorokban, oszlopokban és az átlókban egyaránt 34, és a benne található összes szám összege pedig 136.
Elkészítése meglehetősen egyszerű. A négyzet bal felső sarkából kiindulva, balról jobbra haladva, írjuk be 1-tol 16-ig a számokat. A következő lépés során az átlóban található számokat tükrözzük a négyzet középpontjára, melynek eredményeként a 16 és az 1, a 11 és a 6, a 13 és a 4 valamint a 10 és a 7 helyet cserélnek. A többi számot változatlanul hagyva, a varázslatos Jupiter-négyzetet kapjuk.
Hasonló mágikus szerepet játszott a SATOR, AREPO, TENET, OPERA, ROTAS szavakból összeállított latin szónégyzet palindroma, az ún. Sator-négyzet is, melynek jelentését („a magvető megkapja munkájának eredményét”) csak nehezen tudták megállapítani. Az egyik népszerű mese szerint állítólag maga az ördög is zavarba jött, amikor e szavak betűit ismételgette. Valószínűleg e titokzatos voltában rejlik e talizmán népszerűsége és varázslatos ereje. A népi mágia változatos célokra használta: hatásos volt többek között a tűz, az átok, a rontás, az állatharapás, a dögvész ellen, sőt az íreknek a Sator-négyzet egykoron a szerelmi talizmánja volt. Úgy tartották, hogy ha a betűket rá vérrel írták, varázslatos hatásának egyetlen asszony sem tudott ellenállni.
| S | A | T | O | R |
| A | R | E | P | O |
| T | E | N | E | T |
| O | P | E | R | A |
| R | O | T | A | S |
A muszlimok – sokfelé még ma is használt – mágikus négyszögei, tulajdonképpen kis négyzetekbe írt számokból állnak, melyek összege különleges jelentőségű eredményre képes, bűvös erőkkel ruházza fel tulajdonosát. Gyakran talizmánban is hordják. Különösen Észak-Indiában terjedtek el, ahol különböző célokra szolgáló, többek között rontás elleni, gyógyításra, varázslásra használható mágikus négyzeteket készítenek.