Vásárhelyi István nevű kedves olvasóm jelezte 2012 tavaszán, hogy jó lett volna, ha a magyar sörös tor szokásáról is írtam volna összeállításomban. Akkor megígértem, hogy pótolom a hiányosságot, amit - néhány sörös hiedelemmel is kiegészítve - most megteszek. A magyar sörfőzés kultúrtörténetéről, benne a sörös tor szokásáról, A magyar sörfőzés múltjából címmel Szathmári László (1880 - 1944) írt remek tanulmányt, mely az Országos Széchenyi Könyvtár digitalizálásának köszönhetően már az Interneten is elérhető. Ebből megtudhatjuk többek között, hogy mit jelentett a „sernevelés”, mi várt arra, aki háborgatni merte a sörös tort, vagy, hogy mi volt a „szalad” és a „virics”.
Ugyancsak egy érdekes összeállítást közölt az origo, mely azzal foglalkozik, hogy miért nem koccint a magyar sörrel. Mindkét összeállítás érdeklődésre tarthat figyelmet, mint ahogyan remélem az alábbi néhány sör hiedelem is.
Sört inni a boltban az üzlet felvirágzását jelzi.
Ha a sörkészítés során az élesztő hozzáadása előtt egy darab szenet teszünk bele, a sörünk nem lesz savanyú.
A kiömlő sör közeli keresztelőt jelez a házban, mondják Csehországban.
Ha a sör habja hozzáragad a pohár vagy korsó belsejéhez, az annak a jele, hogy jó a sör.
Melton az Astrolagaster című művében azt írja, hogy ha ivás közben a sör melléfolyik, annak szerencsés a jelentése.
Azt mondják, hogy ha a kifutó sör a korsó gazdája felé folyik, az a jószerencse jele.
Ha gyenge sört akarunk készíteni, azt javasolják, hogy gondoljunk valakire, aki nagyon barátságtalan volt velünk, és akkor sörünk szelíd lesz.
Ha a frissen csapolt hordóból elsőként ivó vendéget engedjük, hogy rögtön, fizetés nélkül távozzon, a maradék sör hamar el fog fogyni.
