A természettudós, etnográfus, politikus, parlamenti képviselő, népszerűsítő író Herman Ottót , - aki 1835-ben született Breznóbányán, meghalt 1914-ben Budapesten- méltán nevezik „az utolsó magyar polihisztornak” és a „madarak atyjának”. Számtalan publikációja jelent meg, feltehetően a legismertebb könyve, az 1901-ben megjelent A madarak hasznáról és káráról, melyet német és angol nyelvre lefordítottak. Ízes, zamatos magyarsággal megírt művei népszerűek voltak, iskolákban tananyagként tanították. Az előbb említetten kívül fontosabb művei: a három kötetes Magyarország pókfaunája (1876-1879), A magyar halászat könyve két kötete (1887), Az északi madárhegyek tájáról (1893), Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet (1898), A magyarok nagy ősfoglalkozása (1909), A magyar pásztorok nyelvkincse (1914), Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága (1892), valamint az 1902-ből való A magyar nép arcza és jelleme című könyv, amiből idézünk egy rövid részletet.
„Megjelenése szerint a magyarság méltóságos; magaviselet szerint komoly hallgatásra hajló, de nem titkolódzó, tehát nem összeesküvő; a fecsegő és ugrándozó magaviseletet, mint férfihez nem illőt tekinti. Nagy erénye a lovagiasság. A magyar megtartja adott szavát. Támadása nyílt, bátor, sohasem alattomos. A magyar szavajárása velős, sokszor ékes. A magyar ember nem hagyja jussát, véleményéhez makacsul ragaszkodik; a világ legszívósabb, meg nem győzhető pörlekedője és örökös pártoskodója. A magyar föltétlenül vendégszerető és tisztességtudó. Föllépése nyílt és bátor, bármily földi nagysággal szemben is, ami nagy és erős önérzetében gyökerezik. Az önérzet túlságában gyökereznek a magyarság legfőbb hibái is, mint a legkirívóbbak: a hivalkodás, meg nem értő természet, önhittség, gőg, hetykeség a betyárkodásig; de ugyaninnen a szalmaláng, egyáltalában kitartás hiánya is.„ Herman Ottó
Öreg Herman Ottónk nagy szeretettel tanulmányozta az ő magyar népét, mégsem hallgatja el hibáit. E hibák egyik oka az, hogy a magyar nép művelésével, erkölcsi nevelésével keveset foglalkoztak. Aki az őspásztorban rejlő sok értékes adottságot továbbfejleszti, aki a magyart katonás, de igazságos bánásmóddal megszervezi, aki a termelő munka megbecsülés alapján szociális államrendet fejleszt, az a magyarság jövőjének nagy szolgáltatokat tehet, szomorú időkre új ébredést hozhat.
Források:
Magyarország Vereckétől Napjainkig, Harmadik kötet: A magyar föld. Franklin társulat Budapest
Magyar érdekességek fejezet, A magyarság jelleme, Dr. Szilády Zoltán