Karakterolvasás kézírásból – ’Grafológia’ a 20. század előtt

Jobbra emelkedő kézírás – derűlátás és becsvágy.
Süllyedő – Depresszió, az ambíció hiánya.
Kikerekített – Szelídség és elegancia.
Szögletes – Határozottság és makacsság.
Díszített – Mesterkéltség és haszontalanság.

Előredőlő – Érzékenység és gyengédség.
Hátradőlő – Bizalmatlanság és hamisság.
Függőleges (semerre sem dőlő) – Racionalitás és hidegvér.

Könnyű vonalak, lágy tollvonások – Érzékenység és törékenység.
Vastag és zavaros vonalak – Közönségesség és érzékiség.

A szövegben a betűk azonos magasságúak – Egyenesség és méltóság.
Pontban végződő írás – Ravaszság, agyafúrtság.
A betűk a sorok vagy a szavak végén nagyobbakká lesznek – Ártatlanság, hiszékenység.
Az utolsó betű olvashatatlan – Zárkózottság, alakoskodás.

Az „O, az A, és a G” kisbetűs változatai a tetejükön nyitottak – Nyíltszívűség, fesztelenség.
Az „O, az A és a G” kisbetűs változatai a tetejükön összezáródnak – Diszkréció, óvatosság.

Nyomtatott formájú írás – Ízlés, művészi érzék.
Dőlt, kalligrafikus írás – Jelentéktelenség, az eredetiség hiánya.
Nagy, a közepükön teltebb betűk – Érzékiség, torkosság, falánkság.

Ha a kis „t” betűk keresztvonalai hosszúak, lendület; ha rövidek, energia; ha vékonyak, erőtlenség; ha erősek, vitalitás; ha a t betű fölött találhatók, tekintély, zsarnokság; ha nagyon alacsonyan helyezkednek el, engedelmesség, alázat; ha a t betű szárának bal oldalán találhatók, határozatlanság, hezitálás, gyengeség; ha a jobb oldalán láthatók, utánzás, gyakorlatiasság, vállalkozó kedv.

Ponttal befejezett aláírás – Megfontoltság.
Egyenes vonallal aláhúzott szignó – Büszkeség.
Ívelt, görbe vonal van alatta – Önelégültség.

A vulgáris ember az írását minden ok nélkül cikornyákkal ékesíti.
A szenvedélyes ember írás közben erősen a papírra nyomja a tollát.
Az óvatos ember a keresztvonalakat, vesszőket ösztönszerűen használja.
Az egoista ember kunkorítja a betűit.
A mogorva, zsugori embernek a kézírása is rosszkedvet, fukarságot tükröz.

A szögletes típusú írás erős akaratot, nagy energiát és határozottságot jelez.
A spatulás írás a nemes gondolatokkal és üzleti vénával megáldott emberre jellemző.
A kónikus írás kifinomult ízlést és pallérozottságot jelez, valamint a zene, a költészet és a prózairodalom - elsősorban a fantázia szülte regények - szeretetét mutatja.

Forrás: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World, Detroit, 1971]