Sok érdekes témát gyűjtött egybe Fónagy Iván A Mágia és a Titkos tudományok története című, 1943-ban megjelent könyvében, ezekből ragadtam ki és idézek néhány jósálmot, amik állítólag megvalósultak, beteljesedtek.
„Romantikus szerzők, orvosok és költők egyaránt nagyszámmal jegyeztek fel jósálmokat. Crowe ír az említet munkájában például egy fiatal leányról, aki azt álmodta, hogy megállt az órája, melyet nemrégiben a barátnőjétől kapott kölcsön. Álmában elpanaszolta a testvérének, és azt hallja, hogy ennél sokkal nagyobb baj történt, mert Károly fivérük fali órája megállott, ijedten ébredt fel. Nővére persze megnyugtatta, hogy Károlynak semmi baja sincsen. Másnap éjjel az álom megismétlődött, de a fivére békésen aludt, és az óra szabályosan ketyegett. Másnap reggel az íróasztalnál dolgozott éppen, mikor észrevette, hogy a falióra megállt. Éppen szólni akart nővérének, mikor sikolyt hallott Károly szobájából, és nővére azzal rontott be hozzá, hogy fivérük meghalt.”
„Nagy Frigyes 1769. augusztus 16-án azt álmodta, hogy hatalmas csillag hullott le az égről, és olyan fényt árasztott magából, hogy a király csak nagy nehezen tudott továbbjutni. Évek multán derült csak ki: Napóleon ezen a napon született.”
„Szintén Crowe gyűjtéséből való ez az álom is. Egy 15 éves fiú barátjához utazott látogatóba. Egyik éjjel azt álmodta, hogy anyja súlyosan beteg. felriad, és elhatározza, hogy azonnal hazautazik, de azután meggondolja magát, hisz csak álomról volt szó. Újra elalszik, s az álom makacsul visszatér. Most már nem tudott tovább ellenállni, felöltözködött a sötétben, kilépett a kapun, átugrott a kerítésen és még az éjjel hazautazott. Hajnal előtt érkezett meg, bekopogtatott a konyhaablakon, s azt hallja, hogy édesanyja rosszul van. Minden valószínűség szerint ő is megkapta a kolerát, ami már napok óta dühöng a vidéken. Éjjel folytonosan azt panaszolta, hogy fia éppen most van tőle távol. Mikor reggel kilenckor bebocsátották hozzá, már nem ismert rá, és rövid szenvedés után meghalt.”
„Egy francia úr egyszer éjjel álmában sírkövet lát, és világosan kiveszi rajta a június 23. dátumot, de nem látja az évszám utolsó számjegyét, csak 184-et, és a halott neve is elmosódott. Elmesélte feleségének az álmát, és szorongva várták a június 23-át. De minthogy semmi sem történt azon a napon, lassankint megnyugodtak. A rákövetkező évben 1846. június 23-án leányuk 17 éves korában váratlanul elhunyt.”
„Schubert, a romantikus orvos meséli a Lélek története című munkájában, hogy egy heidelbergi tanácsos 12 éves korában, mikor elkezdett görögül tanulni, azt álmodta, hogy nagyanyja, akit életében igen szeretett,egy tele írott pergamentekercset tesz elébe, melyre élettörténetét jegyezték fel görögül. Álmában könnyedén olvasta a görög szöveget, mintha német lenne, de mivel a jóslat egy kitételeivel nincsen megelégedve, arra kéri nagyanyját, hogy változtassanak rajta. Nagyanyja görögül válaszol, és ekkor felébred. A pergamenre írott szöveget nem sikerül már emlékezetébe felidéznie, csak az a mondat jut eszébe, amit nagyanyja válaszol: (Tauta chreszmodetheisa chreszmodeo szoi. ) Azaz: úgy jósolok, ahogy nekem jósoltak. Ezt a mondatot gyorsan felírta az íróasztalon lévő Gaszner kötet egyik lapjára, nehogy elfelejtse. Még jóval később sem volna képes, mondja a tanácsos, ilyen görög mondatot egyedül megszerkeszteni.”
„Hasonló görög nyelvű álomról ír Grotius, a dijoni parlament tanácsosa. Egy papírlapot hozott egyszer valaki hozzá azzal, hogy éjjel, álmában súgta egy hang ezt a mondatot, melyet rögtön felébredés után leírt. A Papíron latin betűkkel egy görög mondat állt, jóllehet az illető egy szót sem tudott görögül. _ Menekülj, nem látod, hogy halálos veszedelem fenyeget? Az álmodó habozás nélkül elutazott Dijonból. Még aznap éjszaka összedőlt a háza.„
„Egy Berlinből keltezett levél a következő különös esetet meséli el. (Annak idején, úgyszólván mindenki ismerte a történetet. Később Hebbel Haideknabe-jában is olvashatták). Egy lakatosinas délelőtt folyamán elmondta mesterének, hogy utolsó éjjel azt álmodta, hogy Bergdorf felé menet (kisváros Hamburgtól mintegy kétórányira) meggyilkolták. A mester csak mosolygott, és hogy bizonyítsa, hogy milyen kevéssé bízhat az ember az álmokban, ragaszkodott hozzá, hogy az inas 140 tallért vigyen Bergdorfba az ott lakó sógorának. Hiába rimánkodott az inas, még aznap 11 órakor útnak kellett indulnia. Megérkezett Hamburg és Bergdorf között fekvő Billwarth faluba és mivel egyre nyomasztóbban nehezedett rá az álom hatása, odament a kisbíróhoz, aki éppen néhány munkásával beszélgetett, elmesélte neki álmát és arra kérte, hogy adjon melléje egy munkást, hogy az erdőn át kísérje el az ínast. Másnap parasztok hozták az inas holttestét a kisbíró elé. Mellette feküdt a fejsze, mellyel átvágták a nyakát. A kisbíró azonnal felismerte a fejszét, azé a munkásé volt, aki az inast kísérte. A munkást letartoztatták, tetemre hívták, ahol megtört és bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot, és csak azt tudja felhozni mentségére, hogy valamilyen ellenállhatatlan kényszer hatása alatt cselekedett. A gyilkos, írja a levél, 35 éves billvarthi lakos, és eddig mindenki derék, becsületes embernek ismerte.”
„Crowe gyűjteményében szerepel a következő történet. Egy úr éjjel félálmában hangot hall, mely arra figyelmezteti, hogy halálos veszedelemben forog. A hang nem kívülről jött, hanem mintegy belső hallásán keresztül érzékelte. Ugyanaz a hang mondott utána könyörgő imát, hogy az illetőt megmentse a veszedelemtől. „Nem én imádkoztam –mondja-, ilyen imát sohasem lettem volna képes elmondani. harmadik személyben beszélt rólam és azért könyörgött, hogy özvegy anyámra való tekintettel hadd meneküljek a haláltól.” Reggel felébredt, felöltözködött és az éjjeli szekrény elé lépett, hogy bevegye orvosságát. Két kanállal szokott bevenni belőle, de aznap, nem tudja miért, egy kanálnyit is alig nyelt le. És ez volt a szerencséje. A patikus véletlenül mérget adott az illető orvosság helyett és így gyomormérgezéssel megúszta. Ha a másik kanállal is beveszi, feltétlenül elpusztult volna. „