A+ A A-

Halászok

  • Közzétéve itt: Egyéb írások


A halászás gyakorlata az ősidőkbe nyúlik vissza, az archeológiai leletek – kagyló- és halcsont maradványok, valamint a barlangrajzok – tanúsága szerint a tengeri táplálékok már az őskőkorban is fontos szerepet játszottak az emberek étkezésében, a túlélésért folytatott küzdelmében. Ebben a korban az emberek többsége vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, amely szükségszerűen állandó vándorlással járt, azonban az első állandó települések – mint például az al-dunai Lepenski Vir – lakói számára a halászat jelentette a fő táplálékforrást.

A maihoz hasonló halászati módszerek az új kőkorban a letelepedő, élelemtermelő közösségek által kifejlesztett technológiák nyomán terjedtek el.

Az ősi Nílus tele volt halakkal, így nem csoda, hogy a népesség nagy részének a friss és a szárított hal volt az alapvető tápláléka. A sírrajzok és a papirusz tekercsek szerint az egyiptomiak számos felfedezéssel, újítással gazdagították a halászás gyakorlatát. Indiában a tamil királyság, a Pándja dinasztia már Kr. e. az 1. században mélytengeri gyöngyhalászatáról volt ismert, a délkelet-indiai kikötőben és környékén élő paravák a gyöngykereskedelem, valamint halászati és navigációs ismereteik révén gazdag és fejlett közösséget hoztak létre.

Noha a hajózás fejlődésével a bibliai időkben a föníciai halászok már Földközi-tengerre is kimerészkedtek, az Ószövetség csak képletesen beszél e tevékenységről: a horogra akadt hal a bűnhődő gonosz képe, Jeremiás könyvében a halászat Isten szétszórt fiait gyűjti egybe. Pedig az a tény, hogy Jeruzsálem egyik kapujának Hal-kapu volt a neve, bizonyság rá, hogy abban az időben a halkereskedés már fontos szerepet játszott. A Földközi-tenger halai föníciai kereskedők révén jutottak el Jeruzsálembe. A Genezáreti-tó különösen gazdag volt halakban – Jézus itt találkozott a halászó Péterrel és öccsével, Andrással –, de bőven volt hal a Holt-tengerben, a Jordánban és mellékfolyóiban is.

A Bibliában többször jelképes értelemben szerepel a hal. Isten ítélete idején az ellenség mindenkit kifog hálójával. Ahogyan a hal nem tudja, mikor kerül hálóba, úgy az ember sem látja előre, hogy mikor éri veszedelem. A Jónást elnyelő nagy hal Jézus Krisztus halálának és feltámadásának a jelképévé lett. Az evangélium hirdetése az emberhalászat. Izrael helyreállítása idején Isten halászokat hív, és az o segítségükkel gyűjti össze népét mindenünnen. Jézus olykor halnak mondta magát, a keresztényeket pedig halászoknak, de átvitt értelemben Buddha is halásznak tekinthető. A folyó- és tengerparti népek körében a halász a bölcs szimbóluma, aki a mélyből felhozza a gazdagságot.

Az Újszövetségben több fontos eseménynek a halban még ma is gazdag Galileai-tó, vagy ennek melléke a színhelye; de ezen kívül is meglehetősen gyakran esik szó a halról és a halászatról. Péter, András, Jakab, János halász volt, s a halászat az apostoli munka képe. Péter és András apostolt Krisztus „emberek halászainak” nevezte. Az apostolok mesterségére emlékezve, a német horgászok ma is „Petri Heil!”, vagyis „Éljen Péter!” szavakkal köszöntik védőszentjüket, Szent Pétert, aki a Biblia szerint a vízen is tudott járni.

A halászatot, mint a folyó- és tengerparti emberek életében fontos szerepet játszó, de többé-kevésbé bizonytalan kimenetelű munkát, már az első kezdetleges hajó vízre bocsátása óta sokféle hiedelem jellegű előírás és tilalom kísérte, amelyek elsősorban a gazdag halfogást – a tengereken olykor a szerencsés visszatérést is – szolgálták. A halászoknak – különösen a tengereken – naponta kellett szembenézniük az ismeretlennel és a veszéllyel, ami az óvatos, konzervatív viselkedés mellett a babonás hiedelmek kialakulásának is táptalajt jelentett.

Az egyik legismertebb és széles körben elterjedt babona óva int attól, hogy nőt engedjenek a hajó fedélzetére, mert ettől haragossá válik a tenger, és balszerencsét jelent a halászok számára. Halász körökben ugyanis sem fizikailag, sem érzelmileg nem tartották alkalmasnak a nőket e munkára, ezért általános vélemény volt, hogy semmi keresnivalójuk nincs a tengeren. Másrészről megfigyelték, hogy a fedélzeten lévő nők csábos hatásukkal elvonják a férfiak figyelmét a munkájuktól, kötelességeiktől, ami felbosszantja a tengert, és hajókatasztrófához vezet. Viszont hosszabb időre nem szívesen mondtak le a nőkről, azért kitalálták, hogyan lehet e veszélyt megelőzni. A megoldást a hajó orrára elhelyezett mezítelen – fedetlen mellű – női figurában találták meg, úgy tartották, hogy a csupasz női mellek láttán „elszégyelli magát” a viharos tenger, és lecsillapodik.

Egy másik, ugyancsak elterjedt babona szerint – mivel úgy tartják, hogy a hajó fedélzetén katasztrófát okoz – a banánnak sincs helye a tengeren. Már Polinézia őslakói tapasztalták, hogy amikor a banánfüzérekkel megrakott hajóikkal hosszú útra keltek, sok hajó nem tért vissza. Viszont, ha nem volt a hajón banán, akkor többnyire hazatértek, ezért a hajók eltűnéséért a banánt okolták. Végül is kiderült, hogy a hetekig tartó utazás során a banánokból a banánpókok által lerakott peték ezrei keltek ki, és amikor a halászok álomba szenderültek, az igen mérges banánpókok halálra marták őket. A holtestekkel teli, felügyelet nélkül maradt hajók a tenger mélyén végezték.

De az sem volt mindegy, hogy melyik napon szálltak tengerre, mikor fognak a halászatba. Az egyéb vállalkozások megkezdéséhez hasonlóan, arra hivatkozva, hogy Jézust pénteken feszítették keresztre, a halászhajók kifutására is balszerencsésnek tartották a pénteki napot. Ugyanakkor a vasárnapot – lévén Krisztus feltámadásának a napja – igen kedvezően ítélték meg.

További kedvezőtlen napok a halászat megkezdésére:
- április első hétfője: Káin ezen a napon ölte meg Ábelt;
- augusztus második hétfője: ezen a napon pusztította el Jézus Szodomát és Gomorrát;
- december 31-e: ekkor akasztotta fel magát Júdás.

Egyes halász- és horgász tradíciók szerint balszerencsés dolog olyankor megházasodni, amikor a halak nem harapnak. Ugyancsak rossz ómen, ha a horgászfelszerelés közelében egy kutya ólálkodik. A skót halászok pedig azt vallják, hogy a szombaton tartott esküvő után egy hétig nem ajánlatos tengerre szállni.

Európában a halászhajók kifutása előtt rossz előjelnek tartják, ha a mezőn a tehenek elfekszenek. Ha viszont állva legelésznek, jó ómen. Ennek a hiedelemnek az alapja, hogy a legtöbb állat biológiai órája a hold járását követi. Tehát ha a tehenek fekszenek, akkor a halak is passzívabbak, ezért ilyenkor nyilván rosszabbak a halászok kilátásai.

A polinéz mitológiában a halászok istene Taringa-Nui (Nagy Fülek), akinek fából készült szobra ma is megtalálható a maori halászok kenujainak orrán. Mielőtt útnak indultak áldozattal tisztelegtek istenüknek, abban bízva, hogy a nagy füleivel időben meghallja és elhárítja a közelgő veszélyt.

A tobagói halászok a tengerre szállás előtt sohasem játszaniuk olyan állatokkal, mint a kecske, birka, disznó, kutya, szamár vagy tehén, ugyanis ez esetben gyenge lesz a fogásuk. Úgy vélik, rossz dolog suttogni a halászat közben, mert ettől haragossá válik a tenger. Hajóra szállás előtt a halásznak nem ajánlatos a parton üldögélnie, mert összepréseli szerencséjét, a halászhajóban pedig nem tanácsos szétterpesztett lábakkal ülnie, mert ez a pozíció megakadályozza a jó fogásban. Ha a halász vízmerőedénye a hajójában felfordítva áll, azt jelenti, hogy nem lesz fogása. Ugyanis a vízmerő felfordítása egyenlő a szerencse letakarásával. A halászok számára az egyik legbalszerencsésebb dolog az, ha véletlenül kifordított ruhával mennek ki a tengerre. Az örvénylés a tengeren ugyancsak balszerencsét jelent. A tobagói kerítőhálós halászok közül sokan erősen hisznek abban, hogy vannak olyan emberek, akik titokban "összeköthetik" a hajót a kerítőhálóval. Ennek az a következménye, hogy sem az összekötözött hajó, sem a háló nem tud halat fogni. Az egyetlen lehetőségük a halfogásra, a hajójuk "kibogozása". A hiedelem szerint, ha a hajót és a hálót „összekötik”, akkor egy halász az út során elsodródhat, és örökre elveszhet a tengerben.
Viszont távol tarthatja a balszerencsét a halász hajójától, ha mielőtt a hajóba szállna, körbefordul a sarkán. Jó szerencséjükben hisznek a halászok akkor is, ha hajójukat olajokkal és kenőcsökkel kenik be, vagy ha mésztejjel fürösztik meg, esetleg bokorról vágott ágakat és meszet visznek magukkal a fedélzetre. Sok halász hisz abban, hogy szerencséjét az a személy határozza meg, akit felébredés előtt először meglát. Ha az illető dolgos, szorgalmas ember, aznap szerencsés lesz halászatuk, ha viszont lusta, henye, akkor nem lesz jó fogásuk.

A thai halászok a jó szerencse érdekében a bárkáikra szalagokat kötnek, és a tenger istennőjéhez imádkoznak. Szerintük a hajón nem szabad halat sütni, mert ettől megriadnak a halak.

Az ír halászok mindig jobb oldalról szállnak be hajójukba, a nap járásával megegyező irányban futnak ki a tengerre. A hajójukat nem szívesen festik zöldre, mert ez a szín rosszat jelent a számukra; szerencsét hoz viszont a halászok után dobott széndarab. Megfigyelték azt is, hogy a Cregan, vagy a Kerry családnevű emberek sohasem fulladtak vízbe.

Az izlandiak szerint, ha a halász halpucolás közben véletlenül leejti a kését, és annak hegye a tenger felé mutat, azt jelenti, hogy jó fogása lesz legközelebb.

A skót halászok bizonyos állatokat és személyeket annyira balszerencsésnek tartanak, hogy még a nevüket sem szabad megemlíteni. A lazac helyett a „vörös hal” kifejezést használják, a disznót a „göndör farok”, a patkányt a „hosszú farok” helyettesíti. A lelkipásztor „fekete palástot viselő férfi”, „fehér torok”, „prédikáló” stb. Sőt bizonyos családnevek például a Ross, a Coull és Whyte kimondása is tiltott. Az ember számára nélkülözhetetlen sót, amikor tengeren vannak, sohasem – még véletlenül sem – szabad megemlíteni. A balszerencsés szavak ellenszere a hideg fém megérintése. A halászatot meghiúsítja: ha nyulat vagy lazacot találnak a fedélzeten, ugyanezt jelenti a kitömött nyúlbőr is; ha a hálókat a hajó kikötő felé eső oldalán vetik vízbe; ha az első fogás előtt esznek; ha az elsőként fogott halat nem véreztetik ki. A halász feleségeknek, amíg férjük kinn tartózkodik a tengeren, nem szabad fésülködniük. Régi halász hagyományként a jó szerencse érdekében megsózzák a hálóikat, és időnként egy kis sót a tengerbe is szórnak, hogy elvakítsák a rossz tündéreket.

Bár a halfogás sikeressége nálunk kevésbé volt meghatározó, néhány előírás a hazai halászhiedelmek köréből is fennmaradt. Általános hit volt, hogy a hálót holdtöltekor kell kötni, hogy jobban megteljék majd hallal. Néhol a kötést Luca napjától karácsonyig végezték; továbbá a hálóba szerencsét hozó mágikus tárgyakat (pénzérmét, szentelt étel darabját stb.) kötöttek. Munkába induláskor a halászok a hálóba vagy a markukba köptek, amikor vízen voltak, kerülték a káromkodást.

További olvasnivaló

Színek és szerencse mágiák

  Akik bármelyik hónap 1. 10. 19. vagy 28. napján születtek, hogy szerencséjük legyen, sárga és zöld ruhákat viseljenek. Amulettként aranyba foglalt topázt hordjanak magukkal.   Akik a hónap 2. 11. 20...

Folytatás...

India - Ahány ház, annyi szokás

Mihelyt valahol megállunk, azonnal kolduló gyerekek rohannak meg. - Csapáti, csapáti! Ék rúpísz, madam! - ismételgetik, miközben egyfolytában a szájukra mutatnak, ezzel is jelezvén, hogy ennivalóra kérik a pénzt.Itt aztán...

Folytatás...

A belső szervek működési zavaraira, egés…

A kezek és az egészség kapcsolatával összefüggésben végzett munkássága miatt, a XX. század nyugati kézelemzői (kézolvasói) közül elsősorban két személy: Noel Jaquin és Dr. Charlotte Wolff érdemel említést. Bár Dr...

Folytatás...

Mennyi ideig marad gyomrunkban az étel?

Teljesen mindegy, hogy mit eszünk, legyen az karfiol, szalonna, őszibarack, palacsinta vagy torta, mindegyikre ugyanaz a sors vár. Az ételek útvonala azonos pályán halad előre, egy része pedig kifelé...

Folytatás...

MB88 kézelemzése

Végignézve a tenyérről és a kézhátról készített fényképeket - bár az ujjak között vannak lekerekített végűek is - általában a szögletes vonások dominálnak rajtuk. Az ilyen - praktikusnak is nevezett...

Folytatás...

Hajhullás, kopaszság

Nem tartom magam kopasznak, csak magasabb vagyok, mint a hajam. (Seneca)Isten csak bizonyos számú tökéletes fejet készített; a többit hajjal fedte be. (Anonymus)Még a kopasz ember is ura a házának...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?