A+ A A-

Bor

  • Közzétéve itt: Egyéb írások


Két pohár borAz ókori Babilon vallási ünnepein már ittak bort, más keleti kultúrákban is ismerték, mert szent italként említik. A hettita katonai eskü során a szertartást végző - miközben bort önt - így kiált fel: "Ez nem bor, ez a ti véretek!" Hasonló szavakat mond, a borral töltött serlegét felemelő Jézus Krisztus is: "Ez az én vérem."

A Hindukus lejtőin – a bor és a szőlőfürt isteneként - a nurisztáni Indra felügyelte a szüretet. Az ógörögöknél a bor és a borkészítés istene Dionüszosz, felvidította az embereket, elűzte a szenvedést, örömöt töltött a szívekbe, eloszlatta a gondokat és a félelmet. Megtanította az embereknek a szőlőtermesztést és a borkészítést. A villámszóró főistent, Zeuszt – mint annyi mással – a borral is összefüggésbe hozták. A rómaiak Bacchus isten (Dionüszosz nevének latinos formája) személyében dicsérték az újbort.

A bibliai hagyományban Noé fedezte fel a bort. A héber Lótot, miután sikeresen megmenekült, lányai lerészegítették, és vérfertőző kapcsolatot létesítettek vele. A föníciaiak, amerre jártak, mindenütt megkóstoltatták az emberekkel a mámorító bort.

A zsidóság a Biblia szellemében élt a bor fogyasztásának lehetőségével. Palesztina híres volt szőlőskertjeiről, s a bor népi italnak számított, de szerepet játszott a nép vallási életében, rituális gyakorlatában is. A jó szüret Isten áldásának, a rossz pedig Isten büntetésének számított. Az ószövetségi vallás áldozatai között szerepelt az ún. italáldozat, de a bort önmagában nem mutatták be áldozatul, legfeljebb más áldozatok adalékául szerepelt.

Az ókori Egyiptomban a bor az isteneknek szánt ajándék volt. A gyönyörök kertjében azok a fiatalok, akik ittak a varázserejű fűszeres borokból, szerelemre lobbantak egymás iránt.  A görögök és rómaiak ugyancsak nagy becsben tartották a finom nedűt. Eubulosz (i.e. 4. század) görög államférfi, azt mondta, hogy az első amfora bor elfogyasztása erősíti az egészséget, a második a jókedvet és a szerelmet, a harmadik az elalvást, a negyedik a féktelenséget, az ötödik a lármázást, a hatodik az ingerkedést, a hetedik a verekedést, a nyolcadik a bizonyítás kényszerét, a kilencedik a haragot, a tizedik amfora bor már őrültséget vagy eksztázist vált ki az emberből.

A sokak által kedvelt bort ősidők óta, mint Isten ajándékát dicsőítik, de vannak, akik méregnek tartják. Az ókori görögök gyakran megénekelték a bor erényeit és veszedelmeit. Epiktétosz (i.u. 55 k.-135) görög filozófus, költő a témát a következőképpen fogalmazta meg: „A szőlőtőke három fürtöt terem. Az első az érzékre hat, a második mámort hoz, a harmadik bűnhöz vezet.” Tény, hogy a mértékletesen fogyasztott bor szexuálisan hatásos izgatószer.

Anonymus, a 11-12. században élt pannon krónikaíró lejegyezte, hogy hódítások után a harcosok, nagy borissza dáridókat csaptak. A középkorban a járványok leküzdésében használták a gyógyító hatású bort. Nostradamus (1503-1566) a híres francia asztrológus, ecetes borral fertőtlenítette a sebeket.

A bor, mely a rítusok, az ünnepi asztalok, lakodalmi, toros, temetési szertartások kelléke, különösen kitüntető szerephez jut a keresztény vallás alapítójának, Jézus Krisztusnak életében.Példabeszédeiben előszeretettel használ szőlővel és borral kapcsolatos képeket, és első csodája is borral kapcsolatos, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja. A bor a legnagyobb vallási szerepet az utolsó vacsorán kapta. Jézus ezen a húsvéti lakomán a kenyeret önmaga testévé, a bort pedig önmaga vérévé változtatta. Tanítványainak parancsba adta, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére a világ végéig.

A bor, amely minden szentmisében újra és újra Jézus vérévé változik a pap szavára, már nem csupán az embert vidámítja, hanem megtisztítja, megszenteli, gyógyítja a lelket.

A néphiedelem szerint, ha véletlenül kiömlik a bor, kedvező jelnek számít; ha leesik egy pohár bor, és a pohár összetörik, az a boldog házasság és a tartós érzelmek jele, vallják az angolok.

A bor filozófiájában írja Hamvas Béla (1897-1968): "A víz az őselem. Először: a víz borrá változik; másodszor: a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla transzszubsztanciáció, amelyet itt a földön át kell élnünk. (…) A borivásnak csak egyetlen törvénye van: inni. Bárhol, bármikor, bárhogyan.”

További olvasnivaló

Trivandrumból Delhibe

Forró napra ébredünk, tűző fény vakít be ablakunkon. A gyors készülődés után alaposan szemrevételezzük a szobát, nem hagyunk-e itt valamit. Aztán irány a reptér! A pöfögő kis autóriksában olyan...

Folytatás...

Mindit a farost állatok, engem az ajtónk…

Amikor a térkép szerint már igen közel jártunk a Plitvicei tavakhoz, arra gondoltunk, nem ártana szálláshely után néznünk. Grabovácba érve, felderült a képünk, amikor a település feltehetőleges központjában ráleltünk a...

Folytatás...

Gyakorlatok gépkocsivezetés közben

Kényszerű megállásnál, piros lámpánál idegeskedés helyett végezzünk izometriás gyakorlatokat.   Markoljuk meg kétoldalt a kormánykereket, majd teljes erőnkből húzzuk szét hat másodpercig. Utána lazítsuk el az izmainkat, és - ha a lámpa...

Folytatás...

Szemölcsök IV. - Babonás népi gyógymódok

Az emberek nemcsak a szemölcsök eredetére, létrejöttükre voltak kíváncsiak, hanem kezelésük, gyógyításuk, eltüntetésük módjára is számos rituálét, különleges módszert alakítottak ki. A változatos praktikák között szerepelt a ráolvasás; a...

Folytatás...

Pakisztán - Carnet-ra várva Iszlámábádba…

  Nagyobb térképre váltás   Kényszerpihenőnket töltjük Iszlámábádban. Már több mint két hete várakozunk a továbbutazáshoz szükséges dokumentumra. Napjában többször is „imába foglalom” a három követséget (az iránit, a pakisztánit és az indiait)...

Folytatás...

Állatövi jegyek

Az állatöv tizenkét csillagképe felfogható úgy, mint tizenkét állomás a Nap éves körpályája során. A nyugati asztrológusok szerint a Nap tizenkét zodiákusa, azaz állatköre közül, nyolc ábrázol valamilyen valódi...

Folytatás...