Az emberiséget régóta foglalkoztatja az égitestek fogyatkozása, vagyis az a jelenség, amikor valamelyik égitest - egy másik bolygó takarása miatt - egyáltalán nem (teljes fogyatkozás), vagy korongjának csak egy része (részleges fogyatkozás) látható. Közülük is elsősorban a mindenki által megfigyelhető nap- és holdfogyatkozás a legjelentősebbek. A népek körében a Napról és a Holdról változatos elképzelések születtek, különféle mítoszok terjedtek el. Voltak, akik testvéreknek, vagy házastársaknak tartották őket, mások szerint csak udvaroltak egymásnak.
A szibériai őslakók hiedelmében a Hold fokozatos fogyását - az ő szavaikkal a „lassú haldoklását” - nem más, mint házastársa, a Nap okozza. A balti népek magyarázatában a holdfogyatkozás a villámisten büntetése, aki az égitest kettévágásával állt bosszút a Holdon, mert elhagyta urát, a Napot. A Dél-Amerika észak-nyugati részén élő indiánok, akik a Holdat főistenként tisztelik, napfogyatkozáskor istenük győzelmét ünnepli a Nap fölött. A holdfogyatkozásokat viszont szomorú eseménynek tartják, és ilyenkor a Holdat megsiratják. A Szahalin-félszigeten, a japán Hokkaidón és a Kuril-szigeteken élő ajnuk telihold idején vidámnak, jókedvűnek tartják, és ajándékokkal halmozzák el a Holdat, amikor viszont fogyóban van, úgy vélik, hogy rosszkedvű és sír.
A régi korok emberei - bár nem ismerték az okait - gyakran képesek volt előre jelezni a fogyatkozásokat, és a jelenséget igyekeztek a legjobb tudásuk szerint értelmezni. A holdfogyatkozásokra a legkézenfekvőbb magyarázat az volt, hogy valamilyen lény elfogyasztja a holdat, feltehetően ez az eredete annak, hogy a kínaiaknál a fogyatkozás elnevezése „chih”, melynek evés, enni a jelentése. A szlávok képzetében farkasember harapdálja a holdat, az abházok szerint pedig – főistenük, Ancva rendelkezésére – a hold boszorkánynővére falatozik időnként belőle. Egyes amerikai indián törzsek szerint óriási kutyák vadásznak rá, s amikor elkapják, széttépik, és a sebeiből kifolyó vér sötétvörösre festi a holdat. A legtöbb holdfogyatkozás sötétpiros színe, amit valaha a hold kifolyó vérének tartottak, szintén a holdból való evés mellett szólt. Ma már viszont tudjuk, hogy a fogyatkozáskor megfigyelhető színárnyalatokat a Föld légköre okozza, mely a napfény kék és zöld színű részét jórészt kiszűri, így a maradék fényben a vérvörös vagy narancsos szín dominál.
Egy a holdfogyatkozásról szóló szikh legenda szerint fogyatkozáskor a hitelezője elől rejtőzködik el a Hold, amikor ugyanis nagy szükségben volt, egy szolgától kért kölcsönkért némi pénzt kamattal. A tartozását azonban nem tudta időben megadni, ezért a kamat oly mértékben növekedett, hogy lehetetlenné vált számára az összeg visszafizetése. Azóta valahányszor a kölcsönző megjelenik a pénzéért, a Hold mindaddig elrejti az arcát, míg a férfiak és a nők a földön bőséges adományt nem adnak a szolgának.
Bár a holdfogyatkozásról sokféle elképzelés létezik, az emberek körében mindig nagy egyetértés volt abban, hogy a jelenség nagyon rossz előjel. Az ősi kaldeusok véleménye szerint a holdfogyatkozás a Hold haragját jelzi, amelyet hamarosan éhínség, járványok, vagy természeti csapások követnek. Az ősi Babilon lakói azt is megfigyelték, hogy a részleges holdfogyatkozás a hold melyik kvadránsában volt a legerőteljesebb, és ebből arra következtettek, hogy a természeti csapások az országuk mely földrajzi területeit fogják a legjobban sújtani.
Az alkalmatlan időben kialakuló holdfogyatkozásról azt gondolták, hogy megváltoztathatja a történelem menetét, és számos esetben így is történt. Az egyiket közülük, Thuküdidész (i.e. 460?-404?) a neves ókori történész írta le, a peloponnészoszi háborúról szóló elbeszélésében. E háború második szakaszában az athéniek megtámadták, és blokád alá vonták a szicíliai Szirakuza városát. Két év ostrom után az athéniek már éppen visszavonni készültek csapataikat, azonban a parancs kiadása előtt egy holdfogyatkozás volt, melyet rossz ómennek tekintettek, és ezért - ahogyan azt a jövendőmondók előírták - a távozásukat elhalasztották háromszor kilenc nappal. E a késlekedés a szirakuziaiak számára időt adott az erőgyűjtésre, és kitörve az ostromgyűrűből, összevont erőiket az athéniek ellen fordítva, szétverték hadiflottájukat és seregüket. Athén súlyosan megrendült, a demokráciája megdőlt, és végső veresége tartós hanyatlást hozott a görög civilizáció ékkövére.
Egy nevezetes holdfogyatkozás volt 1504. február 29-én is. Ez a február Jamaica egy kis szigetén találta Kolumbusz Kristófot, az Újvilág híres felfedezőjét, ahol már hónapok óta rostokolt. Eleinte nem volt semmi gondja, mert a szigetlakók ellátták élelemmel és egyéb felszereléssel, azonban arrogáns és kiállhatatlan viselkedése oda vezetett, hogy egy idő után a bennszülöttek már nem voltak hajlandóak erre. Elkeseredésében, hogy éheznie kell, felütött egy tengerészeti almanachot, melyből megtudta, hogy éppen egy holdfogyatkozás áll küszöbön. Azonnal összehívta a sziget lakóit, és közölte velük, hogy az Isten megbünteti őket, ha őt és a tengerészeit nem látják el élelemmel. És isten büntető szándékának előjeleként, egyszer csak elkezdett a hold elsötétülni. Ekkor, mit sem törődve a bennszülöttek hangos rimánkodásával, Kolumbusz eltűnt a kabinjában, és csak több mint egy óra elteltével jött elő ismét, bejelentve, hogy az Isten kész visszavonni büntetését, ha megígérik, hogy a jövőben folyamatosan biztosítják a táplálékot ő és a legénysége számára. Az őslakók főnöke azonnal beleegyezett, és néhány percen belül - Kolumbusz erejét igazolva - a hold kezdett előjönni az árnyékból. Ettől kezdve mindennel ellátták őt és csapatát, egészen 1504 júniusáig, amikor sikerült elhagyniuk a szigetet.
A holdfogyatkozással álmodni azt jelenti, hogy az álomlátó valamilyen eddig elrejtett tulajdonságára, titkolt hibájára hamarosan fény derül. Egy másik értelmezés szerint - mivel a hold az anyát, a nőiességet szimbolizálja - a holdfogyatkozás az anyai kapcsolat lazulását vagy a nőies vonások eltűnését jelezheti.
