Az állatöv tizenkét csillagképe felfogható úgy, mint tizenkét állomás a Nap éves körpályája során. A nyugati asztrológusok szerint a Nap tizenkét zodiákusa, azaz állatköre közül, nyolc ábrázol valamilyen valódi vagy képzeletbeli állatot, például a bakot, vagy a kentaurt.
A tizenkét állatövi jegy elnevezése a hinduktól ered, mégpedig az óind hónapok szerint: Mesa a Kos, Vrisabha a Bika, Mithuna az Ikrek, Karkata a Rák, Szinha az Oroszlán, Kania a Szűz, Tula a Mérleg, Vriscsika a Skorpió, Dhanusz a Nyilas, Makara a Bak, Kumbha a Vízöntő, Mina a Halak.
Az állatövi jegyek minden korban megmozgatták az emberek fantáziáját, a legtöbb hagyományban szakrális tulajdonságokkal ruházták fel őket. Az állatöv egyes elemeit egy-egy istenséggel vagy hőssel társították. Az állatöv tizenkét jegyére a görögöknél tizenkét isten - a Kosra Athéné, a Bikára Aphrodité, az Ikrekre Apollón, a Rákra Hermész, az Oroszlánra Zeusz, a Szűzre Démétér, a Mérlegre Héphaisztosz, a Skorpióra Arész, a Nyilasra Artemisz, a Bakra Hesztia, a Vízöntőre Héra, a Halakra Poszeidón - vigyázott.
A rómaiaknál az állatöv megfelelő istenségei az előbbi sorrendben: Minerva, Venus, Apolló, Mercurius, Jupiter, Ceres, Vulcanus, Mars, Diana, Vesta, Juno és Neptunus. Az óskandinávoknál: Odin, Tór, Tyr, Baldur, Bragi, Vídar, Hödr, Hermod, Hönir, Svipdag, Loki és Vali. A zsidóknál a Kos Gád, a Bika Izakar, az Ikrek Simeon és Lévi, a Rák Benjámin, az Oroszlán Efraim, a Szűz Ásér, a Mérleg Manasse, a Skorpió Dán, a Nyilas Júda, a Bak Naftáli, a Vízöntő Rúbén, a Halak Zebulon.
Másutt Buddha és Jézus életének fontosabb eseményeit hozták összefüggésbe az állatövi jegyekkel. Buddha életében a Skorpió jelképezte a Tusitában való megszületés előtti időszakot, a Nyilas a fogantatást, a Bak a születésénél szereplő isteneket, a Vízöntő a bolyongást, a Halak Majá halálát, a Kos a megjelölést, a Bika a neveltetést, az Ikrek a nősülést, a Rák az életörömöket, az Oroszlán a ráébredést, a Szűz az aszkézist, míg a Mérleg a csábításokat és a halált szimbolizálta.
Jézus Krisztus életének tizenkét fordulata a zodiákus jegyek tükrében: a Kos jelképezi a bevonulást Jeruzsálembe, a Bika tanítványai lábának megmosását, az Ikrek az utolsó vacsorát, a Rák Júdás árulását, az Oroszlán Kajafás főpap elé hurcolását, a Szűz Péter hitehagyását, a Mérleg a Pilátus előtti megjelenését, a Skorpió a kigúnyoltatását, a Nyilas a Golgota-járást, a Bak szenvedéseit a kereszten, a Vízöntő a halálát, a Halak pedig a feltámadását.
Egy másik felfogás szerint Jézus tizenkét apostola a tizenkét zodiákust jelképezte, az Úr pedig tizenharmadikként egyesítette magában a tizenkét jegy pozitív tulajdonságát, egyúttal győzedelmeskedett a negatív vonások felett. Krisztusban ötvöződött a Kos bátorsága és naivsága, a Bika türelme és rendíthetetlensége, az Ikrek sokszínűsége és ébersége, a Rák érzékenysége és féltő gondoskodása, az Oroszlán méltósága, nagylelkűsége és emberszeretete, a Szűz rendkívül finom ítélőképessége, a Mérleg méltányos, becsületes igazságérzete, a Skorpió alapos tudása, a Nyilas őszintesége és idealizmusa, a Bak kitartása és bölcsessége, a Vízöntő profetikus, látnoki adottsága és toleranciája, a Halak könyörületessége és felvilágosultsága.
Jézus ugyanakkor képes volt felülkerekedni a Kos lobbanékonyságán, a Bika makacsságán, az Ikrek felelőtlenségén, a Rák félelmén és birtoklási vágyán, az Oroszlán arroganciáján, a Szűz kicsinyességén, a Mérleg határozatlanságán, a Skorpió bosszúvágyán, a Nyilas nyers beszédstílusán, a Bak törtetésén, a Vízöntő kiszámíthatatlanságán, a Halak félénkségén és csalárdságán. A legenda szerint Jézus Krisztus tizenkét apostola kíséretében öröktől fogva járja örök útját a tizenkét csillagképen át.
Amíg a nyugati asztrológusok szerint az oroszlán jegyű emberek indulatosak, függetlenek, büszkék, az aztékoknál ezek a tulajdonságok a jaguár jegyre jellemzők. Az inkák asztrológiájában minden állat- és madárfajnak ikertestvére van a csillagokban, amely megóvja, és életben tartja földi párját.
Minarádzsa, a hindu asztrológia alapítója, 4. századi dolgozata szerint a zodiákus állatai irányítják az emberi test megfelelő részeit. Arnoldus Villanovanus (1235-1312), a középkor Katalóniában született híres orvosa és alkimistája a test egyes részeit a fölöttük uralkodó csillagjegyekkel hozta kapcsolatba: szerinte a Kos, mint a jegyek feje, a fejen uralkodik, mert itt van ereje; a Bika a nyakon és a tarkón fejti ki hatását, mert ezek a testrészei hatalmasak; az Ikrek irányítja a karokat és a kezeket, az ölelés képességei itt vannak; a Rák a mellhez és a szomszédos részekhez kapcsolódik, mert a ráknak erős a melle; az Oroszlán uralkodik a szív, a tüdő és a máj fölött, mert az oroszlán ereje elsősorban a szívében van; a Szűz a belek és az altest fölött fejti ki hatását; a Mérleg a bőrön, a vesékben, az ülepen, a végbélen és a környező részeken uralkodik; a Skorpió a nemi szervek, elsősorban a férfi fallosz irányítója, mert a skorpió ereje a farkában rejlik; a Nyilas a csípőnek és a comboknak; a Bak a térdek, a Vízöntő a lábszárak és végül a Halak a lábak ura.
Az alexandriai Ptolemaiosz (87-160), az ókor legnagyobb asztrológusa, úgy gondolta, hogy minden országot más-más állatövi jegy irányít: Indiát a Bak, Itáliát az Oroszlán, Angliát a Kos. Otto Pöllner, 1914-ben Lipcsében megjelent, Mundán Asztrológia című könyvében többek között azt írja, hogy a Kos Németországot, Japánt, Szíriát; a bika Svájcot, Lengyelországot, Iránt; az Ikrek Belgiumot, az Egyesült Államokat, Egyiptomot; a Rák Skóciát, Paraguayt, Új-Zélandot; az Oroszlán Franciaországot, Csehországot, Olaszországot; a Szűz Horvátországot, Görögországot, Törökországot; a Mérleg Kínát, Tibetet, Argentínát; a Skorpió Norvégiát, Algériát, Izraelt; a Nyilas Magyarországot, Spanyolországot, Szaud Arábiát; a Bak Macedóniát, Bulgáriát, Izlandot; a Vízöntő Oroszországot, Svédországot, Etiópiát; a Halak Portugáliát, Sri Lankát és Brazíliát irányítja.
