Nemrég egyik ismerősöm azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy miként lehet helyreállítani a már szétszakadt szűzhártyát. Meglepett kérdése, hisz már felnőtt gyermekei vannak. Furcsán nézhettem rá, mert rögtön tisztázta, nem róla van szó, hanem a lányáról. Ugyanis a fiú, aki udvarol neki, nagyon konzervatív felfogású, s ha megtudná, hogy menyasszonya odaadta magát már másnak, azonnal felbontaná eljegyzésüket. A lányom csak gyötrődik, nem tudja, mit tegyen, fél a nászéjszakától de mégsem akarja elveszíteni leendő párját.
A kérdést most, amikor a fiúk, lányok egyre korábban kezdik a szexet, kissé furcsának találtam. Miközben a válaszon gondolkoztam - ez irányú tapasztalatom híján - eszembe ötlött, amit a szüzesség elvesztéséről a legutóbbi könyvünkben írtunk: „A Távol-Keleten valamint a Földközi-tenger keleti partvidékén, az Anatóliai-félsziget déli részén annyira megszállottjai a házasság előtti szüzességnek, hogy a megbotlott nők gyakran összevarratják szűzhártyájukat, hogy ezzel javítsák házasodási esélyeiket.” Ezt annak ellenére teszik, hogy a szűzhártya (orvosi nyelven hymen) megléte és sértetlensége, valójában semmit sem bizonyít. A hymen ugyanis közösülés nélkül – például nehéz fizikai munka során – is megsérülhet, másrészt vannak lányok, akik szűzhártya nélkül jönnek a világra, illetve némelyiküknél a rajta található nyílás annyira tágítható, hogy a hímvessző képes anélkül behatolni a hüvelybe, hogy a hártya bármiféle sérülését okozná.
Végiggondolva a szituációt, azzal nyugtattam meg, hogy az erre szakosodott plasztikai sebészek, de valószínűleg a nőgyógyászok is képesek a beszakadt szűzhártya helyreállítására, és még csak a drága lézeres technikára sincs szükség, hiszen egy-két öltéssel össze tudják azt varrni. Az eredetivé varázsolt ál-szűzhártya az első aktus után ugyanúgy fog vérezni, mint az érintetlen szüzeké. Persze ez a kényszermegoldás nem túl korrekt, hisz becsapja vele a partnerét. De ha lánya ennyire ragaszkodik kiválasztottjához, és szeretne az övé lenni, akkor mégis ez az ártatlan beavatkozás lenne számára a legjobb megoldás.
E beszélgetés után elfogott a kíváncsiság, vajon mit írhat a szűzhártyáról egy orvosi könyv. Az MDS Orvosi Kézikönyv a családban című összeállításból azonban meglehetősen keveset tudtam meg. Idézem: „A járat elején, éppen a hüvelynyílásban található a szűzhártya, amely egy nyálkahártya. Szűzlányoknál a szűzhártya általában szoros gyűrűként veszi körbe a bemenetet, de teljesen fedheti is a nyílást. A szűzhártya segít a nemi szervek védelmében, de nem szükségszerű az egészség fenntartásához. Az első közösülési kísérletnél berepedhet, de olyan puha is lehet, hogy nem történik repedés. A szűzhártya sportolás közben, illetve tampon, vagy pesszárium behelyezésekor is beszakadhat. A beszakadás enyhe vérzés okoz. Olyan nőknél, akik már élnek nemi életet, a szűzhártya észrevehetetlen lehet, vagy kis szövetdarabkát képez a hüvelynyílás körül.”
S ha már a szüzességről esett szó, kiegészítem a témát néhány további információval, amiről részletesen írtunk a Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról című könyvünkben. A szüzesség fizikai értelemben a szűzhártya meglétére, sértetlenségére, vagyis a vaginális közösülés hiányára utal, szigorúbb meghatározásában viszont tartózkodást jelent mindenféle szexuális tevékenységtől. A vallásokban ezzel kapcsolatban jelentős szerepet kapott, az önmegtartóztatás és a tisztaság. A kereszténységben a szüzesség – a szexualitáshoz kapcsolódó paráznaság bűnével szemben - az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezi.
A népi hagyományokban, a házasság előtt nagy hangsúlyt helyeznek a szűzhártya érintetlen meglétére. Egyes természeti népeknél a leány szüzességét a Napnak áldozták fel. Sok afrikai varázsló egy „házassági pálcának” nevezett zsíros botot hurcol magával a szüzességtől való megfosztás céljából. Irán észak-keleti részén élő kurdok szemében az összevérzett nászlepedő örömteljes látvány, mely egyszerre bizonyítja a nász beteljesedését, valamint az ara házasság előtti tisztaságát. Ez a szokás a világ több táján dívik, többek között a mediterrán országokban is.
A modern nyugati világ – noha a hagyományos esküvőn a fátyol a menyasszony szüzességét jelzi – ma már nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a házasság előtti szexuális önmegtartóztatásnak. Sőt bizonyos körökben a sokáig tartó szüzességet prűdségként fogják fel, vagy pedig a szexuális érdeklődés hiányának tekintik.
