A szemvibrálást, vagy szemrángást, melyet az orvosi szakirodalom a tikkelés egyik fajtájának tekint, a szemet mozgató finom izmok szabálytalan időközönként jelentkező akaratlan összehúzódásai okozzák. A szemmozgató izmok ismétlődő görcsberándulásainak azonban - a tikkelés egyéb formáival (pl. a szemforgatással, grimaszolással, szipogással, vállrángatással, köhécseléssel stb.) ellentétben - nem pszichológiai eredetű okai vannak, hanem kialakulásuk elsősorban a fáradtságnak, a stressznek, az izmok túlerőltetésének tulajdonítható. Ezen kívül az is fontos különbség, hogy a szemrángás a legtöbbször nem válik szokássá, és kellő pihenéssel magától elmúlik. Elég, ha egy jót alszunk, relaxálunk, illetőleg kevesebbet ülünk folyamatosan a TV készülék vagy a számítógép monitora előtt. A szemremegéshez hasonló tikkelés a test más részein is mutatkozhat, azonban a gyakorisága a fejtől lefelé haladva csökken. Bár a jelenség nem befolyásolja jelentősen az életvitelt, ám ha a szemrángás sokáig tart és gyakran jelentkezik, vagy a tikkelés a testünk más részén is mutatkozik, a problémát nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel, mindenképpen szakorvoshoz kell fordulnunk.
A szemrángás nem modern korunk „betegsége”, a jelenség már régóta világszerte ismert, sőt a tudományos magyarázata sem mai keletű. Érdekes módon ennek ellenére meglehetősen sok babonás hiedelem alakult ki a szemremegéssel - és általában a tikkeléssel - összefüggésben. Pedig ez nem valószínű, hogy jó a „gyógyulás” szempontjából, mert ha elhisszük, hogy ötösünk lesz a lottón, vagy a „fejünkre szakad az ég”, a kiváltott stressz újabb izomrángások okozója lehet. Ezért a következőkben ismertetett hiedelmeket - még ha egyikükre-másikjukra létezik is ésszerűnek látszó magyarázat - célszerű a helyükön, vagyis a folklór részeként kezelnünk.
Mint ahogyan a babonák többségében, (elsősorban a megjelenési helye szerint) a tikkelésből is valamilyen kedvező vagy balszerencsés esemény bekövetkeztére szoktak következtetni. A hiedelmek többsége a jobb és a bal, a jó és a gonosz, a férfi és a nő ősi ellentétpárok kettősségéhez kapcsolódik. Mivel a férfit a jobboldallal, a nőt pedig a ballal társítják, a férfiak számára a jobb szem vibrálása, a nőknek pedig a balé jövendöl szerencsét. Ezzel értenek egyet Kínában és számos afrikai országban, például Nigériában és Kamerunban is. Indiában viszont pont a fordítottjában hisznek, a jobb szem rángása a nők számára jelent jót, a férfiaknál balszerencse előhírnöke. Vannak olyan vélekedések is, hogy a jobb szemé gyermek születését, a balé pedig egy családtag halálát jelzi előre.
Sokak számára viszont nem az a fontos, hogy férfi vagy nő-e az illető, hanem „előrejelzéseikben” az alsó és a felső szemhéj remegése alapján tesznek különbséget. A várható esemény szerencsés vagy szerencsétlen voltának mértékét pedig többnyire a remegés erőssége vagy gyakorisága alapján határozzák meg. A kínaiaknál e tekintetben a jobb szem az iránymutató, az alsó szemhéj vibrálása jó, míg a felsőé rossz ómennek tekinthető, de - nagy ország lévén - olyan elképzelés is létezik, hogy a szemrángás egyszerűen csak annyit jelez, hogy valahol pletykálkodnak rólunk.
Afrikában viszont az alsó szemhéj vibrálása a szomorúság, a sírás előjele, míg a felsőé egy váratlan találkozást prognosztizál. Ez utóbbi hiedelem él Hawai szigetén is, csak ők nem tesznek különbséget az alsó és a felső szemhéj között. Számukra a szemrángás - az egyéb körülményektől függően - egy idegen érkezését, vagy valamilyen szomorú, gyászos esemény bekövetkeztét jelzi.
Az amerikai indiánok szerint viszont sírás vagy könnyezés lesz annak a vége, ha az ember szeme akaratlanul rángatózni kezd. Ha pedig valamelyik testrészük rándul meg önkéntelenül, szinte biztosak benne, hogy az adott ponton szúrás vagy lövés éri őket. Az sem jó jel számukra, ha a kéz tenyere remeg vagy ugrik görcsbe gyakran, ez ugyanis azt jelenti, hogy az illető hamarosan meg fog ütni valakit, ha pedig nincs rá módja, méregbe gurul.
