A sóhajt - amikor nem az orvos kérésére hagyja el az ajkunkat - ugyan sokan a vágyakozással, a szerelemmel hozzák kapcsolatba, nem mindig és nem mindenhol értékelik pozitívan.
Kínában például, egyáltalán nem jó, ha valaki az évet sóhajtással kezdi, ezért aztán náluk cipőt sem ajánlatos vásárolni az év első napjaiban, ugyanis a lábbelit jelző ”hai” szó kiejtése a sóhajtás hangjára emlékeztet.
Mások viszont - időponttól függetlenül - azt mondják, hogy ha valaki folyamatosan ok nélkül sóhajtozik, előbb-utóbb szerencsétlen lesz, és lesz miért bánkódnia.
Egy régi hiedelem szerint a gyakori sóhajtozás megrövidíti az életet, mert minden egyes sóhaj egy-egy szöget ver be az ember koporsójába, melyeket csak mosollyal, nevetéssel lehet kihúzni onnan. Hasonlóan vélekednek a japánok is, szerintük a sóhajjal egy darabka boldogság távozik tőlünk.
Ha pedig evés közben jön ránk a sóhajtás, éhezni fog a lelkünk - vallják a filippínók. Ha mégis megtörténne a baj, csak egy bőséges lakomával hozhatjuk helyre a hibánkat.
