A+ A A-

Nyál és köpködés

  • Közzétéve itt: Az emberi test


A szerszámokkal dolgozó férfiakat ma is gyakran látni, amint a tenyerükbe köpnek, mielőtt munkához fognának; ez a gyakorlat kétségkívül abból a babonás elképzelésből származik, hogy az emberi nyál titokzatos és sajátos varázserővel bír, mely segíti a munkát és hozzájárul az ember jólétéhez. Az angol atléták, de különösen a bokszolók és a birkózók, mielőtt harcba indultak, a tenyerükbe köptek, abban a reményben, hogy ettől nagyobb valószínűséggel diadalmaskodnak, mozgásuk gyorsabb, ütésük erősebb és hatékonyabb lesz.

Az emberi nyálat egykoron mágikus csodaszernek tekintették mindenféle igézet és boszorkányság ellen. Idősebb Plinius (i. u. 23 v. 24 - 79), a híres ókori enciklopédista szerint a rómaiak a nyállal megnedvesített ujjukat a fülük mögé helyezték a lélek megnyugtatására, a hölgyek böjti köpetét pedig a véraláfutásos szem gyógyítására használták. Megfigyelte továbbá, hogy a köpést a boszorkányság elhárításában is hatásosnak tartották. Az emberi nyál különleges hatásával maga is egyetértett, arra az esetre például, ha az ember akaratlanul sérülést okozott valakinek - a megbocsáttatás érdekében - azt javasolta, hogy köpjön a kezébe, mert ezzel minden neheztelés eltávozik az inzultust elszenvedő személy lelkéből. Úgy tartotta, hogy a fertőzések is megakadályozhatók a nyál segítségével. Hasonlóképpen vélekedtek a köpés varázserejéről a régi görögök is. Theokritosz (305 k - 260 k) görög költő egy városi szépség viselkedését, amikor az elutasítja a durva kérőket, a következő szavakkal írja le: „Háromszor a mellére köpött, hogy megvédje magát a megigéző varázslatoktól.”

A feljegyzések szerint a messzaliánusok (a 4. és 5. század idején Kis-Ázsiában és Mezopotámiában működő, számos tévhitet terjesztő szekta tagjai) vallási gyakorlatként művelték a köpködést, abban a reményben, hogy ezzel eltávolítják magukból a belélegzett gonosz szellemeket. A régi időkben a boszorkány gonoszságát úgy akadályozták meg, hogy háromszor köptek a háza előtt.

Az ír parasztok - hogy védelmet nyerjenek - az „Isten áldja meg!” szavakkal követve, egyszerűen leköpték a számukra félelmetesnek talált tárgyat. A Svábföldön élt Dr. Buck azt állította, ha az utazó ráköp az út mentén látott dög tetemére, a továbbiakban nem kell félnie, hogy elkaphat tőle valamilyen fertőzést vagy betegséget. Hasonló megfontolásból a döglött állatok leköpésének szokása Amerikában is elterjedt.

Észak-Angliában a fiúk régen köpéssel erősítették meg fogadalmukat, melynek a „haljak meg, ha nem tartom be ígéretem” volt a jelentése. Newcastle bányászai a munkáltatóik ellen kötött védelmi szerződésüket azzal hitelesítették, hogy mindannyian egy kőre köptek.

Kevésbé ismert, hogy a nyál előrejelzésre, valamint elveszett dolgok megkeresésére is felhasználható. Észak-Ohio-ban a jövendöléshez egy forró lapátra köptek, amitől a nyál azonnal habzásba jött, és táncolni kezdett a lapáton. A buborékok elmozdulásának iránya jelezte, hogy merre fog az ember a jövőben lakni, azonban ha a nyál felszáradt, és nem mozdult el semerre sem a lapáton, az azt jelentette, hogy az illető marad ott, ahol eddig is lakott. Egy másik praktika szerint a keresést megkönnyíti, ha a bal tenyerünkre köpünk, majd hirtelen megütjük azt a jobb kezünkkel. Amerre a nyál elszáll, arrafelé leljük meg az elveszett tárgyat.

A csehek óvtak más arcának vagy kezének a leköpésétől, vélelmük szerint ugyanis ez a nyál helyén ripacsos bort okozott. A szicíliaiak pedig - a mennybéliek tisztelete miatt - az égre irányuló köpést nem ajánlották. „Aki az ég felé köp, nyálát az arcába kapja vissza” - mondja a közmondásuk. Az oroszok - hasonlóan a csehekhez - ugyancsak rossz néven vették, ha valaki leköpte őket, a nyállal érkező átkot keresztvetéssel próbálták eltéríteni.

A köpködést nem mindenhol kísérte vagy kíséri olyan merev elutasítás, mint a nyugati társadalmakban, számos helyen még ma is pozitív üzenetet hordoz. Az afrikai Kongó Köztársaság területén élő egyik törzsnél a köpés egyúttal áldást is jelent. Ugyanis amikor kimondják az áldás szót, a kiejtése erős levegőkiáramlást okoz, és ha a megáldott keze vagy arca közel van az áldásadóhoz, akkor előfordulhat, hogy az áldással egy kis nyálat is kap.

Ezt a fajta áldási szokást Zambia egyik törzse is gyakorolja. A rokonok bonyolult szertartást követően válnak el egymástól. Egymás arcára és fejére köpnek, de sokszor inkább csak imitálják ezt, vagyis nem hagyja el nyál a szájukat. Ezen kívül felvesznek a földről néhány szalmaszálat, majd benyálazva a szeretteik homlokára vagy fejére tapasztják azokat. A gyűrűkre is ráköpnek, abban a reményben, hogy ezzel távol tartják a gonosz szellemeket. Náluk a köpés bizonyos fajta tabuként is használatos. Amikor nem akarják, hogy kedvenc tárgyukat egy idegen érintse meg, leköpött szalmaszálakkal tapasztják körbe azt.

A régi rómaiak szerint, ha valakit megütött az ember, a kezére kellett köpnie, ezzel mérsékelte az inzultált személy sérelmét. Jó szerencsét jelentett náluk, ha a dolguk végeztével beleköptek a vizeletükbe. Ha pedig veszélyes útra indultak, ellenvarázslatként indulás előtt a jobb cipőjükbe sercintettek egyet. Az afrikaiak, amikor útra kelnek, ugyancsak köpéssel biztosítják szerencséjüket, ok azonban nem a cipőjüket, hanem az első meglátott követ célozzák meg. A szomáliaiak úgy kívánnak jó szerencsét, hogy egyszerűen leköpik egymást. Dél-Afrikában az a hiedelem, hogy egy hónapon át szerencsében lesz az embernek része, ha teliholdnál a kezeibe köp, és a nyálat szétdörzsöli az arcán.

Sir Richard Burton (1821-1890) a híres angol felfedező, író, orientalista, néprajzkutató írja, hogy kelet-afrikai utazása során, amikor meggyógyították egy beduin tevéjét, az illető fél óráig hálálkodott érte, majd ezt követően - a jó szerencse érdekében - a társaság minden tagját leköpte.

Egyébként a kiköpött nyál bizonyos fajta használata gyermekek névadási ceremóniáján vagy a különféle engesztelő rítusok során is - történetileg és földrajzilag egyaránt - széles körben elterjedt. Simon Ockley (1678-1720) brit orientalista History of the Saracens (A szaracénok története) című könyvében azt írja, hogy szeretete jeleként unokája születésekor Mohamed - mielőtt még a Hasszán nevet adta volna neki - a gyermek szájába köpött.

A köpésnek azonban mérgező hatása is lehet. Egy régi kínai hiedelem szerint a démonok nem állhatják az ember nyálát, így ha meg akarjuk őket bénítani, vagy átváltozásra képtelenné tenni, csak jól meg kell köpködni őket. Egyébként a Kínába látogató külföldi manapság is gyakorta találkozhat a köpködéssel. Ezt részben - főként északon - egészségi okok magyarázzák, ugyanis a sivatag felől érkező száraz levegő nagy mennyiségű port tartalmaz, amely felettébb ingerli a nyálkahártyát. A köpőcsészék a mai napig a legtöbb háztartás állandó eszközei.

A Déltengeri-szigetek (Óceánia) lakói körében az a hiedelem járja, hogy a betegségek kórokozói hatással lehetnek a nyáltermelésre. Ezért a betegségeikből meggyógyított főnökeiket mindenhová köpőcsésze-hordók kísérik, akik összegyűjtik és eltemetik a veszélyes produktumot.

Az indián törzsek fontosnak tartották az ellenséget megölő harcos megtisztítását. Az arizonai pima indiánok között a megtisztulási szertartás egyik jellemzője volt, hogy a törzs varázslója szájából nyálat tettek át a harcos szájába. A Columbia folyó mentén élő indiánok ritkán köptek a földre, ha véletlenül mégis elfeledkeztek magukról, gondosan eltakarították a köpések nyomait, nehogy az ellenségeik megtalálják, és sérülést okozhassanak nekik. Amikor sok nyál gyűlt össze a szájukban, általában a magukkal hordott takaróra köptek. A cseroki indiánok mélységesen hittek a köpés sokféle erejében. Hitük szerint, ha egy férfi meg tudta szerezni az ellensége köpését, képes volt uralkodni fölötte, varázslatot küldhetett rá, vagy titokban akár meg is ölhette. Ezért, ha a sámán vagy a varázsló valakit halálra szánt, elrejtőzött az ösvény közelében, melyen az áldozat járni szokott. Amikor a kiszemelt ember feltűnt, megvárta, míg elmegy, majd titokban követte őt, míg az a földre nem köpött. Miután a sámán a helyszínre ért, egy bot végével felszedett egy keveset az áldozat nyálától nedves földből, s a nyál birtoklásával teljesen hatalmába kerítette az illetőt. A doktorok szerint számos betegségnek az volt az oka, hogy valamilyen ismeretlen ellensége az embernek ily módon megváltoztatta a páciens nyálát, s a varázslat révén valamilyen állat fogant meg, vagy mag csírázott ki a beteg ember testében.

A köpésnek, illetve a nyálnak sokfelé gyógyhatást is tulajdonítottak. Elterjedt hiedelem volt például, hogy a királyok nyála kúrálja a betegségeket. Az ősi angolszászoknál a köpés fontos alapanyaga volt a szent gyógyírnak. A galíciai zsidók szerint, ha egy gyerek görcsösen rángatózik, az egyik ujját meg kell szúrni egy tűvel, majd a vér letörlése után, háromszor rá kell köpni a megszúrt ujjra, és végül az anyjának a saját véréből néhány cseppet kell a gyerek szájába tenni. Ugyancsak a galíciaiak szokása, hogy a rontás megszüntetésére, háromszor ráköpnek ujjaik végére, majd a leköpött kézzel hirtelen a levegőbe csapnak.

A japánok régen azt gondolták, hogy az emberi nyál halálos méreg a százlábúak számára. Hasonló állásponton volt Galénosz, az ünnepelt görög orvos és író (sz. i.e. 130 k) is, aki szerint az emberi köpés képes volt megölni a skorpiót. A régiek azt hitték, hogy az első reggeli köpet elpusztítja a sárkányokat. Svábföldön pedig a halálra csiklandozott személy nyálát tekintették különösen mérgezőnek.

A babonások szerint a köpés jót és rosszat egyaránt jelenthet, és az sem mindegy, hogy mikor, hol és hogyan kerítünk rá sort. Sohase köpjünk például a szájunk elé tartott ujjainkon keresztül, különben valamilyen baleset ér bennünket. Az is balszerencsés, ha kiköpünk az ablakon, és azt mondják, szájfájásra számíthatunk, ha véletlenül egy kövön landol a nyálunk. Ha viszont az ellenségünkkel találkozva átköpünk a bal vállunk felett, a nyál megvéd bennünket attól, hogy bármiféle sérülést okozzon nekünk.

Ha történetesen leköpjük magunkat, híreket fogunk hallani; Ohio államban (Amerikai Egyesült Államok) és Guyanában (korábban Brit-Guyana) viszont ez annak a jele, hogy valaki hazugságot terjeszt rólunk. Rossz szag érzése esetén köpjünk egyet, mert különben ki fog hullani a hajunk. Ha viszont azért van büdös, mert előzőleg egy görénnyel találkoztunk, tartsuk vissza a nyálunkat, mert megőszül a hajunk - mondják az aztékok. Perzsiában a köpés pozitív jelentésű, azt mondják, ilyenkor a Sátán egy csomó gyermekét elveszíti. Bár a bételrágás miatt a köpködés Indiában igencsak elterjedt, igazán szerencsét hozónak a hinduk csak a Gangeszbe köpést tekintik.

Hozzászólások  

0 #4 Rosta Erzsébet 2016-04-19 13:18
Kedves Julianna!
Noha a konkrét kérdésedre a könyveimben nem találtam egyértelmű választ, annyit azért most is megjegyzek, hogy ősidők óta ismert az emberi nyál betegségeket kúráló hatása. Ennek indokolásként elég csak Jézus csodatévő gyógyításaira (süketnéma, vak), vagy idős Plinius munkáira utalnom. A folklórban ugyancsak széles körben és régóta használják a nyált (a köpést) szerencsevarázs lásra, valamint a gonosz szellemek távol tartására, illetőleg a rontás vagy szemmel verés megelőzésére. Mivel a kérdésed által felvetett téma rendkívül érdekes és babonás népszokásokban, hiedelmekben igen gazdag, úgy döntöttem, hogy egy külön írásban részletesen foglalkozom vele.
Üdvözlettel,
Erzsébet
Idézet
+1 #3 Fister Magdolna 2016-04-18 16:11
Rózsikával látásból ismertük egymást. Hasonló volt az érdeklődésünk, de nem vettük fel egymással a kapcsolatot. Később felvételt nyert abba a klubba, ahol én már régebbtől rangidős tag voltam. Amikor ezt megtudtam, a következő találkozásunkko r, ami egy parkolóban történt, ahogy megláttam, hogy kisebb csoportban ott beszélget, egy barátnőm és egy közös ismerősünk kíséretében oda mentem hozzá. Megkértem a közös ismerősünket, hogy mutasson be. A bemutatkozás során a név elhangzása után a kézfogás következik. A kézfogás ölelő mozdulatba ment át. Azt gondoltam, hogy mivel nem csak azonos az érdeklődésünk, hanem most már egyazon klubban vagyunk, hogy a bemutatkozást ölelés fogja követni. A mozdulatot ő kezdeményezte. Nem ellenkeztem. A barátság jelének értékeltem. Az ölelő mozdulat határozott erővel közelítette a fejét a fejemhez. Azt gondoltam, puszi lesz. Az sem lett volna meglepő. Köreinkben szokás. De nem puszi lett. Rózsika határozottan, és kiadósan beleköpött a fülembe és még a nyelve hegyével szét is kente.

Kérlek kedves Rosta Erzsébet, ha tudsz valami pontosabbat arról, hogy mit jelenthet a fülbe köpés illetve a fülbe dugás, nyelvduggatás, akkor írd meg. Különös tekintettel a cigány hiedelemkörben.

Üdvözlettel és köszönettel, Julianna
Idézet
0 #2 Rosta Erzsébet 2012-10-28 13:14
Kedves Irma!

Míg Távol-Keleten, vagy Afrikában sokfelé ma is elfogadott, sőt néhol teljesen természetes, a nyugati kultúrában társadalmi tabu a köpködés nyilvános helyen. Nemcsak amiatt, mert a baktériumok és a vírusok felfedezése óta tudjuk, hogy számos fertőző betegség a nyállal terjed, de azért is, mert meglehetősen gusztustalan, undort keltő, közönséges viselkedés, és - ahogyan Ön is írja - megvetést, lenézést, agresszivitást fejezhet ki, ami gyakran mások ellen irányul. Mivel az ember csak akkor használ gesztusokat, amikor tudja, hogy látják (hogy "üzenete" eljut a címzett/ek/hez) , ha a kollégájának egyébként nem szokása a köpködés, nem tartom valószínűnek, hogy csak megfeledkezett volna magáról.

Üdvözlettel,
Rosta Erzsébet
Idézet
-1 #1 Adorján Irma 2012-10-27 17:00
Üdvözlöm
Nekem is lenne Önhöz egy kérdésem. Munkahelyemen több roma származású kolléga is dolgozik, nagyon korrektek, jól kijövünk egymással, mégis egy alkalommal az egyik kollégám visszatérve saját helyére, köpött egyet. Nem jellegzetes köpés volt, hanem olyan megvetésszerű, amit nem tudtam megfejteni. Nem felém irányult, nem nekem volt szánva, távolabb van egymástól a helyünk, hanem úgy általánosságban . Kérdésem, hogy ennek a van-e vmi jelentése vagy csak megfeledkezett magáról??
Köszönöm előre is válaszát.
Idézet

További olvasnivaló

Megfázás, influenza

Bár ma már köztudott, hogy az influenza vírus által terjesztett fertőző betegség, és az orvostudomány is egyre nagyobb sikerrel képes megküzdeni vele, nem volt ez mindig így. 1918-19-ben, az egész...

Folytatás...

Az aktív és passzív kéz szimmetrikus és …

Az aktív kéz azonosítása nem jelent különösebb gondot, a jobbkezesek aktív keze a jobb kéz, a passzív pedig a bal kéz, a balkezeseknél fordított a helyzet. Általában az aktív...

Folytatás...

Kézelemzők ujjbegyrajzolat-variációi

A múlt század '30-as éveiben Az ember keze (1933.) című művében Noel Jaquin - aki egyedüliként a kézelemzők közül, a Scotland Yardnál is dolgozott - öt karakterjegyre utaló ujjlenyomat-rajzolatot...

Folytatás...

Fej-hiedelmek

A testhez képest nagy fej, jó szellemi kvalitást jelképez. A túlságosan nagy fej, kevés értelmi képességgel rendelkező, szellemileg elmaradott ember sajátja, aki ráadásul kényelemszerető semmittevő.A kis fej általában félénkségre utal. A...

Folytatás...

A hajszín

Noha az emberek - különösen a nők - akkor és annyiszor változtatják meg hajszínüket, ahányszor csak akarják - legyen szó eredeti vagy festett változatról - a karakterológusok az embereket hajuk...

Folytatás...

Születési és névszámok

Mielőtt rátérnénk a numerológiai számításokra, nem árt emlékezetünkbe vésni azt az alapszabályt, miszerint a két összetett „mesterszámot”, a 11-est és a 22-est nem szabad leredukálni egyszerű számmá. Tehát a...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?