Nyál és köpködés

A szerszámokkal dolgozó férfiakat ma is gyakran látni, amint a tenyerükbe köpnek, mielőtt munkához fognának; ez a gyakorlat kétségkívül abból a babonás elképzelésből származik, hogy az emberi nyál titokzatos és sajátos varázserővel bír, mely segíti a munkát és hozzájárul az ember jólétéhez. Az angol atléták, de különösen a bokszolók és a birkózók, mielőtt harcba indultak, a tenyerükbe köptek, abban a reményben, hogy ettől nagyobb valószínűséggel diadalmaskodnak, mozgásuk gyorsabb, ütésük erősebb és hatékonyabb lesz.

Az emberi nyálat egykoron mágikus csodaszernek tekintették mindenféle igézet és boszorkányság ellen. Idősebb Plinius (i. u. 23 v. 24 - 79), a híres ókori enciklopédista szerint a rómaiak a nyállal megnedvesített ujjukat a fülük mögé helyezték a lélek megnyugtatására, a hölgyek böjti köpetét pedig a véraláfutásos szem gyógyítására használták. Megfigyelte továbbá, hogy a köpést a boszorkányság elhárításában is hatásosnak tartották. Az emberi nyál különleges hatásával maga is egyetértett, arra az esetre például, ha az ember akaratlanul sérülést okozott valakinek - a megbocsáttatás érdekében - azt javasolta, hogy köpjön a kezébe, mert ezzel minden neheztelés eltávozik az inzultust elszenvedő személy lelkéből. Úgy tartotta, hogy a fertőzések is megakadályozhatók a nyál segítségével. Hasonlóképpen vélekedtek a köpés varázserejéről a régi görögök is. Theokritosz (305 k - 260 k) görög költő egy városi szépség viselkedését, amikor az elutasítja a durva kérőket, a következő szavakkal írja le: „Háromszor a mellére köpött, hogy megvédje magát a megigéző varázslatoktól.”

A feljegyzések szerint a messzaliánusok (a 4. és 5. század idején Kis-Ázsiában és Mezopotámiában működő, számos tévhitet terjesztő szekta tagjai) vallási gyakorlatként művelték a köpködést, abban a reményben, hogy ezzel eltávolítják magukból a belélegzett gonosz szellemeket. A régi időkben a boszorkány gonoszságát úgy akadályozták meg, hogy háromszor köptek a háza előtt.

Az ír parasztok - hogy védelmet nyerjenek - az „Isten áldja meg!” szavakkal követve, egyszerűen leköpték a számukra félelmetesnek talált tárgyat. A Svábföldön élt Dr. Buck azt állította, ha az utazó ráköp az út mentén látott dög tetemére, a továbbiakban nem kell félnie, hogy elkaphat tőle valamilyen fertőzést vagy betegséget. Hasonló megfontolásból a döglött állatok leköpésének szokása Amerikában is elterjedt.

Észak-Angliában a fiúk régen köpéssel erősítették meg fogadalmukat, melynek a „haljak meg, ha nem tartom be ígéretem” volt a jelentése. Newcastle bányászai a munkáltatóik ellen kötött védelmi szerződésüket azzal hitelesítették, hogy mindannyian egy kőre köptek.

Kevésbé ismert, hogy a nyál előrejelzésre, valamint elveszett dolgok megkeresésére is felhasználható. Észak-Ohio-ban a jövendöléshez egy forró lapátra köptek, amitől a nyál azonnal habzásba jött, és táncolni kezdett a lapáton. A buborékok elmozdulásának iránya jelezte, hogy merre fog az ember a jövőben lakni, azonban ha a nyál felszáradt, és nem mozdult el semerre sem a lapáton, az azt jelentette, hogy az illető marad ott, ahol eddig is lakott. Egy másik praktika szerint a keresést megkönnyíti, ha a bal tenyerünkre köpünk, majd hirtelen megütjük azt a jobb kezünkkel. Amerre a nyál elszáll, arrafelé leljük meg az elveszett tárgyat.

A csehek óvtak más arcának vagy kezének a leköpésétől, vélelmük szerint ugyanis ez a nyál helyén ripacsos bort okozott. A szicíliaiak pedig - a mennybéliek tisztelete miatt - az égre irányuló köpést nem ajánlották. „Aki az ég felé köp, nyálát az arcába kapja vissza” - mondja a közmondásuk. Az oroszok - hasonlóan a csehekhez - ugyancsak rossz néven vették, ha valaki leköpte őket, a nyállal érkező átkot keresztvetéssel próbálták eltéríteni.

A köpködést nem mindenhol kísérte vagy kíséri olyan merev elutasítás, mint a nyugati társadalmakban, számos helyen még ma is pozitív üzenetet hordoz. Az afrikai Kongó Köztársaság területén élő egyik törzsnél a köpés egyúttal áldást is jelent. Ugyanis amikor kimondják az áldás szót, a kiejtése erős levegőkiáramlást okoz, és ha a megáldott keze vagy arca közel van az áldásadóhoz, akkor előfordulhat, hogy az áldással egy kis nyálat is kap.

Ezt a fajta áldási szokást Zambia egyik törzse is gyakorolja. A rokonok bonyolult szertartást követően válnak el egymástól. Egymás arcára és fejére köpnek, de sokszor inkább csak imitálják ezt, vagyis nem hagyja el nyál a szájukat. Ezen kívül felvesznek a földről néhány szalmaszálat, majd benyálazva a szeretteik homlokára vagy fejére tapasztják azokat. A gyűrűkre is ráköpnek, abban a reményben, hogy ezzel távol tartják a gonosz szellemeket. Náluk a köpés bizonyos fajta tabuként is használatos. Amikor nem akarják, hogy kedvenc tárgyukat egy idegen érintse meg, leköpött szalmaszálakkal tapasztják körbe azt.

A régi rómaiak szerint, ha valakit megütött az ember, a kezére kellett köpnie, ezzel mérsékelte az inzultált személy sérelmét. Jó szerencsét jelentett náluk, ha a dolguk végeztével beleköptek a vizeletükbe. Ha pedig veszélyes útra indultak, ellenvarázslatként indulás előtt a jobb cipőjükbe sercintettek egyet. Az afrikaiak, amikor útra kelnek, ugyancsak köpéssel biztosítják szerencséjüket, ok azonban nem a cipőjüket, hanem az első meglátott követ célozzák meg. A szomáliaiak úgy kívánnak jó szerencsét, hogy egyszerűen leköpik egymást. Dél-Afrikában az a hiedelem, hogy egy hónapon át szerencsében lesz az embernek része, ha teliholdnál a kezeibe köp, és a nyálat szétdörzsöli az arcán.

Sir Richard Burton (1821-1890) a híres angol felfedező, író, orientalista, néprajzkutató írja, hogy kelet-afrikai utazása során, amikor meggyógyították egy beduin tevéjét, az illető fél óráig hálálkodott érte, majd ezt követően - a jó szerencse érdekében - a társaság minden tagját leköpte.

Egyébként a kiköpött nyál bizonyos fajta használata gyermekek névadási ceremóniáján vagy a különféle engesztelő rítusok során is - történetileg és földrajzilag egyaránt - széles körben elterjedt. Simon Ockley (1678-1720) brit orientalista History of the Saracens (A szaracénok története) című könyvében azt írja, hogy szeretete jeleként unokája születésekor Mohamed - mielőtt még a Hasszán nevet adta volna neki - a gyermek szájába köpött.

A köpésnek azonban mérgező hatása is lehet. Egy régi kínai hiedelem szerint a démonok nem állhatják az ember nyálát, így ha meg akarjuk őket bénítani, vagy átváltozásra képtelenné tenni, csak jól meg kell köpködni őket. Egyébként a Kínába látogató külföldi manapság is gyakorta találkozhat a köpködéssel. Ezt részben - főként északon - egészségi okok magyarázzák, ugyanis a sivatag felől érkező száraz levegő nagy mennyiségű port tartalmaz, amely felettébb ingerli a nyálkahártyát. A köpőcsészék a mai napig a legtöbb háztartás állandó eszközei.

A Déltengeri-szigetek (Óceánia) lakói körében az a hiedelem járja, hogy a betegségek kórokozói hatással lehetnek a nyáltermelésre. Ezért a betegségeikből meggyógyított főnökeiket mindenhová köpőcsésze-hordók kísérik, akik összegyűjtik és eltemetik a veszélyes produktumot.

Az indián törzsek fontosnak tartották az ellenséget megölő harcos megtisztítását. Az arizonai pima indiánok között a megtisztulási szertartás egyik jellemzője volt, hogy a törzs varázslója szájából nyálat tettek át a harcos szájába. A Columbia folyó mentén élő indiánok ritkán köptek a földre, ha véletlenül mégis elfeledkeztek magukról, gondosan eltakarították a köpések nyomait, nehogy az ellenségeik megtalálják, és sérülést okozhassanak nekik. Amikor sok nyál gyűlt össze a szájukban, általában a magukkal hordott takaróra köptek. A cseroki indiánok mélységesen hittek a köpés sokféle erejében. Hitük szerint, ha egy férfi meg tudta szerezni az ellensége köpését, képes volt uralkodni fölötte, varázslatot küldhetett rá, vagy titokban akár meg is ölhette. Ezért, ha a sámán vagy a varázsló valakit halálra szánt, elrejtőzött az ösvény közelében, melyen az áldozat járni szokott. Amikor a kiszemelt ember feltűnt, megvárta, míg elmegy, majd titokban követte őt, míg az a földre nem köpött. Miután a sámán a helyszínre ért, egy bot végével felszedett egy keveset az áldozat nyálától nedves földből, s a nyál birtoklásával teljesen hatalmába kerítette az illetőt. A doktorok szerint számos betegségnek az volt az oka, hogy valamilyen ismeretlen ellensége az embernek ily módon megváltoztatta a páciens nyálát, s a varázslat révén valamilyen állat fogant meg, vagy mag csírázott ki a beteg ember testében.

A köpésnek, illetve a nyálnak sokfelé gyógyhatást is tulajdonítottak. Elterjedt hiedelem volt például, hogy a királyok nyála kúrálja a betegségeket. Az ősi angolszászoknál a köpés fontos alapanyaga volt a szent gyógyírnak. A galíciai zsidók szerint, ha egy gyerek görcsösen rángatózik, az egyik ujját meg kell szúrni egy tűvel, majd a vér letörlése után, háromszor rá kell köpni a megszúrt ujjra, és végül az anyjának a saját véréből néhány cseppet kell a gyerek szájába tenni. Ugyancsak a galíciaiak szokása, hogy a rontás megszüntetésére, háromszor ráköpnek ujjaik végére, majd a leköpött kézzel hirtelen a levegőbe csapnak.

A japánok régen azt gondolták, hogy az emberi nyál halálos méreg a százlábúak számára. Hasonló állásponton volt Galénosz, az ünnepelt görög orvos és író (sz. i.e. 130 k) is, aki szerint az emberi köpés képes volt megölni a skorpiót. A régiek azt hitték, hogy az első reggeli köpet elpusztítja a sárkányokat. Svábföldön pedig a halálra csiklandozott személy nyálát tekintették különösen mérgezőnek.

A babonások szerint a köpés jót és rosszat egyaránt jelenthet, és az sem mindegy, hogy mikor, hol és hogyan kerítünk rá sort. Sohase köpjünk például a szájunk elé tartott ujjainkon keresztül, különben valamilyen baleset ér bennünket. Az is balszerencsés, ha kiköpünk az ablakon, és azt mondják, szájfájásra számíthatunk, ha véletlenül egy kövön landol a nyálunk. Ha viszont az ellenségünkkel találkozva átköpünk a bal vállunk felett, a nyál megvéd bennünket attól, hogy bármiféle sérülést okozzon nekünk.

Ha történetesen leköpjük magunkat, híreket fogunk hallani; Ohio államban (Amerikai Egyesült Államok) és Guyanában (korábban Brit-Guyana) viszont ez annak a jele, hogy valaki hazugságot terjeszt rólunk. Rossz szag érzése esetén köpjünk egyet, mert különben ki fog hullani a hajunk. Ha viszont azért van büdös, mert előzőleg egy görénnyel találkoztunk, tartsuk vissza a nyálunkat, mert megőszül a hajunk - mondják az aztékok. Perzsiában a köpés pozitív jelentésű, azt mondják, ilyenkor a Sátán egy csomó gyermekét elveszíti. Bár a bételrágás miatt a köpködés Indiában igencsak elterjedt, igazán szerencsét hozónak a hinduk csak a Gangeszbe köpést tekintik.