A hamisítatlan művészi láb ujjai enyhén befelé hajlanak. A felfelé ívelő lábboltozat szenvedélyes természetet jelez és gyakori a déli országokban.
A befelé forduló lábujjak többnyire a szórakozott, feledékeny emberek sajátjai. Az ilyen személyek születetten balszerencsések. A lefelé görbülő lábujjak viszont a gazdagság jelei. A szomszédos ujj alatt megbúvó kis lábujj pedig a megfontolt gondolkodású, kedves, előzékeny ember jelvénye.
Északkelet-Skóciában a néphagyomány úgy véli, hogy az „úszóhártyával” összekötött lábujjak nagy szerencsét jelentenek a tulajdonosuknak. Mások ugyanezt az ikerujjak, vagy extra (hatodik) lábujj jelenléte esetén is feltételezik.
Az elsőnél hosszabb második lábujj rossz természetet jelez, ha asszony lábán látható ez, ő fog uralkodni a házasságban. Egykoron a hajadonok, ha kíváncsiak voltak, hogy a leendő párjuk eleget fog-e keresni vagy sem a megélhetésükhöz, a nagy lábujjuk melletti lábujjukra vetettek egy pillantást. Ha a fiatalembernek a második lábujja a volt leghosszabb, érdemes volt megtartani, támogatnia az illetőt.
Azt mondják, az erős és széles nagy lábujj kellő józansággal bíró idealista személyt jelez. Ha a nagy lábujj elterül a földön és nagyon széles, az illető bárki fölött képes uralkodni, ha úgy akarja. A többi ujjtól elálló nagy lábujj a független szellem, a szabadon szárnyaló lélek jele. Míg a rózsaszínű nagy lábujj egy ellenségre figyelmeztet, aki ártani akar nekünk.
Az olyan láb, melynek első két ujja között rés látható, individualitást, büszkeséget és határozottságot jelent. Ha viszont a két lábujj közötti rés nagyon széles, makacs és csökönyös emberrel állunk szemben.
Az férfi, akinek a második lábujja hosszabb, mint az első, nálánál magasabb feleségre számíthat. A nagy lábujjnál hosszabb második ujj egyúttal művészi alkatról, mások szerint veszekedő, perlekedő természetről árulkodik, és azt is jelentheti, hogy az illető lesz a főnök a háznál. A skótok szerint az a férfi, akinek a második és harmadik lábujja azonos hosszúságú, nem lesz kedves a feleségéhez.
Az indiai védák azt tanítják, ha a férfi lábai szárazak, a talpak puhák, a színűk olyan, mint a lótuszé, a lábujjak összezáródnak, a körmök szép vörösek, a sarkak szépek, mindig melegek, s az izmok, inak nem látszanak az illetőre királyi gazdagság és hatalom vár. Ha viszont a lábak keskenyek, hajlottak, görbék, inak borítják őket, szárazak, a lábujjak nem zárnak össze, a körmök fehérek és fénytelenek, a pária szerencsétlen sorsra, szegénységre számíthat.
A női lábujjakról ugyancsak a védikus tanításokat összefoglaló Brihat Szamhitá ír részletesen. Eszerint a puha, kerek, tökéletesen álló, egymással összesimuló lábujjak a jószerencse biztos jelei. A kicsavarodott, görbe vagy törött lábujjú asszony csalfa, ámító természetű. A rövid lábujjak rövid életet prognosztizálnak. A lapos lábfej és lábujjak sikertelenséget jeleznek. Ha a második lábujj hosszabb a nagylábujjnál, önfejű, makacs, uralkodni vágyó asszonnyal állunk szemben. Ha viszont a középső lábujja hosszabb a nagylábujjánál, az asszony szerencsétlen életű lesz, és sok aggodalmat, bánatot okoz a környezetének. Ha ugyanez a negyedik lábujjára jellemző, a hölgy buja és laza erkölcsű. A leány pedig, akinek a középső és a negyedik lábujjai kicsik, hajadon marad. A vöröses színű nagylábujj ugyancsak kedvezőtlen jel, az ilyen asszony nem sok tiszteletet fog kapni a férjétől. Ha viszont az összes lábujja kerek, gazdag ember felesége lesz, akit állhatatosan fog szeretni.
A nagy lábujj az asszony jövőjére utal. Ha hosszú, tulajdonosa sokáig szép lesz. Ha viszont túl hosszú, szegénységet hoz, ha lapos, korai megözvegyülést. Mind az öt lábujjnak arányosan formáltnak kell lennie, melyre az jellemző, hogy hosszuk a nagylábujjtól kezdve fokozatosan csökken. Az ilyen asszony hosszú életű, csinos és vagyonos lesz. Ha az összes lábujj egyforma és egyenlő hosszú, a hölgy meglehetősen hamis és csalafinta. Ha a nagylábujja és a második lábujja között rés látható, az asszony a rokonaitól el lesz választva. Ha a második lábujja hosszabb a középsőnél, királynői karakterre tesz szert.
Azt mondja a babona, hogyha véletlen belerúgunk vagy beütjük valamibe a lábujjunkat, a legjobb, ha rögtön visszatérünk az esemény helyszínére, és átlépünk az adott hely fölött. Ez esetben ugyanis sikeresen megszabadulunk balszerencsétől és a csalódástól. Ha jobb lábunk valamelyik ujját ütjük bele valamibe, olyan emberrel találkozunk, akit szívesen látunk; míg a bal esetében, ennek az ellenkezője várható. Ha viszont a lábujj „balesete” után megcsókoljuk a hüvelykujjunkat, a balszerencse elkerül bennünket. Ha nem folytatjuk utunkat, hanem visszamegyünk az eset helyszínére, és meghajolunk az ominózus tárgy előtt, a kellemetlenségek helyett szerencsénk lesz.
Ha az ember a saját lábujjaira lép, az ellenségeket jelez. Ha valaki más lép a lábujjainkra, veszekedni fogunk egy idegennel. Ha sétálás közben véletlenül a saját lábujjainkra lépünk, hogy elkerüljük a balszerencsét, forduljunk meg, és más irányba vegyük az utunkat. Ha pedig valaki másnak lépünk a lábujjaira, az azt jelenti, hogy a társaságában fogjuk eltölteni az éjszakát.
Épeirosz királyának, Pürrhosznak a nagy jobb lábujja állítólag isteni képességekkel rendelkezett, ugyanis miután a halálát követően (i.e. 272k) földi maradványait elhamvasztották, testének ez a darabja sértetlen maradt. Idős Plinius (23-79) szerint a lángok által érintetlen nagy lábujjat egy dobozba zárták, és Épeiroszban egy templomban helyezték el. A lép betegségségeiben, gyulladásaiban szenvedőknek ugyanis már a lábujj puszta érintése gyógyulást hozott. A Természetrajz c. művében azt is leírja, hogy a duzzanathoz kötve, az ágyékdaganatokat ugyancsak sikerrel gyógyította.
[Forrás: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World, Detroit, 1971; Varáha Mihira: The Brihat Szamhitá; Plinius: The Natural History]
