Régen úgy tartották, hogyha a fogínyek látszanak, az a hamisság, csalárdság egyértelmű jele. Afrikában viszont kékes színű ínytől óvtak, azt mondták, akiknek ilyen az ínyük, a harapásuk mérgező. Mások a sötétbarna fogínyt tekintették rossznak, mert balszerencsét hozónak vélték.
Johann Kaspar Lavater az Esszék a fiziognómniáról című könyvében azt írja, hogy ha a felső fogíny beszéd közben vagy a száj első kinyitásakor feltűnő, nagynak látszik, az a hűvös, flegmatikus természet jele. Más fiziognómusok számára a szájnyitásnál szembetűnő ínyek azt üzenik, hogy az illető nem szerencsés a kapcsolataiban, különösen a családi kötelékét illetően. Az ilyen személy valószínűleg már fiatalon elhagyja a családját. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az illető nem szép, csupán arra utal, hogy jobban kötődik a barátaihoz, mint a rokonaihoz. Akinek viszont a szája nem szimmetrikus, az alsó (vagy a felső) ínye lényegesen nagyobb vagy kisebb a másiknál, abban nem szabad megbízni. Az ilyen embert jobb elkerülni.
A görögök szerint a vörös, könnyen vérző ínyek nemcsak az ínygyulladásról (gingivitis) árulkodnak, hanem az ingerlékenység, a forróvérűség jelei is. A puha, szivacsos íny viszont kolerikus temperamentumra, vagy skorbutra utal. A sápadt íny anémiát, a visszahúzódó periondontális (fog körüli) betegséget, míg az az ínyek hipertrófiája (túltengése) epilepsziát jelez. Az ínyekből szivárgó zöldessárga váladék szájfertőzést (orális szepszist), gennyes fogínysorvadást vagy krónikus tüdőbetegséget jelenthet.
A népi orvoslás a fogínyt az orrvérzés gyógyítására is felhasználja. Az egyik módszer szerint egy sima fehér papírdarabot kell a felsőajak és az alsó fogíny közé helyezni, míg a másik gyógymód az orrvérzés elállításához egy nikkel pénzdarab ínyekhez szorítását ajánlja.