Nem tartom magam kopasznak, csak magasabb vagyok, mint a hajam. (Seneca)
Isten csak bizonyos számú tökéletes fejet készített; a többit hajjal fedte be. (Anonymus)
Még a kopasz ember is ura a házának. (Talmud)
A túl sok ismeret kopasszá teszi a fejet. (Orosz közmondás)
Kevés dolog izgatja jobban az embert, mint hajkoronájának szépsége és egészsége, és így volt ez már a bibliai időkben is. Az ókori Közel-Keleten a hajhullást egyenesen szégyennek tartották. Ez ugyanis a közvélemény előtt a férfi vitalitásának az elvesztését jelentette. Jól ismert Sámson története, akinek - miután a filiszteusok levágták a haját - minden ereje elszállt. Ez azt bizonyítja, hogy a dús hajkorona nemcsak szimbólum volt, hanem az erő és a hatalom forrásának is tekintették.
A parókák készítése az ősi Egyiptomban nagy üzlet volt. A fejet higiénés okokból kopaszra borotválták, és - feltehetően, hogy megvédjék magukat a nap melegétől - parókákat viseltek, melyek egyúttal a státuszt is jelezték. A fáraókat pompás fejfedőkkel temették el, hogy azokat viseljék a túlvilágon.
Az egyiptomiak, rómaiak és a görögök vagyonokat költöttek különböző krémekre, balzsamokra, abban a reményben, hogy újból kinő a hajuk, de legalábbis megáll a hajhullásuk. Állítólag Julius Caesar számos praktikát kipróbált, hogy mások szeme elől elrejtse haja ritkulását. A babérkoszorú mellett, melyet rendszeresen viselt, a haját hátul megnövesztette, és a kopasz fejére előrefésülte. (Igen, a hajátfésülést már az ókorban is ismerték!)
Mivel a kopaszságot ősidők óta igen negatívan ítélték meg, számtalan babonás javaslat, intelem született, hogy mit tegyünk, és mit nem, mitől óvakodjunk, ha nem szeretnénk kopasszá válni, vagy nem akarunk rosszat magunknak.
Nem szabad például a csecsemőt elválasztani az anyjától, amíg hó borítja a tájat, mert korán megőszül; de addig sem, míg a levelek le nem hullottak, ez esetben ugyanis fiatalon kopasz lesz.
Kánikula, pontosabban a „kutya napok” (caniculares dies) idején nem árt óvakodni, mert a fejre hulló eső fejfájást vagy kopaszságot okoz. Ha viszont a kopasz ember engedi, hogy a márciusi hó a fejére hulljon, a haja ki fog nőni.
Egykoron Észak-Afrikában volt elterjedt hiedelem, hogy a döglött tarajos sül hamva a fejre szórva hatékony gyógyszer a kopaszság ellen, és remek hajerősítő. (Angelo de Gubematis: Zoological Mythology) Az angolnazsír viszont épp az ellenkezőjét okozza, bekenve vele a fejet, még a maradék haj is kihullik, legalábbis Madagaszkár lakói szerint.
Az sem mindegy, hogy mikor vágunk hajat, és mit teszünk utána a levágott hajjal. Nem ajánlott újhold vagy fogyó hold idején menni a borbélyhoz, és a levágott hajat véletlenül se dobjuk el, mert attól is kopaszok leszünk, ha a madarak fészket készítenek belőle.
Különösen a denevérektől kell óvakodnunk, ugyanis akár a hajunkba kap, akár a fejünkre vizel, garantált a kopaszodás. A régiek szerint az is korai hajhulláshoz vezethet, ha köpülés közben belenézünk a köpülőedénybe. Ha pedig nem fedjük be a kopasz fejünket, hamarosan esni fog.
A kínaiak - közülük is különösen a szerencsejáték kedvelői - baljóslatúnak tartják, és - főleg, ha nyerőszériában vannak - igen rossz néven veszik, ha valami a szokásostól eltérő történik, mert úgy vélik, ez elviszi a szerencséjüket. Például, ha váratlanul egy buddhista szerzetest vagy papnőt látnak közeledni, azonnal abbahagyják a játékot. Babonás hiedelmük azon a feltevésen alapszik, hogy a kopaszra borotvált fej a semmit, a nullát szimbolizálja, és az annak a jele, hogy innentől kezdve minden további próbálkozás pénzvesztéshez vezet.
A néphit szerint - legyen az a ministráns, a vőlegény vagy a menyasszony apja - az esküvőn, pontosabban az oltárnál sem szerencsés a kopasz ember jelenléte, mert ez sok perlekedést jósol a házasságban.
Vannak viszont, akik számára a kopasz fej szerencsét jelent. A futballrajongók talán még emlékeznek, hogy - amikor még aktív labdarúgó volt - a francia szövetségi kapitány, Laurent Blanc a mérkőzés kezdete előtt mindig megcsókolta játékostársa, a kapus Fabian Barthez kopasz fejét.
A modern orvoslás atyja, Hippokratész (i.e. 460 - i.e. 375) volt az, aki először felismerte az összefüggést a hajvesztés és a szexualitás, a nemi szervek működése, hormontermelése között. Az eunuchokat (a pubertás előtt kasztrált férfiakat) tanulmányozta, és megfigyelte, hogy ezek a férfiak nem hullatják el a hajukat. Személyes érdeklődést mutatott a kopaszság gyógymódjának megtalálására, mivel maga is hajvesztéssel kínlódott. Kömény, galambürülék, torma és cékla vagy csalán keverékét javasolta a hajhullás megelőzésére. Mondani se kell, akárcsak a páciensei, ő is kopasz maradt. Az állandó haj területét (vagyis a fej oldalait és hátulját magába foglaló területet), ahonnan a hajátültetéshez a donor hajat veszik, „Hippokratészi koszorú” néven ismerik.
Arisztotelész (i.e. 384 - i.e. 322) a levelüket lehullajtó fákkal hozta párhuzamba a férfiak kopaszodását. Úgy vélte mindkettőnek a nedvesség hiánya az oka, melyet az bizonyít, hogy a nedvüket elpocsékoló bujálkodó férfiak válnak kopasszá. A szexuális élvezet ugyanis túl sok nedvet fogyaszt, ami a hajnak a tápanyaga. Az eunuchok és az asszonyok azért nem kopaszodnak meg, mert nem használják el nedvüket. Azt is megfigyelte, hogy sem az eunuchok, sem a nők nem növesztenek szőrzetet a mellükön, amit a herék hiányának tulajdonított.
A herék eltávolítása, mint hatásos „gyógymód” egyértelműen bebizonyosodott, mert a 17. és 18. századi operák kasztrált énekesei (a fiúgyermekeket kasztrálták, hogy a hangjuk nehogy megtörjön serdülőkorban) ugyancsak dús hajzattal rendelkeztek. Viszont az Arisztotelész gondolataira épülő állítás, mely szerint a kopaszság a férfiasság jele lenne, valójában tényekkel nem igazolható. Miként az sem, hogy a hajhullást a túl sok gondolkodás vagy a szoros kalapok, a hajkorpa, a zsíros vagy száraz fejbőr okozzák.
Ha megnézzük egy kopasz ember családi fotóalbumát, biztos, hogy megleljük kopaszságának a forrását. Valamelyik ágon biztosan találunk kopasz embert a felmenők között. Vagyis a férfiak hajhullása a legtöbb esetben örökletes tényezőknek tulajdonítható. Azt is kiderítették, hogy a kopaszodásra való hajlamot meghatározó gén az édesanyától örökölt X-kromoszómában található, azonban arra, hogy melyik tulajdonság a közvetlen kiváltója, még nem ad egységes választ a tudomány. Valószínűsíthető azonban, hogy a férfiak hajhullását a hajgyökér fokozott dihydro-tesztoszteron érzékenysége okozza. Azoknál a férfiaknál, akik érzékenyek a dihydro-tesztoszteronra, a homlok- illetve halántéktáji szőrtüszők sorvadásnak indulnak. Majd a hajas fejbőr egyes területein a faggyúmirigyek megszaporodnak, és ezzel egyidőben a hajhagymák működése leáll. A fejbőr fénylővé, vékonnyá válik, és hajszálértágulatok figyelhetők meg rajta. És természetesen a hajhullás, illetve a kopaszodás intenzitására befolyással van az életkor is.
A hajhullás vagy a hirtelen kopasszá válás megszokott álombéli esemény. Az ilyen természetű álmok gyakran a vonzerőnk vagy a szexuális képességeink miatti aggodalmunkat fejezik ki. Kopasznak látni magunkat azt jelzi, hogy viharos időket élünk át. Ha másvalakit látunk kopasznak, az viszont arról árulkodik, hogy valaki áskálódik ellenünk, „keresztbe tesz” nekünk.
Ha álmunkban hullik a hajunk, kopaszodni kezdtünk, az vagy az önbecsülés hiányát jelzi, vagy pedig aggodalmunkat az öregedéstől. Másféle értelmezésben a hajvesztés olyan érzést is kelthet bennünk, hogy valamilyen betegség fenyeget bennünket.
Ha pedig egy férfit az akarata ellenére, erőszakkal borotválnak kopaszra, az számára a sterilizálás miatti aggodalom jele is lehet, ugyanis a haj gyakran fontos szerepet játszik a nemi identitásában.