Rosta Erzsébet weboldala


Az általában a tetszés, vagy nemtetszés kifejezésére, jeladásra, hívásra vagy egyéb utasításra, valamint a kedvenc dallamok, slágerek felidézésére használt fütyülés megítélése egykoron nem volt túl pozitív, sőt bizonyos körökben és helyzetekben ez a fajta tevékenység ma is kerülendő és illetlenségnek számít.

A fütyörészést egyesek régen az ördög kemencéje részére történő tűzifa-hasogatásnak, mások a „sátán zenéjének” tartották. Az izlandiak nemcsak a fütyülést utálták, de azt hitték, hogy azzal is elűzi az ember magától a Szentléleket (Szent Szellemet), ha nem a szájával, hanem egy vesszőt, ostort, vagy bármely más tárgyat forgatva hallatott füttyszerű hangot. Az új-angliai (New England) puritánok között pedig az a hiedelem járta, hogy a fütyülő személy szája ötven napig tisztátalan marad.

Az araboknál szintén balszerencsés a fütyülés, számukra ugyanis ez hívó szó a dzsinneknek csevegésre. Egyesek úgy tartják, hogy a fütyülő száját negyven napig nem lehet megtisztítani; mások azt gondolják, hogy a Sátán érintésének köszönhetően kezd a férfi fütyülni, ez készteti őt e kellemetlen hang kibocsátására. Az ortodox iszlámhívők Turkesztánban a fütyülést ugyancsak rossz tettnek tekintik. Ha a családfő fütyül, a feleségével történik valami, ha a gyermekek fütyülnek, a szüleiket éri valamilyen baj.

Európában a fütyülésről azt hitték, hogy elriasztja a gonosz szellemeket, akik nagyon utálják a hangos füttyszót. Ezzel szemben a zanzibáriak úgy gondolják, aki fütyörészik, a gonoszt szólítgatja. A német bányászoknak tilos a bányában fütyülni, mert ezzel feldühítik a helyi szellemeket, akik ezért bosszút esküdnek. Mások a robbanásveszély miatt óvtak a fütyüléstől a tárnákban. Faluhelyen egy időben ugyancsak tiltott volt a fütyörészés, főként délidőben, azokat ugyanis, akik ezt a szabályt nem tartották tiszteletben, a szellemek betegséggel büntették meg.

Egy kígyó látogatja meg azt, aki éjszaka fütyörészik, állítják a törökök. Ha valaki kútba fütyül, rosszra fordul az idő, mondják a magyarok. Az oroszok szerint, aki a saját házában fütyörészik, ne számítson anyagi jólétre. Ezzel ugyanis elijeszti a lakásuk védőszellemeit, azaz „elfütyüli” a pénzét. Ugyanakkor a házon kívüli fütyörészést teljesen normálisnak tartják.

Szerbiában azt mondják, hogy a házában fütyülő ember magához vonzza az egereket, míg Koreában és Japánban a fütyörésző embert kígyók követik, vagy veszik körül. Sötétedés után nem szabad fütyülni, mert ezzel előhívják a szellemeket, a halottak lelkeit. A japánok szerint éjszakai fütyülés megzavarja őket, nem fogják megtalálni az útjukat és elveszettekké válnak. Nem szerencsés napnyugta után fütyülni Hawaii őslakói szerint sem, ugyanis a füttyszó a településeken éjszakánként végigmasírozó ’Nightmarcher’-ek (ősi Hawaii harcosok szellemeinek) hangját utánozza. A szellemidézéssel állhat kapcsolatban, hogy sok kutyatartó, amikor füttyent a kutyájának, csettint egyet az ujjaival, hogy elijessze a füttyszóra esetlegesen megjelenő szellemeket.

A fütyülést számos egyéb babonával is társítják, különösen akkor jár bajjal, ha valaki reggel a napját ezzel kezdi. Balszerencsés továbbá szeles időben fütyülni, és a magyarok szerint a kotlós közelében is kerülendő a fütyülés vagy a sípolás, mert a kiscsirkék belefulladnak a tojásba. Pozitívum viszont, hogy még a legfélelmetesebb éjszakán sem kell tartanunk a fütyörésző embertől. Ő ugyanis inkább megvéd minket a veszélytől, mint hogy ártana nekünk.

A hajósok számára a fütty a szélerősség befolyásolásának, a szélsebesség növelésének eszközét jelentette. Ezért szeles időben a vitorlásbárkák fedélzetén - különösen a szél irányában - tilos volt a fütyülés, mert ez még erősebb szél, azaz a vihar kérését jelentette. Ugyanakkor szélcsendes időben a matrózok lágy füttye előbb-utóbb szélélénkülést eredményezett.

Határozott, mélyen gyökerező előítélet van az asszony fütyülésével szemben. Mindenfajta rossz lehet ennek a következménye, ez ugyanis sokak szemében még ma is a férfiak privilégiuma. Az angolok szerint a fütyülő nők bajuszt vagy szakállt növesztenek, a németek pedig úgy vélik, hogy bamba férjük lesz. Cornwall-félszigeten úgy tartják, hogy nincs szerencsétlenebb dolog az asszony fütyülésénél és a tyúk kukorékolásánál. Azt mondják, hogy „ezek mindig rossz végre vezetnek.” A németek hiedelmében, amikor egy asszony fütyül, az angyalok sírni kezdenek, míg a gonosz szellemek felvidulnak. A magyarok szerint a füttyszó hallatán szégyenében sírva fakad Szűz Mária.

Egy legenda szerint, amikor Jézust keresztre feszítették, egy fütyörésző hölgy állt mellette, azóta balszerencsésnek és illetlenségnek tartják, ha egy asszonyt fütyülni látnak. A női füttyel kapcsolatban számos történet forog szájon. Angliában egy úriember néhány hölgyet el szeretett volna vinni hajókirándulásra, azonban egyiküket (amelyikük fütyült) a mogorva, öreg hajóskapitány nem akarta a hajójára engedni. És mivel nem tudták rávenni, hogy elinduljon, a hajókázás elmaradt. Egy másik sztori szerint egy amerikai utazónő Izlandon füttyel próbált egy kutyát magához csalogatni. Egy szolga azonban rákiáltott. „Ha lehetséges, ne tegye ezt hölgyem, mert valahányszor füttyent egyet, Szűz Mária szíve vérezni kezd.”

Viszonylag újabb keletű az a színházi babona, hogy az öltözőben vagy a kulisszák mögötti fütyörészés is balszerencsét jelent. Aki elfeledkezik erről, és véletlenül elfüttyenti magát, vagy fütyörészésbe kezd, annak - a veszély elhárítása érdekében - ki kell mennie az öltözőből, háromszor körbe kell fordulnia, majd az ajtón kopogva kell bebocsátást kérnie. A kulisszák mögötti fütyülés nemkívánatosságának eredete onnan származik, hogy a briteknél régen színpadi munkásokat a gyakran a tengerészek közül toborozták, mert a hajósok jól bántak a kötelekkel, melyeket a díszletek felhúzására vagy leengedésére használtak. Az elektronikus kommunikációs eszközök feltalálása előtt a rendezői, színigazgatói utasításokat megfelelően kódolt füttyjelekkel közölték a zsinórpadláson dolgozó műszaki személyzettel. Ezért ha valamelyik színész véletlenül elfüttyentette magát, könnyen megeshetett, hogy ezt a díszletezők valamilyen utasításként értelmezték, és váratlanul leeresztették a függönyt, vagy megváltoztatták a díszletet. A leeresztett tárgyak pedig balesethez, váratlan humoros szituációk kialakulásához, s rossz esetben a darab bukásához is vezethettek.