Ma már többnyire ismertek a különféle hallásszervi problémák, betegségek okai, és a kezelésükre is általánosan elfogadott eljárások léteznek, a régi időkben nem volt ez így. Mind a kiváltó okok, mind pedig a gyógymódok tekintetében számos babonás elképzelés létezett. Köztük olyanok is, melyek a süket embereknek különleges képességeket tulajdonítottak. Érdekes, hogy az alábbiakban felsoroltak némelyike még ma is él a népi hiedelemben.
Például a közönséges fülbemászóról (Forficula auricularia) sokfelé azt tartják, hogy megtalálja az útját az emberek fülébe, és esetenként nemcsak süketséget, de heves fájdalmat is okoz a csípése. Másfélszáz éve olyan esetekről is lehetett olvasni, hogy e „veszedelmes lények” a fülön áthatolva az agyat is elérték, és halálos kimenetelű sérülést okoztak.
Ezzel szemben, legalábbis az entomológusok (rovarászok) szerint, a valóság az, hogy - noha amikor elfogják őket, megpróbálnak csípéssel védekezni - az okozott kellemetlenségen kívül, nem jelentenek különösebb veszélyt az emberre.
Az ugandai falvakban sokan még ma is azt hiszik, hogy átok vagy rontás okozza a megszületendő gyermek süketségét. De azt is mondják, hogy azért nem hall az újszülött, mert az anyja, amikor még várandós volt, egy süket ember szellemével találkozott. Mások nemes egyszerűséggel az őrültség egyik fajtájának tekintik e fogyatékosságot.
Ugyancsak Kelet-Afrikából származik az a hiedelem, hogy a gyermek isteni parancsnak engedelmeskedve, saját elhatározásából születik süketnémának. A magyarázat szerint ugyanis csak így lehet biztos benne, hogy képes lesz megőrizni a magzatként rábízott titkokat. Ugyanakkor ez arra is okot szolgáltat, hogy többi ember elkerülje őket.
A franciák egykoron úgy vélték, hogy a maszturbáció süketséget okozhat. (Másutt inkább a látásromlást, a vakságot okolták ezzel a tevékenységgel, ez utóbbinak viszont - az ejakulációval elvesző cink miatt - van csekély valóságalapja.)
Kentuckyban (USA) - nem tudni, hogy miért - a vattával történő fültisztításnak tulajdonították a végzetes hallásromlást.
Mivel a hallásromlás a legtöbb esetben fülfájással kezdődött, elődeink ez utóbbi megelőzésére is kitaláltak néhány praktikát. Az egyik ilyen „orvosság” a fekete bárány gyapja volt, amiből egy megfelelő méretű darabot állandóan a fülekben kellett viselni. Amerikában ennél egy jóval kevésbé „állatbarát” megoldást javasoltak. A fülfájásra a korhadt fákban élő cukorbogár (betsy-bug) fejének leszakítását és vérének a fájós fülbe csepegtetését ajánlották. Nem sokkal maradtak el tőlük „kegyetlenségben” az angliai Gloucestershire lakói sem, ők ugyanis egy csigába szúrtak, és az így kifolyó lével kezelték a fülfájást. Indiában viszont - mint oly sok minden másra - a szent tehén vizelete jelentette a megoldást.
De őseink a süketséget sem tartották gyógyíthatatlannak, egyes vidékeken számos babonás gyógymódot ismertek. Az írek angolnaolajat csöpögtettek a beteg füleibe, a skótok viszont a hagymalében beáztatott hangyatojások használatát részesítették előnyben. És (ami valószínűleg a méhészeknek tulajdonítható) volt olyan elképzelés is, hogy a méhzümmögés kúrálja a süketséget, enyhíti a hallásromlást.
A süketnémákat sokfelé látnoki képességekkel ruházták fel, azt tartották róluk, hogy előre tudnak jelezni bizonyos jövőbeli eseményeket. Greenock-ban (Skócia) elterjedt hiedelem volt, hogy ha egy süketnéma szájáról leolvassák a szerencsejövendölést, és egy vesszővel leírják azt a földre, az „elmondottak” valóra válnak.
Ha süketnek álmodjuk magunkat, ám a valóságban nincs semmi baj a hallásunkkal, álmunk azt sugallja, hogy utóbbi időben magányosnak, kirekesztettnek érezzük magunkat. Valamiért nem keressük az új élményeket, bezárkózhattunk magunkba. Más értelmezésben ez az álom a védekező rendszerünk készültségét jelzi. Valószínűleg valamit nem szeretnénk meghallani. Talán problémát jelent, ha kritikát mondanak rólunk. De azt is jelezheti, hogy egyszerűen csak nyugalomra és csendre van szükségünk.
Ha az álmunkban valaki más süket, egy hozzánk közelálló az, aki (átmenetileg) a visszavonulást, magányt választotta.