A 16. században élt - a tenyérjóslásban és a fiziognómiában egyaránt jártas - nürnbergi Jean Indagine szerint a szabályos fogsor egyenes és becsületes jellemről árulkodik; a hegyes és egymáshoz közel álló fogak egészséges, hosszú életű embert mutatnak; míg az előreálló, kiugró fogak pletykás, szószaporító, nagyképű személy jellemzői.
Egy másik értelmezésben a hosszú, vékony fogak bátortalan embert jelölnek; a rövid, erős fogakról akaraterő, a rizsfogakról pedig vitalitás olvasható le. A széles szemfogak a hűség és a megbízhatóság jelei; a keskeny, hosszú szemfogak pedig kegyetlen emberre utalnak. Feltehetően önző természete van annak, akinek az alsó fogsora a felsőnél jobban látszódik, míg ennek a fordítottja jó ízlésről árulkodik. Indiában a ragyogó fogakról a különleges ételek élvezetét feltételezik.
A fehér, fénylő, egyenlő méretű, gyöngyszerű fogakból álló, hiánytalan fogsor szerencsét jelez. Viszont a balsors üldözi azt, akinek a fogai nagyok, piszkosak és girbegurbák. Ha történetesen asszony az illető, nem méltó rá, hogy bárki is feleségül vegye. Ugyancsak kedvezőtlen jel, ha a fogak száma az alsó fogsorban több mint a felsőben, de balszerencsésnek tartják a ritkás, a patkányéhoz hasonló fogakat, valamint a feketés fogínyeket is. Az előreugró felső fogak rövid életet jósolnak, a barázdás fogak pedig azt prognosztizálják, hogy az illető halálát magas lázzal járó betegség okozhatja.
A fogak romlásából a párkapcsolat alakulására, milyenségére következtettek. Az oldaluknál szuvasodó fogakat a jó házasság jelének vélték, az alsó élüknél romló fogakból pedig azt olvasták ki, hogy az illető jövendőbelije egy özvegyember, vagy egy özvegyasszony lesz, míg a tetejüknél szuvasodó fogakat a vénlányok megkülönböztető ismérvének tartották. A szabálytalan fogsorú párok házasságától pedig semmi jót nem vártak. Az utóbbival némileg összhangban áll a perzsák azon hiedelme, mely szerint a különálló fogú férfiak vagy nők kétszer házasodnak.
Az előrejelzések érdekében gondosan megnézték a fogak egymáshoz viszonyított helyzetét és egymástól való távolságát is. Arról a gyermekről, akinek egymásra nőttek a fogai, azt állították, hogy élete végéig „az anyja szoknyáján fog ülni”, vagyis nem házasodik meg. Az egymáshoz közel álló fogú gyermekek, felnőve szüleik közelében maradnak, míg a hézagos fogúak a szülői háztól távol élik le életük nagy részét. A széles, különálló fogak arra figyelmeztetnek, hogy az illetőnek a szerencséjét hazájától távol kell keresnie, de olyan értelmezése is volt ennek, hogy a szerencse azoknak kedvez, akiknek egymástól különálló fogai vannak. Azt a gyermeket, akinek az összes foga különálló volt, énektanárhoz küldték, mert ezt a kiváló hallás és a jó hang jelének tekintették.
Az angolok azt hitték, hogyha a fogaikat valaki más megszámlálja, minden egyes megszámolt fog egy-egy évet rabol el életükből. Sokan ettől való félelmük miatt takarták el szájukat, amikor nevettek, mosolyogtak vagy ásítoztak. Az észak-afrikai keresztények fogcsikorgatással gúnyolták ki, vagy akarták megsemmisíteni a bálványokat.
Sokfelé még ma is rossz előjelnek gondolják, ha a csecsemő fogakkal jön a világra. (A híres emberek közül például Julius Caesar, Hannibál és Napóleon fogakkal született.) Számos kultúrában az a vélelem járja, hogy ha a kisbabának a felső állkapcsán bújik elő az első foga, az egész életét balszerencse fogja kísérni. Ha később a gyermek fogai tiszták és fehérek lesznek, az ajkai pedig rózsapirosak, felnőttként kiváló természetű ember válik belőle, melyet annak tulajdonítanak, hogy a születésekor jelenlévő földönkívüli lények között a jó tündérek voltak túlsúlyban. Ugyancsak sok jóban lesz része annak a gyermeknek, akinek az elülső fogai különállóak.
Nálunk vidéken, ha a csecsemő foggal születik, szinte biztosra veszik, hogy táltos vagy garabonciás válik belőle. A néphit rövid életet jósol a gyereknek, ha a foga felül nő ki először. A gyorsan kibúvó első fog hamarosan újabb gyermekáldást, míg a lassan kinövő fog későn születő testvért jelez. "Egér, adjál nekem vasfogat, én meg adok csontfogat!" - hangzik az ismert mondóka, mialatt a gyerekek hátuk mögé dobják kihullott fogukat. Palócföldön, amelyik gyereknek pénteken vágják le a körmét, annak ritkán fog fájni a foga. Kolozsvár környékén, aki csak egyszer mos kezet, mielőtt az Úrnapján a templomba menne, a következő év Úrnapjáig fogfájással fog kínlódni.
Hogy a csemetéjüknek egészséges fogai nőjenek, az anyák lenyelik kisgyerekük első tejfogát. A fogzás megkönnyítésére koráll nyakláncot tesznek a csecsemőkre. A délnyugat-angliai Cornwall-félszigeten a kisgyerek első tejfogait - megakadályozandó, hogy a helyükbe csorba fogak nőjenek - elégetik. A tejfog gyűrűbe vagy melltűbe foglalva amulettként, szerencsét hoz viselőjének. Könnyű fogzása lesz a gyermeknek, ha az anya - meglátván az első tejfogát - gyengéden megpaskolja a pici arcát. Ha egy asszony az útelágazásnál lévő határkőn ülve szoptatja csecsemőjét, annak sohasem lesz fogfájása. Ha az első tejfog úgy pottyan ki a gyerek szájából, hogy nem esik le a földre, felnőttként elkerülik a nemi bajok. Koreai babona szerint egyenes csontfogai nőnek a gyereknek, ha a tejfogait átdobják a házuk fölött.
A népgyógyászok a fájós fogra számtalan mágikus eljárást ajánlottak: füstölték tömjénnel, kenegették lóhúggyal, lóhájjal vagy timsós vízzel, borogatták tojásfehérjével és borban megfőzött kutyaszőrrel, öblögették pálinkával. Különféle praktikákat végeztek, hogy a lyukas fogból kimásszanak a pondrók, piszkálták szószékszilánkkal, villámsújtotta fa forgácsával, koporsószeggel, de alkalmaztak ráolvasást is. Göcsejben puskaport, Felföldön gyufafejet, szegfűszeget, fokhagymát dugtak a fájós fogba. Sok helyütt a fogfájás ellen a fülbe dugott fokhagymagerezdre esküdtek. Ha valakinek a jobb oldalán fájt a foga, a bal fülébe, ha a baloldalon, akkor a jobb fülébe dugták a fokhagymagerezdet. Az hitték, hogy elkerüli a fogfájás azt, aki a kihúzott fogát a templom valamelyik szögletébe rejti el. Az ókori Rómában a fogfájás elmulasztására hátratett kézzel egy darab villámsújtotta fába kellett harapni, gondosan ügyelve, hogy a harapás során a fa feltétlenül érintse a fájós fogat.
A régi egyiptomiak szerint, mivel az egerek a Napisten védelme alatt állnak, a fogfájás legjobb ellenszere, ha egy meleg egeret tesznek a fogfájós orcára. Gyógyhatású szerként tartják számon a farkasfogból készült kenőcsöt is, amely megállítja az ínysorvadást.
Az álmoskönyvek számos megfejtést adnak a fogakról. A kihulló fog álma a kínaiak számára valamelyik szülő: az apa vagy az anya közeli halálát jelzi. A hazai álomfejtők szerint viszont a fogfájós álom jelenti egy közeli hozzátartozó elvesztését. Rövidesen levelet vagy fontos hírt kap, aki foggal álmodik. Aki műfogsort kap álmában, vagy saját műfogsoráról álmodik, váratlan segítséget kap problémái megoldására. Az odvas fogak arra figyelmeztetik az álomlátót, hogy valaki régóta hazudik neki, vagy a sima modorát saját céljaira használja. Ha a fogak töröttek, szuvasak, vagy a száj foghíjas, az annak a jele, hogy a hazugságai valakit nagyon csúnyán megsértettek, amiért hamarosan meg fog bűnhődni. Ha az álomban látott fog ezüstből van, gazdagságot, ha aranyból, szenvedést jelez. Ha egy férfi álmában szép fogakat lát, hosszú életre számíthat. A zápfog az araboknál ellenségeskedést jelent. Aki tehát zápfoga kihullását álmodja, biztos lehet benne, hogy az ellensége meghalt.
A fogorvosok védőszentje Szent Apollónia, aki Decius császár alatt (248-249) feltehetően diakonissza volt Alexandriában. Szent Dénes püspök visszaemlékezése szerint, egy keresztényellenes pogány csőcselék - miután eredménytelenül követelte, hogy tagadja meg a hitét - kiverte a fogait. Menekülésként, önként vetette magát a tűzbe.
