Borzongás, reszketés, lúdbőrzés

„Valaki járkál (átment) a síromon” - mondják sokfelé, amikor az ember testét hirtelen, megmagyarázhatatlan borzongás járja át. Azt viszont valószínűleg sokkal kevesebben tudják, hogy ez a mondás csak néhány száz éves. Nyomtatásban először Jonathan Swift a művelt társalgásról - Simon Wagstaff álnéven írt tanulmányában (A Complete Collection of Genteel and Ingenious Conversation, 1738) - találkozhatunk vele. A hiedelem a középkorból eredeztethető, amikor kevésbé volt tiszta a különbség az élet és a halál között, az emberek mindennap „kommunikáltak” halottaikkal, s úgy hitték, a sírjuk helye előre kijelöltetett.

A hiedelemnek más változatai is kialakultak, az írek számára a - hideggel összefüggésbe nem hozható - azt jelezte, hogy egy liba sétál át a sírjuk fölött, míg az Egyesült Államokban (Chestertown, Maryland) az ok nélküli borzongást, vacogást azzal magyarázták, hogy egy nyúl szaladt át a leendő sír fölött, vagy egy liba legelt a rajta nőtt zöldből.

Ma már tudjuk, hogy a hőmérsékleti viszonyokkal megmagyarázhatatlan borzongást, lúdbőrzést a stressz hormon (adrenalin) tudatalatti felszabadulása okozza, vagyis valamilyen érzelmi reakcióról van szó.

A még korábbi idők általános hiedelme szerint remegést vagy reszketést a testet megszálló démon (gonosz) okozza. Shakespeare (1564-1616) Tévedések vígjátéka c. művében (IV. felvonás) a kurtizán a következőt mondja Ephesusi Antipholusról:

„Nézd, önkívületében hogy remeg!” Pinch (Csipkedi) válasza erre:
„Felhívlak sátán, ki megszálltad őt,/ Hogy szent imámnak engedd át e lelket / És szállj alá, a sötétség honába / Az Ég minden szentjére kényszerítelek.” (Szász Imre fordítása)

Ha az ember didereg nyáron vagy lobogó tűz mellett, az illetőt „a sírja szellemei keresik” - mondják a walesiek. Ha pedig egy albánt jár át hirtelen borzongás, arra gondol, hogy a halál hívja, és „még nem vagyok kész” szavakkal válaszol az invitálásra.

Európa más részein a borzongás, vacogás - ha látszólag minden ok nélküli - rossz hírek, problémák előjele.

Ugyanakkor a hirtelen enyhe remegést szerencsésnek tekintik. Vagy, ahogy azt Thomas Middleton (1580-1627) a Game at Chess (Sakkjáték) c. drámájában írja: „Ez jó szerencsét jelez, (…) az ilyen remegés a jegyessé válás első jele.” A reszkető kéz pedig arról árulkodik, hogy az illető alamizsnát adott a szegényeknek.