A böffen, böffent, büfizik, öklendezik, ökrendik, bökken, bufogat, bökked, kérődzik igékkel leírt, a nyugati kultúrában a nyilvános helyeken meglehetősen illetlennek tartott cselekvés - lényegét tekintve - a gáz spontán vagy szándékos kibocsátása a gyomorból vagy a nyelőcsőből. A böfögés evés után a leggyakoribb, ugyanis a tápláléktól kitáguló gyomor az alsó nyelőcső-záróizom elernyedését okozza.
Mint spontán reflex, a napi 8-10 böfögés teljesen normálisnak tekinthető, problémát az okoz, ha ennél lényegesen gyakrabban kerül rá sor. Mivel alapvetően a gyomorban felhalmozódó gáz, illetve a lenyelt levegő okozza, megfelelő étkezéssel, táplálkozási szokásaink megváltoztatásával a böfögés és az aerophagia (levegőnyelés) csökkenthető. Jelentős eredményt érhetünk el az ételek alaposabb megrágásával, a lassúbb étkezéssel, a gázképző ételek és italok - pl. a bab, a tojás, karfiol, retek, fokhagyma, szénsavas üdítők, sör stb. - kerülésével, a szívószál és a rágógumizás mellőzésével, a foghiányok pótlásával.
Ugyanakkor vannak szituációk, illetve kultúrák, ahol a böfögés teljesen elfogadott, sőt kívánatos. A kismamák szoptatás vagy etetés után - hogy a baba gyomra fel ne puffadjon, és az elfogyasztott táplálékot vissza ne öklendezze - hordozgatják, finoman gyermekük hátát ütögetik, dúdolnak, énekelnek neki, míg az egy büfizést nem hallat.
Egyes eszkimó törzsek és a dél-tengeri-szigetek lakói az étkezést követő böfögést udvarias megnyilvánulásnak tekintik. Számukra ez köszönetet és az étel megdicsérését jelenti.
A Fülöp-szigeteken az egyszerű vidéki emberek körében étkezés után a has böfögéssel kísért simogatása azt jelzi, hogy az elfogyasztott ebéd vagy vacsora finom volt. Azonban vigyázni kell ezzel a gesztussal, mert a felsőbb körökben megelégedettségünk ilyetén módon történő kifejezésével sokkolhatjuk a háziasszonyt.
Viszont Kínában - különösen a déli tartományokban - nem kell megbotránkoznunk, ha az emberek szürcsölik a meleg levest, és az étkezést egy jóleső böfögéssel zárják. Ezek a hangok ugyanis csak azt jelzik, hogy ízlett nekik az étel, és a mennyisége is megfelelt.
Közép-keleten - elsősorban a muszlim országokban - egy hangos böfögés a zamatos étel elfogyasztása után a háziasszony főzési tudományának udvarias elismerése. Egyes helyeken az jelent sértést, ha nem böfögünk étkezés után, ugyanis a vendéglátóink ezt úgy értelmezik, hogy éhesek maradtunk.
Mexikóban léteznek helyek, ahol a maják leszármazottjai még ma is meglehetősen bizarr módon imádkoznak. Ősi hiedelmük szerint a böfögéssel a „gonosz” távozik a testből. Régen különféle füvekből, növényekből főzetet készítettek a böfögés elősegítésére, napjainkban viszont már a Coca Cola is megteszi.
Ha álmunkban böfögünk, azzal a tudatalatti személyiségünk arról informál, hogy változásokra készülünk. Ahogy idősebbé válunk, kezdjük másképp látni a dolgokat és egyre több tapasztalatot nyerünk. Böfögést - a sajátunkét vagy másét - hallani álmunkban, áttörést jelez a személyes küzdelmeinkben. Azt üzeni, hogy sikeresen legyőztük az akadályokat és az ellenállást. Többé nem tartóztatnak fel.
Érdekes módon - miközben az iszlám etikett megengedi, sőt étkezés után „elvárja” - az álomban észlelt böfögés a muszlimok körében meglehetősen negatív jelentésű. A muzulmánok értelmezése szerint, ha azt álmodjuk, hogy magunk vagy egy ismerősünk böfög, az arrogancia szimbólumának tekinthető. Más szavakkal ez a különös álom valószínűleg azt próbálja meg kifejezni, hogy túlságosan büszkék vagyunk magunkra, és a viselkedésünk meglehetősen agresszív. Ez az álom arra figyelmeztet, hogy egoistává lettünk, és a környezetünk egyre kevésbé tolerálja a társaságunkat. Ennek oka az, hogy időnk java részét magunkra fordítjuk, senkire és semmire nem figyelünk oda a környezetünkben. Ezért azt tanácsolják, próbáljuk meg objektíven értékelni magunkat, és - még mielőtt végleg elveszítenénk barátainkat, támogatóinkat - sürgősen változtassunk viselkedésünkön.
