Az álmatlanság, vagy az elégtelen alvás (insomnia) tulajdonképpen egy abnormálisan hosszan tartó alvási probléma, melynek lényege, hogy az érintett személy nehezen tud elaludni, éjjelente többször felébred, és napközben fáradtnak érzi magát. Mivel az ilyen alvászavarnak igen sok oka lehet, és kialakulása olykor nem is könnyen magyarázható, nem csoda, hogy a megelőzése, kúrálása megmozgatta babonás őseink fantáziáját. A következőkben ezekből sorolok fel néhányat.
Számos európai nép hiedelmében megtalálható az a javaslat, hogy ha nem tudunk elaludni, keljünk fel, és fordítsuk úgy a cipőinket, hogy a sarkaik nézzenek az ágyunk felé. E mögött az a babonás elképzelés áll, hogy amikor az ember leveszi a cipőjét, azonnal egy boszorkány veszi azt birtokba. Ám, ha felkelve a cipőket ellentétes irányba elforgatják, a boszorkányok a hátukra fordulnak, és már nem tudnak ártani az alvó személynek, ezért inkább eltávoznak.
Thor kalapácsa, a mjölnir jelenik meg abban germán eredetű babonában, mely álmatlanság esetére azt ajánlja, hogy éjszakára egy mennykövet (istenyilát)* tegyünk a párnánk alá.
Mások szerint - ha nem található mennykő környéken - az is megteszi, ha egymást keresztezve, két gombostűt szúrunk a párnánk alá. Még biztosabbak lehetünk a nyugodt álmunkban, ha lefekvés előtt egy fehér tyúk által tojt nyerstojást fogyasztunk el.
A németek azt is hatásosnak vélték, ha lefekvés előtt „nyugtató szalmacsutak” került a vánkos alá. Fontos volt viszont, hogy a szalmanyalábot idegen férfitól szerezzék, és azt előzőleg egy teherhordó asszony hátára - a cipelt csomag alá - helyezzék.
Állítólag hosszabb időre jelent védelmet, ha újhold idején egy sor mályvarózsát ültetünk az ablakunk alá.
Voltak, akik pókhálókból készített pirulákat etettek a pácienssel, mások a bakfű főzetére esküdtek, de a kankalin virágjából készített teát, vagy szirupot szintén hatásosnak tartották.
A középkor orvosai porrá zúzott pipacs magvakat és iringó virágot borral kevertek össze, és ezzel mosták le a „beteget”, hogy megszabadítsák az álmatlanságtól. Egy másik javallat szerint a két növény kisajtolt nedvét tejjel és egyéb anyagokkal dolgozták masszává, és ebből készítettek altató pirulákat.
A verbéna gyökereit - a fagyöngyhöz hasonlóan - csodaszernek tekintették, úgy tartották, hogy a nyugovóra térés előtt a nyakba akasztva, megszünteti az idegességet, elűzi a szorongást, és ezáltal kúrálja az álmatlanságot.
Mások a gyors elalváshoz a mandragóra - kutyaalmának, vagy ördögalmának is nevezett - gyümölcsét javasolták lefekvés előtt a kézben tartani. Ha nem használt, szirupot készítettek belőle, és azt fogyasztották el alvás céljából, vagy a beléndek langyos főzetével való lábmosást ajánlották.
* A német és szláv néphittel egyezően a magyar nép babonás vélekedése is ménkünek, vagyis a lecsapó villámmal együtt az égből aláhulló tüzes lövegek kihűlt magvainak tartja a belemnitek (kétkopoltyús, lábasfejű állatok) megkövesült maradványait, valamint a kőkorszakból kőbaltákat, nyílhegyeket és az ilyenek lepattogtatása után hátramaradt kőmagvakat.