Valamennyiünkkel megesik, hogy minden ok nélkül megharapjuk a szánkat, ráharapunk a nyelvünkre. Arra viszont már kevésbé gondolunk, hogy sokan ebből szavahihetőségünkről vagy mások rosszhiszeműségéről vonnak le bizonyos következtetéseket.
Ha például a „baleset” beszéd közben ér, annak a jele, hogy füllentettél. Dél Kentuckyban ugyanez a következő mondatodra vonatkozik. Mások szerint, ha társalgás közben megcsíped a füled, a beszélgetőpartnered fogja megharapni a nyelvét.
Ha viszont, miután megharaptad az ujjadat, harap rá valaki véletlenül a nyelvére, az annak a jele, hogy rossz híredet keltik - legalábbis a skótok szerint.
Ha étkezés közben harapod meg a nyelved, ez azért van, mert nem sokkal előtte hazudtál. Az afgánok szerint viszont az harapja meg a nyelvét evés közben, akiről a háta mögött rosszat mondanak, aki ellen intrikálnak.
Ez utóbbit máshol is mondják, azzal a különbséggel, hogy nem szükséges hozzá ennünk, és ha megharapjuk az ujjunkat (vagy az ingujjunkat), azzal a pletyka megállítható.
Indiában negatívabbnak vélik az eseményt, azt mondják, hogyha megharapod a nyelved, valaki éppen átkokat szór rád. Az angoloknál ez azt jelzi, hogy hamarosan átvernek; vagyis „csókot kapsz egy bolondtól”.
A legkisebb problémát valószínűleg Trinidad és Tobago lakói számára okozza a dolog, náluk a nyelvharapás csupán azt üzeni, hogy valaki beszél a véletlen „baleset” áldozatáról.
