Rosta Erzsébet weboldala


A női genitália megcsonkításának története a régmúltba nyúlik vissza, elsőként a Cnidus városából származó görög geográfus, történetíró Agatharchidesz tett róla említést, aki az i.e. 2. században leírta, hogy a Vörös-tenger nyugati partján (a mai Egyiptom területén) élő törzsek között gyakori a nők nemi szervének kimetszése. A nők circumcisiójának ma jellemző földrajzi eloszlását és gyakoriságát nézve, valószínűleg az eljárás Egyiptomból ered, és innen terjedt el délre és nyugatra.

Emellett szól az a fáraók korában elterjedt hiedelem is, mely szerint az istenek biszexuális tulajdonsággal rendelkeztek. Ennek az volt a lényege, hogy a halandók visszatükrözik az istenek jegyeit, vagyis a földi személyek a férfi és női lélek mindegyikét birtokolják. A feminin lélek a férfi péniszének a fitymájában lakozik, míg a férfi lélek a nő csiklójában található meg. Az egészséges nemi fejlődéshez a másik nemre jellemző „lelket” el kell távolítani az emberből, vagyis a körülmetélésre azért van szükség, hogy a fiúból férfi, a leányból nő lehessen. Lényegében ezzel megegyező az egyes afrikai országokban még ma is élő hiedelem, mely azt állítja, hogy az újszülött gyermekben mindkét szex (nem) jegye megtalálható. A fiúgyermekeknél a pénisz makkját borító előbőrt, míg a lányoknál - a hímvesszőhöz hasonlóan merevedésre képes - klitoriszt tartják a másik nem jellemző jegyének. Ezért, amikor a gyermekek pubertáskorba jutnak, a férfira vagy nőre jellemző jegyet eltávolítják, ezzel segítvén, hogy a nemi sajátosságok tisztábbak, határozottabbak legyenek.

A szexuális csonkítás elterjedését számos babonás hiedelem is elősegítette. Az egyik érv az volt, hogy a csiklót azért kell kivágni, mert a leány növekedésével a klitorisza is egyre nagyobbá válik, ami a férfiassá válását eredményezi. De még ennél is erőteljesebb indok volt a „műtét” elvégzése mellett az a - különösen a dogon és bambara törzsbéliek körében elterjedt - babonás félelem, mely a tisztátalannak tartott csiklót okolta a születendő gyermek halálával. Helyenként viszont vallásos gyökerei vannak a csikló eltávolításának. Egyes szektákban úgy tartották (illetve tartják most is), hogy jó muszlim legyen, a leánygyermeket körül kell metélni.

Régebben az orvosi gyakorlatban sem volt ismeretlen ez az eljárás. Egyes orvosok például a kimetszést javasolták, hogy a lányok ne merüljenek el a maszturbációban, az önkielégítést ugyanis tisztátalan tevékenységnek tartották. Egyesek ennél is továbbmentek, a női circumcisió „apostolai” szerint a műtét számos pszichológiai eredetű betegség - depresszió, hisztéria, elmezavar és kleptománia - gyógyítására is alkalmas volt.

A genitália megcsonkításának - bár kétségkívül lehetnek etnikai és vallási hagyományai is - elsődleges célja mégis az lehet, hogy a férjhezmenetelükig megőrizzék szüzességüket, megelőzzék a leendő feleségek hűtlenségét, a házasságban élő asszonyoknak pedig így csillapítsák le, korlátozzák nemi vágyaikat, érzéki örömeiket. Ez az oka annak, hogy Kelet-Afrikában, nemcsak a csikló végét vágják ki, hanem gyakran az egész csiklót leégetik, vagy kicsípik, sőt ezen kívül a szeméremajkakat is kimetszik. Néhány afrikai, szudáni, etióp, szomáliai törzsnél egyszerűen összevarrják a gyermeklányok szeméremajkait, így zárják le a hüvelynyílásukat, biztosítva ezzel, hogy megőrizzék érintetlenségüket. Északkelet-Afrika törzseiben sokfelé él még az a gyakorlat, hogy az esküvő után az ifjú férj szedi ki az összevarrt vulvából a varratokat, lehetővé téve ezután a szexuális közösülést. A hagyományok szerint ugyanis súlyos megbélyegzést jelent a férfi számára, ha olyan nőt kap feleségül, akinek nem távolították el a klitoriszát.

Az eljárás Dzsibutiban és Szomáliában a legelterjedtebb, a nők 98%-a átesik a műtéten, de Etiópiában is 90% a kimetszett nők aránya. A csikló eltávolítása Afrika számos más részén is természetesnek minősül, elsősorban Etiópiában, Egyiptomban, Szudánban, valamint Szenegál és Niger területén alkalmazzák, továbbá a Közel-Keleten, Nyugat-Ázsiában, Indiában, a Maláj-szigeteken, Új-Guineában, Ausztráliában, Brazíliában, Mexikóban, Peruban, és néhány iszlám népcsoportnál.

A nők megcsonkításának tilalmát szerencsére egyre több helyen már törvénybe foglalták, emiatt - valamint a felvilágosító kampányoknak köszönhetően - ez a súlyos egészségi kockázatokkal járó beavatkozás csökkenőben, lassanként megszűnőben van.