A szamár megítélése ellentmondásos, egyrészt szent állat, az istenség egyik megjelenési formája, a vallásos tisztelet tárgya, a béketűrés, a türelem, a mértékletesség, szilárdság, bölcsesség jelképe, másrészt a stupiditás, a tudatlanság, ostobaság, csökönyösség, alantasság, a gyűlölet, a kéjvágy megjelenítője, és nélkülöz minden méltóságot. A buddhizmusban az aszkézist, a régi zsidóknál a megváltást és a békét jelképezi. Bálám szamara okosabb gazdájánál, ugyanis amikor meglátja az úton az Úr angyalát kivont kardjával, a verés ellenére sem hajlandó továbbmenni. Miután harmadszor páholja el gazdája, a szamár megszólal, és elmondja, okkal tette mindezt. Ekkor az Isten felnyitja Bálám szemeit, aki az angyal előtt leborulva kér bocsánatot, és eredeti küldetésével ellentétben, megáldja Izráel népét.
Az ókori Egyiptomban a felkelő és növekvő napisten; a zsidó hagyományban a bírák, királyok, próféták szent állata. Szamárszőrből font korbáccsal verték meg az elítéltet. A hatalmas erejéről híres Sámson egy szamár állkapcsával ezer harcost ütött agyon. A gnosztikus szekták szent állatként tisztelték. Jézus Krisztus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, de fontos szerepet kap a szamár az Egyiptomba való menekülésében is. A szamár hátán lévő kereszt alakú sötét szőrzet annak jeléül alakult ki, hogy a hátán, ott ült Jézus. Írországban egykoron azt hitték, hogy karácsony éjjelén a szamarak térdre ereszkedve ordítottak, annak tiszteletére, hogy Krisztus hátas állataként használta őket. Ezzel függhet össze az a hiedelem, hogy a szamár „keresztjének” megérintése karácsony reggelén minden kívánság teljesülését vonja maga után. A római szaturnáliákon (bolond-, vagy szamár ünnepeken) nagy tisztelete volt a szamárnak, a későbbi időkben azonban, mint áldozati állatot rituálisan feláldozták.
A görög mitológiában a termékenység istenének, Priaposznak a szent állata volt, feltehetően azért, mert a szamár szimbolizálta az érzékiséget, és vele kapcsolták össze az isten szexuális potenciáját. Tiszteletének szamárfejekkel áldoztak, melyeket a kertek végébe és a szántóföldekre helyeztek, abban a reményben, hogy az majd megvédelmezi őket a rablóktól. Észak-Afrika oázisaiban élő beduin törzsek valami magas, vagy kiemelkedő tárgyra szamárfejet, vagy szamárkoponyát tettek, hogy távol tartsák a rossz szellemeket.
A szamárról közismert, hogy botfülű, vagyis nem egy muzikális állat, ez az oka annak, hogy Apollo szamárfüleket adott Midasznak, aki Pán furulyázását jobbnak tartotta az ő lantjátékánál. Tévedésből szamárrá változtatták Lúciuszt, az előkelő görög ifjút Apuleius (i. u. 2. század) latin szatíraíró Aranyszamár című regényében. Mielőtt visszavarázsolhatták volna emberi alakjába, rablók kezére került; ettől fogva sűrűn cserélt gazdát, megismerte a háziállati lét minden keservét, a sors egyre gonoszabb fordulatait, míg végül Ízisz jóvoltából hozzájutott a megváltó rózsaszirmokhoz.
A moszkvai pátriárka a 17. században a húsvéti körmenetre szamárháton ment, a középkorban a szamár a virágvasárnaphoz és Szent Miklóshoz kapcsolódik. A muszlim hagyományban a szamár az ég lakója. A kínaiak elképzelésében az istenek hátas állata. Elterjedt hiedelem, hogy a szamár képes emberré változni. Az örményeknél az adós ősének sírján azért áldoztak fel szamarat, hogy a megboldogult ős lelke változzon szamárrá.
A népmesékben a szamár, hol a józan ész, a ravaszság, a vállalkozó kedv szimbóluma, hol pedig a tompaság, közönyösség jelképe. Ordításával felhívja magára a ragadozók figyelmét, amelyek aztán felfalják. Gyakran szerepel a szamár közmondásokban, szólásmondásokban, hasonlatokban. Az „okos enged, szamár szenved”; „ha ló nincs, szamár is jó”; mondások és az „áll, mint szamár a hegyen”; „eltűnt, mint szürke szamár a ködben”; áll, mint Bálám szamara” hasonlatok mindannyiunk számára jól ismertek.
Nem kevésbé népszerű szereplője a szamár más népek közmondásainak is. „Jobb egy szamár, mely elvisz, mint egy ló, mely ledob magáról.” – mondják az angolok. „Ha mindketten hercegek vagyunk, kit fognak vezetni a szamarak?” – kérdezik az arabok. „A szamárajkak nem illenek egy ló szájához.” – állítják Kínában. „Attól, hogy a gazdája király, a szamár még szamár marad.”; és „Egy szamár Németországban, professzor Rómában.” – legalább is a németek szerint. „Sehol sem rendeznek lóversenyt szamaraknak.” – állapítják meg bölcsen az írek, és „Ha hárman állítják, hogy szamár vagy, a legjobb, ha felkantározod magad.” – javasolják a spanyolok. „A szamár akkor is szamár marad, ha arannyal van felszerszámozva.” – tartja a román mondás, és „A szénának jobban örül, mint az aranynak.” – a régi latin szólás szerint. (Etióp változatában: „A méz nem édes a szamárnak.”) „Amikor egy szamár házába mész, ne beszélj a fülekről.” – szól az intelem Jamaicában. „Egy szamár mindig rúgással mond köszönetet.” – figyelmeztetnek a kenyaiak, és „Aki szamarakkal szánt, türelmesnek kell lennie.” – mondják a zimbabweiek.
Más állatokhoz hasonlóan, sokfelé időjós állatként tartják számon. Azt mondják, ha a szamár előretartva lelógatja a füleit, és a falhoz dörgöli, eső közeledik. Mások szerint ez akkor is igaz, ha a szamarak vagy az öszvérek a szokásosnál többet dörgölik a füleiket. Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a szamárordítás az eső előjele. A belgák viszont óvatosabbak az előrejelzéssel, számukra ez csak időjárás-változásra utal.
A szamárordításnak azonban másféle értelmezéseivel is találkozhatunk. Például, ha váratlanul ordítja el magát a szamár, egy kellemetlen ismerős látogatását prognosztizálja. Ha viszont felkelve, elsőként szamárordítást hallunk, bármit is kívánjunk, az óhajunk teljesülni fog. A perzsák számára pedig ordításával a hagymák tavaszi kisarjadását jelezte.
Angliában az a hiedelem járta, hogy a szamarak füleinek megkurtítása, megvédelmezte őket a boszorkányok hatalmától. Ha viszont a szamár elpusztul, nem ajánlatos megnyúznunk, ugyanis - a régi bölcs intelem szerint - hamarosan egy lóval kell ugyanezt megtennünk. Azt mondják, veszélyes helyen járva, a szamár védelmet nyújt, az embert nem éri sérülés. Egy régi walesi hiedelem szerint pedig, ha a szamár körbejárva minket szembefordul velünk, jó szerencsét jelez. Ha viszont a körbejárást követően a farát mutatja felénk, balszerencsére számíthatunk.
A szamárral való találkozásnak vegyes a megítélése. Ha a csikójával van, és mindketten követnek bennünket, szerencsét jelent; ha orvoshoz menet hozza a sors össze az embert egy szamárral, hamarosan jobbra fordul az állapota. Ugyancsak szerencsés fekvő szamarat látni az úton, és általában a döglött szamár látványát is pozitív előjelként értékelik. Üzleti úton találkozni szamárral viszont balszerencsés, mert valószínűleg becsapják, rászedik az embert. Régen a farmerek inkább visszafordultak, és későbbre halasztották üzletük, szerződésük megkötését, ha útközben szamárba botlottak.
A népgyógyászatban gyakorta küldik a szamárra a betegséget. Gyógyító erőt tulajdonítanak patájának, fülének, bőrének, trágyájának és a hátán kirajzolódó keresztet formázó sötét kitépett szőrnek. Ha a szamár sörényéből kitépett három szőrszálat beleteszik egy muszlin zacskóba, amelyet az ember a nyakában hord, kigyógyítja őt a szamárköhögésből vagy a kanyaróból. Ha egy terhes asszony szamarat lát, a gyermeke bölcs és jó magaviseletű lesz. Aki álmában szamara hátán üget célja felé és azt el is éri, szerencsés és boldog lesz minden dolgában, de aki leesik róla útközben, azt szerencsétlenség és bánat éri.
