E közepes méretű ragadozó - hossza a (30 cm-es) farkával együtt körülbelül 1 méter, marmagassága 50 cm - igazi társas lény. Nappal ugyan többnyire elrejtőzik, ám ahogy leszáll az este, hangos üvöltésbe kezd, hogy fajtársait magához csalogassa, és együtt induljanak vadászatra. Különösen napnyugtakor és pirkadat idején aktívak. Zsákmányaik általában kis- és közepes termetű emlősök, madarak, de elfogyasztják a nagyvadak által otthagyott döglött állattetemeket, sőt - mindenevők lévén - a hulladékba kerülő különféle ételmaradékokat is.
Mivel vadászataik során - kísérteties vonítást hallatva - állítólag a temetőket is felkeresték, mágikus erővel ruházták fel a sakálokat. Úgy vélték, azért kószálnak a sírok között, hogy a holt lelkeket átvezessék a túlvilágba. Ez magyarázhatja, hogy az egyiptomiak a halottak birodalmának főistenét, az elhunytak felett bíráskodó és a lelkeket kísérő Anubiszt egy fekvő fekete sakálként vagy sakálfejű ember alakjában jelenítették meg. A temetési szertartásokban ő volt a mumifikálás isteni védnöke. Mint a lelkek vezetőjét, egykoron a keresztény gnosztikusok* Jézust ugyancsak a sakálistennel azonosították.
Az Ótestamentumban viszont a sakál a kietlenség, az elhagyatottság szimbóluma: „És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá” és „Jeruzsálemet pedig kőhalommá teszem, sakálok tanyájává.” (Jeremiás 49, 33; 9, 11)
A buddhizmus a sakállal a gonoszságban gyökeret vert személyt jeleníti meg, aki képtelen a Dharma** követésére; a hindu mitológiában pedig - a hollókkal együtt - a sakálok a pusztító Káli istennő dögevő kísérői. Nincsenek jó véleménnyel róla Zoroaszter hívei sem, számukra a sakál Ahriman (a Gonosz Szellem) állatainak egyike, ezért tisztátalan és gonosz teremtmény.
A nyugati világban a sakál a talpnyalókat vagy a mások számára a piszkos munkát elvégzőket szimbolizálja.
Ravaszsága miatt - különösen Indiában, ahol tisztelet övezi őket - gyakori szereplői a meséknek is, ugyanolyan tetszéssel szólnak viselt dolgaikról, mint mi a rókákéról. Mint a jó vagy rossz események előjele, gyakran megjelennek a jövendölésekben.
A törökök számára az üvöltő sakál balszerencsét jelez. Azt mondják, a sakálüvöltés felhangzásakor az embernek köpnie kell egyet a földre, különben szerencsétlenség éri. Más értelmezésben, ha a sakál vonítani kezd, naposra fordul az időjárás, vagy - ha korábban száraz idő volt - ez az eső előjele.
Indiában némileg árnyaltabban értékelik a sakálvonítást. Az is számít, hogy mikor hangzik fel, milyen irányból hallani, és az sem mindegy, hogy milyen a hangereje. Jó ómen például, ha a sakál vonítása keletről vagy északról hallatszik. Ha viszont pont délben hangzik fel az üvöltése, az nem sok jót ígér. Még rosszabb, ha dél felől, vagy napnyugtakor hangzik fel a koncert, ekkor ugyanis valami rossz történik a településsel. Ha a sakál egy őt délről szólító társának válaszol, akasztásos kivégzés várható; ha pedig nyugatról hallatszott a hívó szó, valakinek a vízbefulladására lehet számítani. Egy öreg sakál vonítása a ház közelében a halál előjele. A hajnali sakálüvöltés pedig azt jelzi, hogy nemrég meghalt valaki. Pozitív jelentésű viszont, ha a korábban fülsiketítően üvöltő sakál lehalkítja a hangját, amikor egy társa is üvöltésbe kezd, ez ugyanis vagyonosodásra utal, és a barátok, rokonok biztonságos visszatérését jelzi a távoli utazásról.
Találkozva vele, főhajtással köszöntik, és ha a sakál balról megelőzi őket, vagy keresztezi az útjukat, azt a jó szerencse jeleként értékelik. Széles körben elterjedt hiedelem, hogy a sakálok - akik a városi utcák mindenevő "hulladékeltakarítói" - bántalmazása balszerencsét hoz. A fordítottja viszont, azaz ha sakál teszi ezt, például megharapja az embert, akár jó is lehet, mert - mint mondják - a következő zivatarig kigyógyítja az illetőt a hidrofóbiából.
Dél-Indiában úgy tartják, hogy egy futó sakált látó agglegény hamarosan megházasodik. Vidéken régebben, amikor egy asszony első gyermeke meghalt, olyan helyre hantolták el, ahol a sakálok könnyen ráakadhattak. Ha a sakálok nem csaptak fényes lakomát a holttestből, az asszony nem számíthatott további gyermekáldásra.
Sokfelé még ma is azt hiszik, hogy azoknak az állatoknak a húsa vagy a vére, melyeknek valamelyik szervük igen fejlett, gyógyító hatású az ember megfelelő szervére. Így például a sakál húsa - az igen hatékonyan működő tüdeinek köszönhetően - orvosság az asztmára. Egy másik hiedelem szerint pedig a sakál (vagy róka) orrcsontja szelencébe zárva, távol tartja a háztól a gonosz szellemeket.
Uganda egyes részein a sakál bőrének és körmeinek varázserőt tulajdonítanak, és a gonosz szellemek ellenszereként árusítják. (Ugyanakkor - ennek némileg ellentmondva - a nálunk is bemutatott Ómen című horrorfilmben az Antikrisztusnak sakál a szülőanyja.)
Sakállal álmodni arra figyelmeztet, hogy egy barátunk manipulálni próbál bennünket, mesterkedik velünk. Úgy ügyeskedik, hogy a saját céljainak szolgálatába állítsa az iránta táplált baráti érzéseinket. A veszély még nagyobb, ha az álmunkban látott sakál különösen barátságosan, szinte háziállatként viselkedik.
* Korai keresztény vallási irányzatok követői.
** A történelmi Buddha (Sákjamuni, Gautama Sziddhártha) tanítása, a Tan.