A+ A A-

Bolha hiedelmek

  • Közzétéve itt: Állatvilág


Állítólag a bolhák (és egyéb paraziták) megérzik a közelgő halált. Ezért, ha a táplálékukként szolgáló páciens halála közeleg, elhagyják az illető testét. Ezért a hirtelen távozásukat, egy közelgő súlyos betegség jeleként is lehet értékelni. Másrészről, ha egy beteg embert támadnak meg, és ehetőnek találják a vérét, az a biztos gyógyulás előjele.

BolhaA babonások szerint, akinek bolha ugrik a kezére, hamarosan váratlan vendége érkezik, vagy hírt kap valakiről. A bolhacsípés viszont annak a jele, hogy „társaságunk” van, nem vagyunk egyedül. Németországban, ha a vérszívó a kezet választja, kifejezetten örülnek a csípésének, mert ezt egy csók vagy jó hírek előjelének vélik.

A bolhák - más rovarokhoz hasonlóan - az időjárás előrejelzésére is képesek. Állítólag összegyűlnek, vagy sokkal gyakrabban csípnek, amikor csapadék közeleg. Vagy, ahogyan a versike mondja:

 

„Amikor a bolhák száma nagyra nő, / Hamarosan jön a hó vagy az eső.
Ha pedig buzgón csípnek, mert szomjasak / Beborul az ég, és nyomban leszakad.”

 

A legtöbb esetben azonban jobban örülünk, ha a meteorológusok jelzik előre az időjárást, a gyógyulásunk esélyeiről inkább a háziorvosunktól érdeklődünk, és a bolháknál „jobb társaságra” vágyunk. Ezért mindent megteszünk, hogy megszabadulhassunk tőlük. Szerencsére a babonásoknak erre is van néhány ötletük.

Ha akad pálmafa a háznál, tépjünk le egy pálmalevelet, alaposan kenjük be sózatlan birkazsírral, majd tűzzük valamivel a falhoz. Ha elkészültünk, mondjuk el egy imát - a hosszától függően - háromszor vagy hétszer, és ha mindent jól csináltunk, az imádkozás végére a bolhák a levélre ugrálnak, s a zsírba valamennyien beleragadnak. Ezután nincs más dolgunk, mint elégetni őket.

Régebben a bolhákra „allergiás” vidéki háziasszonyok március elsején a szokásosnál jóval korábban keltek, és miután bezárták az összes ablakot, gondosan kitakarították a lakást. Alaposan letisztogatták az ajtófélfát, a zsanérokat, az összes repedést és hasadékot. Azt mondták, hogy ez a procedúra - melyet egyébként sokan még a 20. század elején is követtek - távol tartja a rovarokat a háztól, és az egész évre garantálja számukra, hogy mentesüljenek a társaságuktól.

Az európai hagyomány szerint a bolhák sohasem költöznek olyan ágyba, melyet Nagycsütörtökön alaposan kiszellőztettek, és elkerülik a szerzetesek ágyát is. (Az első megoldással nincs gond, viszont olyan ágyat, melyet korábban egy pap használt, nem könnyű beszerezni.) Ha történetesen Nagycsütörtökön hideg lenne, bolhariasztónak a jobb cipőnk talpáról összekapart talaj is megfelel, de csak akkor, ha ez az első az első kakukkszó felhangzása után került rá. Ugyancsak bolhaűző hírnévnek örvend a diófa levele és a gyűszűvirág. Id. Plinius (23 – 79) viszont a férfi vizelet és a rutafű keverékére esküdött.

Kelet-Angliában úgy tartották, hogy e vérszívó lények a boszorkányok teremtményei. Egy darab flanellszövetbe tűket szurkáltak, amit a bajba került páciens bőrére terítettek, és éjfélkor elégettek. Állítólag ez elűzte a gonosztevőket.

Az amerikai hagyomány szerint azzal távozásra késztetheti „vendégeit” a bolháktól gyötört személy, ha Szent Iván éjszakáján átugorja a nyárközép ünnepére gyújtott pásztortüzet, illetőleg birkát vagy kecskét hoz a házhoz. Vagy húsvét vasárnapján feldíszíti a Szűz Mária képet, és míg a feltámadást jelző harang szól, folyamatosan a „csontnélküli lények távozzatok” szavakat zsolozsmázza.

A filippínók szerint az a biztos módszer, ha egy papírlapra teszünk néhány elfogott és elkábított példányt, majd elvisszük őket egy másik házhoz. Állítólag a többiek is utánuk mennek.

Hasonló helyzetben az albánoknál a ház legfiatalabb leánya mezítelenre vetkőzik, majd - miután az összes helyiséget gondosan kisöpörte - a bejárati ajtónál megállva, háromszor fennhangon elismétli a „szabadok vagyunk. a bolhák elmentek” varázsszavakat.

Bolhákkal álmodni, annak a jele, hogy egy hozzánk közelálló személy haragra gerjeszt és bosszút táplál bennünk valaki iránt. Ha pedig meg is csípnek az álmunkban, hamis barátaink rossz hírünket keltik.

További olvasnivaló

Az árulkodó kéz

A kéz a kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze; nem véletlenül tartják az ember legbeszédesebb testrészének. Bonyolult és sokoldalú mozgásképessége révén megannyi dolog elvégzésére, kifejezésére alkalmas. A kéz segítségével lehet áldást adni...

Folytatás...

Dzsajpur

Amberből egymás után indulnak a Dzsajpur felé tartó turista buszok. Agrához hasonlóan, Amber és Dzsajpur is felkapott hely. Olyan érzése támad az embernek, mintha a világ utazási irodái csak...

Folytatás...

India - A marhahúsevés kannibalizmus

  Újdelhiben mihasznaként élvezzük a semmittevést, jól esik az újabb pihenés, kell a feltöltődés. Kellemes érzés ismét a Szarodzsini bazárban alkudozni, s a Csanakján ízlelgetni Nirula’s csodálatos fagylaltjait. Ifjú házasként egykoron...

Folytatás...

Karácsonyfa

Az egyiptomiaknál, kínaiaknál és a zsidóknál ősi eredetű szokás volt ünnepi alkalmakkor örökzöld koszorúkat és girlandok akasztani a házra, ajtóra, az örök élet jelképeként. Az egyiptomiak a győzelmet szimbolizáló...

Folytatás...

Papírmasék boltja

A csónakázástól elgémberedett lábakkal, bizonytalanul kapaszkodunk fel a meredek lépcsőkön. A tulajdonos, egy meglehetősen fiatal, jóképű fiatalember, sietős léptekkel tart felénk, s hívó kezével befelé terel minket. Meleg posztókaftánjához...

Folytatás...

Ízelítő a könyvből: Szócikkek: N-S

NA thesszáliai boszorkányok borból és nadragulya gyökeréből főztek hatásos varázsitaltRégen egész nagyböjtben nem ettek húst, és zsírt sem használtak, néhol még a zsíros ételekhez használt edényeket is eltettékTrinidád és Tobago...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?