Amíg a tízes tökéletes számnak minősült, addig a tizenegyes már rossz hatású volt, a tizenkettes pedig titokzatos lett. A tizenkettes az idő három síkjának és a tér négy égtájának a szorzatából született, ami nem más, mint a szent Isten és az anyagi ember közös szimbolikája. A hármas, mint a halhatatlan lélek, az Isten felső régiójára utal, a négyes pedig, mint a halandó test, az ember alsó világára emlékeztet. Ebben az értelemben a tizenkettes a test és a lélek szorzata, a keresztség a tizenkettest a győzedelmes egyház számának tekinti.
A tizenkettest mindig szerencsés számnak tartották, a számsorban a hetes után ezt használták leggyakrabban: tizenkettő részre osztották az évet és az állatövet, a Jupiter tizenkét év alatt járja körbe az állatövet, tizenketten voltak az apostolok és a tanítványok, tizenkét fia volt Kalevalának, tizenkét társa Odüsszeusznak, tizenkét pásztora Romulusnak, tizenkét lovagja Arthur királynak és a germán Baldur istent is tizenkét bíró kísérte.
A Napkeleti bölcsek száma sem állandó, a feljegyzésekben a háromtól egészen tizenkettőig változik, még nevük sem bizonyos, noha a Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevek rögzültek a köztudatban. A nyugati kultúrában Gáspár Indiát, Menyhért Perzsiát és Boldizsár Arábiát képviselte.
A tizenkettes szám szakrális jellegét legjobban a tüneményes város, az "égi Jeruzsálem" bizonyítja, amelynek falait tizenkét féle drágakővel díszítették, tizenkét bejárata volt, a kapuk fölött a tizenkét angyallal a tizenkét törzs neve díszelgett. Mindez azt mutatja, hogy a város egészében Isten rendjének uralma alatt áll. Mózes népe, a zsidók, a tizenkét nemzetség alapján, tizenkét kövön mutatták be áldozataikat. Tizenkét fia született Jákobnak és Izmaelnek. Jákob pátriárka alapította meg a tizenkét törzsű Izraelt.
A tizenkettes csodálatos hatásáról tanúskodik Jézus isteni bölcsessége, amely megmutatkozott már tizenkét éves korában, amikor vitába szállt a törvényhozó rabbikkal. Élete során meggyógyított egy tizenkét év óta vérfolyásban szenvedő nőt, és feltámasztott egy tizenkét éves halott lányt. Kenyérszaporítása során, miután mindenki jóllakott tizenkét kosárnyi kenyér maradt. Jézus anyja, Szűz Mária tizenkét évesen tett szüzességi fogadalmat. A Jelenések könyvében az életfa évenként tizenkétszer hozott gyümölcsöt. A tizenkét apostol gyakran ábrázolták tizenkét galambbal.
A tizenkettes szakrális hatását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor Júdás elárulta Jézust, majd felakasztotta magát, a megüresedett helyére egy újabb apostolt, Mátyást választották. A tizenkét apostol: Simon, Péter, András, id. Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, ifj. Jakab Tádé és Júdás, majd Mátyás. Miután Júdás elárulta Jézust, felakasztotta magát, megüresedett helyére választották az új apostolt, Mátyást. A népek apostolaként ismert Pál, azért nem szerepel a tizenkét apostol között, mert csak később vette fel a keresztséget.
Akárcsak Jézus Krisztusnak, Buddhának is tizenkét tanítványa volt, de tizenkét követője volt az egyiptomi Ozirisznek és az azték Kecalkoatlnak is.
Az egyiptomiak időszámításában az év tizenkét hónapból állott, a tizenkét hónapot egy vászoncsíkra kötött tizenkét csomóval szimbolizálták. A skandinávok a tizenkettes számrendszert használták. A Prózai Eddában tizenkét istenről olvashatunk, de tizenkét főistent tartottak számon a görögök és a rómaiak is. Az etruszkoknál tizenkét városi liga és tizenkét törvénytábla volt, a latinoknál elsősorban a papság körében és az iskolai rendszerükben terjedt el a tizenkettes csoportosítás. Súlyegységük a tizenkettes felosztású „as” volt, pénznemük pedig tizenkét unciát ért. A tizenkettest az angolszász mértékrendszer ma is előszeretettel használja. Az arany súlyának mérésekor tizenkét uncia tesz ki egy fontot, de hasonlóképen mérik a drogokat is. A legtöbb ásvány uralkodó száma a tizenkettő, például minden gyémánt tizenkét oldalú. A homeopatikus gyógyításban ugyancsak uralkodó szám, mivel tizenkét ásványi sót különböztettek meg.
A kínaiak sárga császára, Huang-ti alkotta meg a zene tizenkét hangját, Ven-jüan-suaj szellem tizenkét hónapra jött a világra, Taj-szuj, az idő nagy istensége, tizenkét évenként kerüli meg a Napot, Je-ming pedig megteremtette a tizenkét évet, amelyeket tizenkét állattal (patkány, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, vaddisznó) szimbolizáltak.
A Kínában és Japánban használatos tizenkét állatövi történetét Buddhához kötik, aki egy napon magához szólította a Föld valamennyi állatát, de hívó szavára csak tizenkettő jelent meg. Más országokban is dívott a tizenkettes társítás. Mongóliában és Tibetben a tizenkét éves ciklus tizenkét állata: egér, tehén, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, birka, majom, kakas, kutya és disznó, Görögországban pedig a tizenkét év tizenkét állata a macska, a kutya, a kígyó, a rák, a szamár, az oroszlán, a kecske, az ökör, a héja, a majom, az íbisz és a krokodil.
A tizenkét állatövi jegy elnevezése a hinduktól ered, az óind hónapok szerint: mesa a kos, vrisabha a bika, mithuna az ikrek, karkata a rák, szinha az oroszlán, kania a szűz, tula a mérleg, vriscsika a skorpió, dhanusz a nyilas, makara a bak, kumbha a vízöntő, mina a halak.
A zodiákus jegyek minden korban megmozgatták az emberek fantáziáját, a legtöbb hagyományban szakrális tulajdonságokkal ruházták fel azokat. Az állatöv egyes elemeit egy-egy istenséggel vagy hőssel asszociálták. Az állatöv tizenkét jegyére felügyelő istenség a görögöknél: a kosra Athéné, a bikára Aphrodité, az ikrekre Apollón, a rákra Hermész, az oroszlánra Zeusz, a szűzre Démétér, a mérlegre Héphaisztosz, a skorpióra Arész, a nyilasra Artemisz, a bakra Hesztia, a vízöntore Héra, a halakra Poszeidón vigyázott.
A rómaiaknál a zodiákusnak megfelelő istenségek az előbbi sorrendben: Minerva, Venus, Apolló, Mercurius, Jupiter, Ceres, Vulcanus, Mars, Diana, Vesta, Juno és Neptunus. Az óskandinávoknál: Ódin, Tór, Tyr, Baldur, Bragi, Vídar, Hödr, Hermod, Hönir, Svipdag, Loki és Vali.
A zsidóknál: a kos Gád, a bika Izakar, az ikrek Simeon és Lévi, a rák Benjámin, az oroszlán Efraim, a szűz Ásér, a mérleg Manasse, a skorpió Dán, a nyilas Júda, a bak Naftáli, a vízöntő Rúbén, a halak Zebulon.
Másutt Buddha és Jézus életének fontosabb eseményeit összefüggésbe hozták az állatövi jegyekkel. Buddha életében a skorpió jelképezte a Tusitában való megszületés előtti időszakot, a nyilas a megfogantatást, a bak a születésnél szereplő isteneket, a vízöntő a bolyongást, a halak Majá halálát, a kos a megjelöltetést, a bika a neveltetést, az ikrek a nősülést, a rák az életörömöket, az oroszlán a ráébredést, a szűz az aszkézist, a mérleg a csábításokat, és a halált szimbolizálja.
Jézus Krisztus életének tizenkét fordulata a zodiákus jegyek tükrében: a kos reprezentálja a Jeruzsálembe való bevonulást, a bika azt, amikor megmosta a tanítványai lábát, az ikrek az utolsó vacsorát, a rák Júdás árulását, az oroszlán Kajafás főpap elé hurcolását, a szűz Péter hitehagyását, a mérleg a Pilátus előtti megjelenést, a skorpió a kigúnyoltatását, a nyilas a Golgotajárást, a bak szenvedéseit, a kereszten, a vízöntő a halálát, a halak a feltámadását.
Egy másik felfogás szerint Jézus tizenkét apostola jelképezte a tizenkét zodiákus jegyet, az Úr pedig tizenharmadikként egyesítette magában a tizenkét jegy pozitív tulajdonságát, egyúttal győzedelmeskedett a negatív vonások felett. Krisztusba ötvöződött a kos bátorsága és naivsága, a bika türelme és rendíthetetlensége, az ikrek sokszínűsége és ébersége, a rák érzékenysége és féltő gondoskodása, az oroszlán méltósága, nagylelkűsége és emberszeretete, a szűz rendkívül finom ítélőképessége, a mérleg méltányos, becsületes igazságérzete, a skorpió alapos tudása, a nyilas őszinteséges és idealizmusa, a bak kitartása és bölcsessége, a vízöntő profetikus, látnoki adottsága és toleranciája, a halak könyörületessége és felvilágosultsága.
Jézus ugyanakkor képes volt felülkerekedni a kos lobbanékonyságán, a bika makacsságán, az ikrek felelőtlenségén, a rák félelmén és birtoklási vágyán, az oroszlán arroganciáján, a szűz kicsinyességén, a mérleg határozatlanságán, a skorpió bosszúvágyán, a nyilas nyers beszédstílusán, a bak törtetésén, a vízöntő kiszámíthatatlanságán, a halak félénkségén és csalárdságán.
A legenda szerint Jézus Krisztus tizenkét apostola kíséretében öröktől fogva járja örök útját a tizenkét csillagképen át.