A tizenhat a tökéletes mérték és a teljesség száma. Az ókori Rómában az emberi testrészeket használták a távolság mérésére. Az „etalon” láb (pes) hossza a tenyér (palmus) szélességének négyszerese, míg egy tenyér 4 ujj (digitus) széles volt, vagyis a 29,6 cm-es 16 ujj szélessége felelt meg. Hasonló rendszert használtak a régi görögök is.
Számos nyelvben - miként a négyet követően - törés van a 16 után: az olaszban például a sedici (16) után diciassette (17), míg a franciában a seize (16) után dix-sept (17) következik.
A tizenhat ősidők óta kivételezett szám Indiában. Valószínűsíthető, hogy évezredekkel ezelőtt már az Indus-völgyi civilizáció is használta. Ez a tradíció sokáig fennmaradt, ugyanis az 1960-as években még egy rúpia nem a napjainkban használatos 100 paiszá, hanem 16 anna volt. A Védák tizenhat ráolvasást említenek, amikor szómát, a szent mámorító italt készítik, és a Cshándógja-upanisád azt állítja, hogy a tökéletes/teljes ember 16 részből áll. A klasszikus indiai esztétikában a szépségnek 16 jelét találni, és a csinos leányt 16 különböző ékszer díszíti.
Az indiai költészetben kedvelt versforma a 16 szótagból álló „szlóka” (az ősi szanszkrit eposzok jellemzően ezt használták), és a hindusztáni zene egyik legnépszerűbb ritmikus ciklusa, a tála 16 ütemből áll. Valószínű, hogy a klasszikus arab irodalom az indiai metrikából vette át a tizenhatot, mint a tökéletesség jegyét.
A sakkban mindkét játékos 16 bábúval kezd. A számítástechnikában kiterjedten használt hexadecimális számrendszer a 16-os számon alapul.
Jakob Böhme (1575 - 1624) számára ez a szám ellentétben a nirvánával, a „feneketlen mélységet”, vagyis a poklot jeleníti meg, míg Guy Tarade (sz. 1930) azt mondja róla, hogy a Lucifer száma.
A 16-os szám a Bibliában is gyakran felbukkan. Az Ótestamentum 16 prófétáról tesz említést, az Újszövetség pedig 16 apostolt és evangélistát tart számon.
Joás tizenhat éven át volt Izrael királya Szamariában. (2Kir 13, 10) Őt pedig a tizenhat éves Uzija követte a sorban. (2Kir 14, 21) Utána 25 éves fia, Jotam lett Júdea királya, és 16 esztendeig uralkodott Jeruzsálemben (2Kir 15, 33) Acház húszéves volt, amikor király lett és ugyancsak tizenhat évig vezette a népét. (2Kir 16,2)
A pajzsmirigy fölött elhelyezkedő torokcsakra (Visuddha csakra) szimbóluma a 16 szírmú lótuszvirág. Az Aveszta szerint Ahura Mazda népének tizenhat lakóhelyet (országot) adott. A dzsainoknak 16 istennőjük van. Az avatára, vagyis a hindu istenek halandó lényben való megtestesülése természeténél fogva tizenhat különleges képességgel rendelkezik. Egyes katedrálisok rózsaablakának tizenhat küllője van.
Az ókor tizenhat növényt tekintett szentnek, melyek (szimbolikus jelentésükkel együtt) a következők: macskamenta - vitalitás; imola - bűvölet; vérehullató fecskefű - diadal; fagyöngy - üdvözülés; heliotropium - őszinteség; beléndek - halott; kutyanyelv - rokonszenv; liliom - manifesztálódás; citromfű - vigasztalás; csalán - bátorság; meténg - hűség; rózsa - beavatás; zsálya – élet(erő); farkasalma - fluidum; verbéna - szerelem; pásztortáska - termékenység.
Az első négy páratlan szám (1+3+5+7=16) összege 16, mely a hagyományos numerológiai (vagy teozófiai) összegzéssel (1+6=7) a szent 7-est eredményezi. Az első 16 számból alkotott mágikus négyzet - melyet a Jupiter bolygóval társítanak - sorainak, oszlopainak és átlóinak összege 34. A Jupiternek 16 mellékbolygója van.