Rosta Erzsébet weboldala


A püthagoreusok az ötöst a házasság jelképének tartották, mert benne látták egyesülni a nőnemű kettest a hímnemű hármassal. Az ötöshöz társították a hatalmat, a tudást és az igazságot, ennek a számnak különleges erőt tulajdonítottak. Az ötösről feltételezték, hogy "hatástalanítja a mérgeket és elijeszti a szellemeket", s a vezeklésben mágikus eredményt hoz. Az ötös sokszínűségéből fakadóan lett az irányító száma a változatosságnak, az alkalmazkodóképességnek, a gondolkodásmódnak, az észjárásnak, a lelki alkatnak, a szemlélődésnek, valamint az anyagi dolgok analízisének.

Az archaikus ember kedvelte az ötöst, mert ezzel a számmal képes volt kifejezni a makro- és a mikrovilágot. Az öt számbeli jelzője a kontinenseknek, az őselemeknek, az állatok osztályának, a belső szerveknek, az érzékszerveknek, a szenvedélyeknek. Mózesnek öt könyve, Istennek öt sebe volt, öten voltak az okos és a balga szüzek.

Kínában valósággal tobzódtak az ötösben, a világmindenségük öt őselemre - víz, föld, tűz, fa, fém - építkezett, ugyanis ezek körforgása, szüntelen változása és kölcsönhatása garantálja a világ folyamatos aktivizálódását.

Egy kínai rigmus így ír erről:

„A föld felszívja a vizet,
a víz eloltja a tüzet,
a tűz megolvasztja a fémet,
a fém elvágja a fát,
a fa felszántja a földet.”

Egy másik vers pedig emígyen szól:

„A fa tüzet támaszt,
a tűz földet szül,
a föld fémet ad,
a fém vizet fakaszt, a víz fát nemz.”

Az öt őselemmel megszámlálhatatlan sok mindent azonosítottak; az öt érzékkel kapcsolatban: a föld a tapintásé, a víz a hallásé, a tűz a látásé, a fa a szaglásé, a fém az ízlésé; az öt belső szerv kapcsán: a föld a szívé, a víz a veséé, a tűz a tüdőé, a fa a lépé, a fém a májé. Az elemekkel harmonizáló színek: sárga, fekete, vörös, zöld és fehér; az öt íz: az édes, sós, keserű, savanyú és csípős; az öt szag: avas, égett, édeskés, fanyar, rothadt. Az öt égtáj: az ismert négy égtáj valamint a középrész. Az öt elemnek megfelelően az öt légköri jelenség: a szél, a hideg, az eső, a hő és a fény; az öt energiaforrás: a szél, a meleg, a nedvesség, a szárazság és a hideg.

Az általuk ismert öt bolygó: a Szaturnusz, a Merkúr, a Mars, a Jupiter és a Vénusz. Az öt szent állat: sárkány, főnix, egyszarvú, teknős, tigris; az öt féreg: a pók, a skorpió, a kígyó a százlábú és a varangyosbéka; az öt állat: a marha, a disznó, a tyúk, a juh és a kutya; az ötféle teremtmény: a csupasz, a páncélos, a tollas, a pikkelyes és a szőrös; öt mezei termény: a köles, a cirok, a bab, a búza és a kender; a növénytermesztés öt fázisa: a kikelés, a növekedés, a beérés, az aratás és a begyűjtés. Az öt elemnek megfelelő öt erény: a hűség, a bölcsesség, a szerelem, a szeretet és az igazságérzet; az öt érzelem: a vágy, a félelem, az öröm, a harag és az aggódás.

A felsorolásnak ezzel még közel sincs vége. Az öt őselem alapján öt kormányzási, uralkodási készséget különböztettek meg: a föld a lelkiismeretességet, a víz a kiegyensúlyozottságot, a tűz a haladó gondolkodást, a fa a liberális felfogást, a fém a határozottságot jelképezte. Egy másik elképzelés szerint az öt elem az öt legfőbb jellemvonást reprezentálja: a fa a kötelességtudást, a fém a nagylelkűséget, a víz az állhatatosságot, a tűz az indulatosságot, a föld a termékenységet. A rítusok öt fajtáját tartották számon: a szerencse ünnepét, a vendéglátás rendjét, a katonai ceremóniát, a temetési szertartást és az öröm aktusait. A kínai hagyományban megtalálható továbbá az öt istenség, az öt mitológiai uralkodó, az öt dinasztia vezére, és az öt égi uralkodó. Az öt égitesthez öt császár tartozott. Tan-ku ősatya öt testrészéből lett az öt szent hegy, s Fu-hszi ősatya jelképezte ötös: a tavasz, a zöld szín, a sárkány, a lép és a szekerce. A Cse nevű varázserejű gomba ötszínű volt, és a sárkányünnepségüket az ötödik hónap, ötödik napján tartották meg. A kínaiak öt szent könyve közül az Írások könyve öt érzelmet: szomorúságot, örömet, aggódást, haragot, félelmet; öt fejlődési szakaszt: születést, növekedést, átalakulást, hanyatlást és halált; és öt hangot: zokogást, nevetést, éneklést, kiabálást és nyögést sorol fel. Konfuciusz a humán emberi együttélés öt nemes tulajdonságát említi: az őszinteséget, a jóindulatot, a nagylelkűséget, a szorgalmat és a méltóságteljes viselkedést. Az ideális életközösségben élőknek öt kapcsolatot: a szülők és a gyerekek; a férjek és feleségek; a testvérek; a barátok; az uralkodók és az alattvalók közötti viszonyt kell ápolni. A szülő szeresse gyermekét, a gyermek tisztelje szüleit; az idősebb testvér legyen segítőkész, a fiatalabb szófogadó; a férj legyen megértő feleségével, a feleség pedig hallgasson férjére; az idősebb barát legyen figyelmes, a fiatalabb engedelmes; az uralkodó jóakaratú kell, hogy legyen, az alattvaló pedig hű.

A taoizmus megalapítójának bűvös ötösei: Lao-ce anyja ötszínű gyöngytől fogant, a taoista filozófiában a világmindenség ötös összhangját: az ember, a föld, az ég, a tao és a természet adja. Az embert önző érdekei tévútra sodorhatják, erről így ír Lao-ce, az Út és az erény című művében:

„Látást az öt szín tompít,
hallást az öt hang tompít,
ízlést az öt íz tompít,
a vágtatás, vadászat megbolondít,
a nehezen elérhető mind bűnbe lódít.”

A taoista papokat öt fogadalom kötötte, az öt parancsolatuk: a ne ölj élőlényt; ne helyeselj szóban olyasmit, amit a szíved helytelenít; ne igyál bort; ne lopj, és ne engedj a gyönyör csábításának. A hosszú élet receptjeként öt módszert ajánlottak: a szexuális aktivitást, a különleges és az egyszerű tornagyakorlatok végzését, a jógázást és az ésszerű diétázást.

Az indiai jóga öt tisztátalansága vagyis klésája: a tudatlanság, az önzés, a düh, a vágy és a félelem, ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az ember önmegvalósító törekvésében. A klésáktól való megszabadulás öt módszerét ajánlják a szentírások: a tudatos cselekvést, a rendszeres testgyakorlást, az aszkézist, a szilárd hitet, az elmélyedést és a meditációt. A meditáció során ötféle tudatállapot hozható létre.

A buddhista mitológiában Gautama Sziddhártha, a későbbi Buddha öt tanítványt választott ki, akik megalapították a buddhista szerzetesrendet. A szerzetesi közösségbe való felvételhez öt előírás betartására kellett fogadalmat tenni: az igazságmondásra, arra, hogy nem ártanak senkinek, nem lopnak, tartózkodnak a szexualitástól és az élvezeti szerektől. Élvezeti szernek minősült az öt „M”: a hús (mánsza), a hal (matszja), az alkohol (mada), a növényi drogok (mudrá) és a szexualitás (maithuna). A jelölteknek novíciussá avatásakor újabb öt követelményt kellett betartaniuk: napi egyszeri étkezést, tartózkodást a világi élvezetektől és a szórakozástól, az ékszerek és a fényűző öltözködés elvetését, a kényelem elutasítását, valamint a pénz világi értékek elhárítását. A Nirvánába vezető út öt akadálya: az ínség megismerése, az ember sérülékenysége, a megerőltető önmegtartóztatás, a vágyak kísértése és a megváltás útjának megismerése. A Vadzsrajána mitológia öt Buddhát tart nyilván. A tibeti buddhizmusban a bölcsesség ösvényének ötös a száma, a Tibeti Halottas könyv öt pusztító szenvedélyt említ, s a bla, az ún. életerő ötszínű szivárványként távozik az égbe.

A dzsaina vallás több áldásos mozzanatot különít el egymástól. Ezek a születés, a világtól elvonulás, a legtöbb tudás megszerzése és a megtisztulás. Az egész életen át öt nagy eskü (az öt mahávrata), mely az aszkétákat kötelezte: a nem ártás, a hazugság, a lopás tilalma, az önmegtartóztatás és a teljes nincstelenség. A mindennapi életet élőknek szóló öt szabály, melynek neve anuvrata, azaz szó szerint parányi, mértéktartó fogadalom: a nem nagyon ártani, a nem nagyot hazudni, a nem túl sokat lopni, megelégedni a saját feleséggel, és csak bizonyos határokon belül meggazdagodni.

A szikheknek öt vallási jelképe, az öt "K": a kes, a nyíratlan haj, amely az erőt és a férfiasságot szimbolizálja a kanghával, a hajat tartó fésűvel; a kara, az acél karperec, a tisztesség jelképe; a kirpan, a védelmet biztosító kard, és végül az utolsó "K", a káccsa, a rövidnadrág, amelyet a szikhek lebernyegük alatt viselnek.

Az iszlám elméletének és gyakorlatának alappillére az ötös szám. Az emberi tetteket ötös csoportokba sorolták: ami kötelező, ami célszerű, ami tilos, ami kifogásolt és ami érdektelen. A hithű muszlimoknak napjában ötször kell imádkozniuk. A mai síiták közül az úgynevezett „ötösök” állnak legközelebb az ortodoxokhoz, szerintük az ötödik imám Zaid, Husszein dédunokája. A zaiditáknak kis közössége máig megtalálható Jemenben.

A zsidók öt szent ünnepükön idéznek részleteket szent könyveikből: húsvétkor az Énekek énekéből, Pünkösd napján Rut könyvéből, a templom lerombolásának emlékére Jeremiás siralmait, a sátoros ünnepen a Prédikátor könyvéből és a purim ünnepén Eszter könyvéből. Mózesnek öt könyvét (Teremtés, Kivonulás, Leviták, Számok könyve és Második Törvénykönyv) a „Tóra öt ötödének” hívják, a görögök pedig öt tekercsnek nevezik.

A Biblia teremtéstörténetének ötödik napján Isten feldíszítette a földet: az eget madarakkal, a vizeket halakkal. Az Újtestamentumban említett jeruzsálemi Beteszda-tó öt csarnokában mindig sok gyógyulásra váró beteg tartózkodott. A katolikus egyháznak az ötödik szentsége, az utolsó kenet, mely feloldozást ad a bocsánatos bűntől. Az Anyaszentegyháznak az öt parancsolata: az Anyaszentegyház ünnepeit megüljed, az ünnepen misét becsületesen hallj, böjtöt tarts, gyónj rendszeresen és tiltott napokon menyegzőt ne tarts.

A primitív népek képzetében az öt jelentette az embert, mivel számsoruk az ötössel végződött. Az öt feletti számokkal a földöntúli dolgokat jelképezték, azokat isteni eredettel ruházták fel. A sumérek eredetileg ötig számoltak. Az orinocói tamanaka indiánoknál az öt ujj szimbolizálta az egész kezet. Az afrikai zuluk a bal kéz kisujjától kezdték a számolást, és amikor elértek az ötödik ujjhoz, tömören summázták azt, hogy a „kéz készen van”. Európa északi népei az ötöst többnyire mennyiségi jelölésre használták, ami sokra vagy hosszúra utalt. Ha viszont cselekvést reprezentált, akkor azonos volt a befejezettséggel, a teljességgel, a birtoklási vággyal. Az idős emberre azt mondták, hogy öt magasságú öreg, a hosszú útra pedig azt, hogy ötnapi út. Az áldozatok száma öt volt, és öt öregember volt jelen, ötször ütöttek az ajtóra, és ötször kiabáltak be.

A koreaiak árvíz ellen ötszínű pénzeket dobtak a folyókba. Indiában ötféle áldozatbemutatást különböztettek meg: az isteneknek, az ősi látnokoknak, az ősöknek, az embereknek és az állatoknak szólót. Ötféle áldozati állatuk: az ember (még a Káli kultuszban), a tehén, a ló, a kecske és a juh. Az embernek ötféle képességet tulajdonítottak: a gondolkodást, a beszédet, a lélegzetet, a látást és a hallást.

Amerikában az azték Makvilsocsitl volt az öt világ ura, vele asszociálták a szerelmet, a virágokat, a vidámságot, a tavaszi természetet és a labdajátékot. Az irányokat öt színnel párosították össze: a vörössel a keletet, fehérrel az északot, feketével a nyugatot, sárgával a déli irányt és zölddel a középet.

A kaldeusok az öt bolygót öt istennel társították: a Szaturnuszt Adarral, a Jupitert Mardukkal, a Marsot Nergallal, a Vénuszt Istárral, a Merkúrt Abuval. A héberek Széfer Zohárjában az ötös a kontrakciót, azaz az összehúzódási erőt reprezentálta. A kínaiak az öt legendás császárt az öt bolygóval kapcsolták össze: a sárga császáré a Szaturnusz, a fehér császáré a Vénusz, a fekete császáré a Merkúr, a vörös császáré a Jupiter, míg az öt császár vezetője a Sarkcsillag.

Indiában öt hosszú, és öt sima testrészt különböztetnek meg. Az öt hosszú testrész: a kezek, a szemek fehérje, az arc, az orr és a mellek közötti távolság. Az öt sima testrész: az ujjpercek, a haj, a fogak, a körmök és a bor, amelyek hosszú életűvé teszik a férfit.

A babonások azt mondják, az ötlevelű lóhere mindig szerencsésebb, mint a négylevelű. A néphit a hét ötödik napját, a pénteket tartja a napok közül a legszerencsétlenebbnek.

A numerológusok szerint, aki 5-én született, a Merkúrral szimbolizált ötös szám megkülönböztető hatása alatt áll. Kritikus alkat, minden hibát és tévedést észrevesz, és nemtetszésének hangot ad. Nemcsak mások hiányosságait fedezi fel, hanem sajátját is. Mindent és mindenkit kielemez, mindenre logikus választ vár. Nehezen képes alávetni magát érzéseinek és intuíciójának, mert intellektusa állandóan a logikus választ keresi. Sokoldalú, tehetséges, memóriája kitűnő, de a kitartása nem elegendő. Kiválóan fogalmaz, színes egyéniség. Az 5-ös vibrálás szellemi túlterhelést, idegkimerültséget okozhat. A betegségek közül hajlamos gyomorsavtúltengésre, fekélyre, légúti megbetegedésre, idegösszeroppanásra. Szerencsés napjai a szerda és a péntek. Színei a sárga valamennyi árnyalata, a fehér és az ezüstös szín. Féme a higany. A szélsőségesen eredeti vagy szokatlan zenéhez vonzódik. Előnyös hatású drágakövei a jáde, a gyémánt, topáz és a féldrágakövek. Eleme a levegő.

E szám geometriai megfelelője, az ötszög szimbolikaként a tökéletes, eszményi világmindenség. Csillag formájában az örökkévalóságot jelképezi. Az ajtóra függesztett ötszögű csillag védelmet nyújt a betegségek ellen; az indiánoknál totemként használták; a zsidóknál Mózes öt könyvét ábrázolta, egyben a jólétet és a sikert jelenítette meg; a keresztényeknél Jézus öt sebét szimbolizálta; a japánoknál pedig a társadalmi ranglétra legfelső fokát jelezte. Az ötágú csillagnak számos elnevezése ismert, hívják Salamon pecsétjének, Salamon gyűrűjének, Salamon kulcsának, a középkorban lidérckeresztnek, a kelták boszorkánylábnak, illetve boszorkányszögnek. A népi hiedelem szerint az ötágú csillag oltalmat nyújt a rontó démonok és az ártó szellemek ellen.