Noha e számot Püthagorasz Aphrodité képzetével társította, aki a görög mitológiában a szépség, a szerelem, a házasság és a szülés istennője volt, a hatost mégsem volt kedvelt a régiek körében. Az ókori népek mitológiáiban, vallásaiban és népszokásaiban csak elvétve bukkan fel, az egyiptomiak például egyáltalán nem is használták a hatost. Bár találunk pozitív példát is, ennek a számnak az értelmezése inkább pejoratív; a misztikus végzetet jelöli, az Apokalipszisben például hatan vannak a bűnösök, a hamis próféták.
Kedvező megítélésében viszont - a két láb, a két kar, a fej és a törzs alapján - a hatossal jelképezik az embert, de e számhoz kapcsolódik a világteremtés képzete is, ugyanis Isten a földet és az eget ennyi nap alatt teremtette meg. Szent Ágoston a hatost tartotta a legtökéletesebb számnak, de nem a hatnapos világteremtés miatt, hanem fordítva, azt gondolta, Isten azért alkotta meg a világot hat nap alatt, mert ezt a számot tekintette az össze szám között a legeszményibbnek.
A keleti filozófiákban már jobban elterjedt; az indek és a buddhisták szent számként tisztelték, és a térdimenziókkal: a lent, a fent, az elöl, a hátul, a jobb és a bal irányokkal azonosították. A hinduk életfelfogásában hat olyan csodás képessége van az embernek, amely megkülönbözteti ot az emlős állatoktól. Csak rá jellemző a gondolkodás, a felismerő látás, a beszéd, a cselekvés, a szeretet érzése és a szexuális kifinomultság.
Az északi buddhizmus hat transzcendentális erénye: a jóság, az önuralom, a türelem, az erkölcsösség, a meditálás és a bölcsesség; hat végtelen értéke: a könyörület, a béketűrés, a morális beállítottság, a szorgalom, a józan ítélőképesség és az intelligencia. Hat birodalmat különítettek el, melyekben az istenek, a titánok, az emberek, az állatok, a szenvedő lelkek és a holtak tartózkodnak.
A tibeti buddhisták “kincs a lótuszban” jelentésű szent mantrája, a hat szótagú varázsformula az “Om mani padme hum”, amelyet a várható jobb élet, a megvilágosodás és a Nirvánába jutás reményében szüntelenül ismételgetnek a hívők. Az “om” az isteni univerzumot és az örök életet, a “mani” a kincset, a “padma” a lótuszt, a “hum” pedig az áment jelenti. Köztudott, hogy Buddha lótuszvirágból született, tehát a kincs nem más, mint a megvilágosodott ember, azaz Buddha. Maradva a buddhista irodalomnál, az alvó Májá királynőnek egy hat agyarú elefánt jövendölte meg fiának, Buddhának a születését, hat Buddha ismeretes, a bodhiszattvát hat tökéletes lelki üdv segíti a Nirvánába, valamint hatféle meditációs témát különböztettek meg: ezek a Buddha, a Dharma, a Szangha, a lemondás, az erkölcs és az istenek.
A taoisták körében létezett egy olyan leírás, amely nem öt-, hanem hatféle ajánlással szolgált a hosszú egészséges élet érdekében. Ezek a mérsékelt étrend, a növényi eredetű gyógyszerek fogyasztása, a rendszeres nemi élet, a testedzés, a napkúra és a helyes légzési technika. A kínaiaknak hat irányt különböztettek meg, hat buddhista pátriárkájuk volt, hatféle újjászületést ismertek, és a természetnek hat misztériumot tulajdonítottak.
A hatost az indiánok szent számként tisztelték. A négy égtájuk a zenittel és a nadírral kiegészülve válik hat világgá. Baucse termékenységi istennő hat gyerekétől népesült be a föld. Afrikában ritkábban fordul elő e szám, de azért itt is találunk példát rá: a bambarák hat titkos társasága az emberi test hat ízületének felelt meg; a beavatási rituálé hat fázisát Madagaszkáron viszont nagyon szerencsétlennek tartották.
Az íreknél hat világkorszak, hat hódítás, vagyis hat honfoglalás váltotta egymást. A görög Szkülla hat nyakú, hat kutyafejű rém volt. Egy vogul mítoszban hat istenfi cseperedett fel, az osztjákok hierarchiája hat lépcsős, és a mitikus szibériai antilopok hat lábúak. A Széfer Zohárban a hatos a szépség megtestesítője. A mágiában a hat, mint varázsszám a végtelen idő szimbolikája. Krúdy Álmoskönyve szerint hatossal álmodni egészséget jelent.
Az asztrológusok a Naphoz és a Holdhoz egyaránt hat-hat zodiákust soroltak. A Holdhoz a vízöntőt, a halakat, a kost, a bikát, az ikreket és a rákot. A Naphoz az oroszlánt, a szüzet, a mérleget, a skorpiót, a nyilast és a bakot.
Ha a hatost negatív színezettel értelmezzük, akkor ez a szám minden bizonnyal a legszerencsétlenebb jelentésű. A babonás emberek különösen akkor félnek tőle, ha valamely esemény a hatodik hónap hatodikára esik, mivel ezt végzetes kimenetelűnek tartják. A hatost a gonoszság jelzőjeként is szokták alkalmazni, főként akkor, ha a három hatos (666) van egymás mellé írva. A Jelenségek Könyvében a 666 az Antikrisztus száma.
A püthagoreusok okoskodása szerint a hatos a nemek szorzatából született, a kétszer háromból, illetve a háromszor kettőből. Talán ezért is lett a kettős háromszög a házasságban élő nő és férfi emblémája, szimmetriája jelképezi az együttéléshez szükséges erőt, energiát, békét, nyugalmat, összhangot. Hatását tekintve a hatszög a leggazdagabb és legteljesebb geometriai ábra. A matematika törvényét figyelembe véve a hatos az első olyan szám, amely egyenlő az osztóinak összegével: 6=3+2+1, tehát a legkisebb tökéletes szám.
Tallózva még egy kicsit a vallásokban: a Korán ugyancsak hatnapos világteremtésről tudósít: “Hat nap alatt teremtettük az egeket és a földet, s ami közöttük van anélkül, hogy fáradtság vett volna erőt rajtunk”. A föld alatti poklok száma hat, a siíták Mohamed utódaként hat imámot tartanak számon. Az Ótestamentumban hat olyan városról esik említés, ahol menedékre találtak a bűnösök. Éva Ádám halála után hat nappal halt meg. A zsidók az égből hullott mannáról a “van” szót olvasták le, aminek a hatos az ekvivalense. A mannára írt hatos mutatta meg nekik, hogy hat napig fog esni, és megbűnhődnek, ha megszentségtelenítik a hét hatodik napját, a szent Sabbatot. A hébereknél a hatos vezér szám volt, amely a munkát és a szenvedést szimbolizálta. Jób hat megpróbáltatáson esett át. Izraelben a szolgák hat évig szolgáltak és a földet hat évig művelték.
