A fiziognómiának ez az új ága csak néhány éve alakult ki a nyugati világban, bár a szisztéma megalkotója - az amerikai asztrológus, Jackie Stallone (Sylvester Stallone édesanyja) - szerint ez a fajta divináció már az ősidőkben ismert volt, a babilóniaiak, az indiaiak, a régi görögök és rómaiak egyaránt művelték. Ezekben az időkben - mint írja - az emberek henna tintával kenték be a feneküket, és papiruszra vagy egyéb felületre készítettek róla lenyomatot. A fenékelemző (angolul rumpologist) azután megnézte a tintarajzolatot, és a tenyérjósokhoz hasonlóan beszámolt a kuncsaftnak arról, hogy mit látott. A sztori ugyan jól hangzik, azonban a történelmi tények nem igazolják.
A fenékértékelők számos elméletet állítottak fel a különféle hátsórész-jellemzők jelentéséről. Stallone szerint a bal és a jobb farpofák a személy múltját és jövőjét tárják fel, bár azt is megjegyzi, hogy a fenékvágás a két agyfélteke elválasztó vonalának felel meg.
Ulf Beck, a világtalan német jövőbelátó (látnok) és „fartapintó” szerint „az alma-formájú, izmos hátsó karizmatikus, dinamikus, meglehetősen magabiztos személyről árulkodik, aki gyakran kreatív. Az ilyen fenekű emberek élvezik az életet. A körte-alakú ülep állhatatos, türelmes és a tényektől nem elszakadó személyt reprezentál.”
Sam Almos, a brit rumpológus ugyancsak a fenék alakját használja a személyiség azonosítására, és megállapítja, hogy „a kerek fenék nyílt, vidám és optimista életszemléletű egyént jelez. Azonban a lapos farpofák inkább a haszontalan, negatív szemléletű és barátságtalan emberre jellemzőek.”
A farvizsgálat elkészíthető szemrevételezés, tapintás vagy fenéklenyomatok értékelése alapján. Jackie Stallone a személyes vizsgálat mellett, E-mailben elküldött digitális fenékfotók alapján is elvégzi a fenékelemzéseket, ugyanis az általános megjelenés, a fontosabb vonalak és kidudorodások értékelése ezek alapján is elkészíthető. Ulf Beck pedig azt állítja magáról, hogy képes megmondani az emberek jövőjét, a meztelen popsijuk tapintása alapján.
A fenékelemzők általában három területet vesznek alaposabban szemügyre. Ezek az alábbiak:
A baloldali gluteális félteke (bal farpofa). Ez a személy múltjáról árulkodik, azt mondja el, hogy mivel jött világra az illető.
A jobboldali gluteális félteke (jobb farpofa). Arról árulkodik, hogy mi történt a páciens életében, milyen fejlődést ért el, miként (jól vagy rosszul) mentek a dolgai.
Természetesen a két farpofa összehasonlítása is fontos, ami elsősorban annak megítélésében segít, hogy a vizsgált személy mennyire tudott élni az adottságaival, öröklött képességeivel.
A gluteális hasadék (fenékvágás). Ez a „demarkációs vonal” (hasonlóan az agy kérgestestéhez, mely a két agyféltekét választja el egymástól) nem szükségszerűen egyenes, nem mindig marad sima és érintetlen. Ha görbe, vagy egyik, illetve másik irányba elhajlik, az többek között arról tanúskodik, hogy az illető miként változott az idők során, milyen tapasztalatokat szerzett, mennyire volt rá befolyással a környezete.
Összefoglalva, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a „rumpológia” - hasonlóan más jövendölési módszerekhez - az emberi testet (jelen esetben a farpofákat) használja atlaszként az emberi személyiség megértésére, és ennek alapján készít prognózist arról, hogy az illető hová jut el nagy valószínűséggel a jövőben.
