A női melleknek három fontos funkciójuk van: gyakran erotikus élvezetet nyújtanak, fontos szerepet játszanak a hölgyek énképének a kialakításában, és a kismamák szoptatni tudják a csecsemőiket velük. Érzéki örömöket - megfelelő ingerlés esetén - a férfiak mellbimbói is adhatnak, azonban az alakjuk, külső megjelenésük az önbizalmuk szempontjából elhanyagolható jelentőségű, táplálni pedig legfeljebb az élősködő rovarokat képesek.
A mellbimbókban található vékony izomrostok képessé teszik őket, hogy erekcióba jöjjenek szexuális izgalom esetén, illetve válaszként olyan egyéb ingerekre, mint például a dörzsölés, vagy a hideg. A mellbimbóknak többféle megjelenési formájuk lehet: olykor jelentősen kiemelkedhetnek a környezetükből, néha olyannyira, hogy még a ruhán át is jól látszanak, a fiatal - még a terhesség előtt álló - tini lányokra gyakran a duzzadt emlőudvar jellemző, melybe belesimulnak a mellbimbók, és - bár jóval ritkábban - találkozhatunk a környezetüknél mélyebben lévő, befelé forduló mellbimbókkal is.
Az areola (bimbó- vagy emlőudvar) a mellbimbót körülölelő sötétebben pigmentált terület, melynek a színe még egy adott rasszon belül is meglehetősen változatos. Olykor - különösen a teherbeesés után - az emlőudvar területén apró kis dudorok találhatók, ezek az ún. Montgomery mirigyek, melyek a szoptatást megkönnyítő „kenőanyagot” választanak ki. Egyébként a terhesség végére - hogy a rosszul látó kisdedek könnyebben megtalálják őket - az areolák és bennük a mellbimbók is sötétebbé válnak, és ez a színváltozás részben a szülés után is megmarad. A várandós mamák bimbóudvarának elsötétedését már Muhhamad-an-Nefzawi, az Illatos kert tuniszi arab írója is észrevette, sőt az areola illetőleg a mellbimbók jellemzőit a jövendő gyermek nemének az előrejelzésére is alkalmasnak találta: „a mellbimbók piros színe arra utal, hogy fiú lesz; a feketén feszülő mellbimbó és annak fekete udvara azt jelzi, hogy az asszony leánygyermekkel viselős.”
Akárcsak a színe, a bimbóudvar mérete, sőt az alakja is nagy változatosságot mutat. Ez a sokféleség - szinte magától értetődően - a karakterolvasással és jövendöléssel foglalkozó fiziognómusok fantáziáját is megmozgatta. Néhány fontosabb megállapítást már a védikus bölcsek is tettek, tőlük tudjuk például többek között, hogy (amit egyébként korábbi írásaimban itt-ott érintettem):
- Akinek az emlőudvara és közepén a mellbimbója mindig sötét színű, és asszonyként is szép marad, hosszú életre és bő gyermekáldásra számíthat. A nagy mellek és a vörös színű bimbóudvar viszont a házasságtörő feleségek megkülönböztető jegye;
- A vastag mellbimbó kéjvágyó asszonyt jelez, aki teketória nélkül mindenkit magához ölel, ha az illető a kedvére van; nem sokat aggódik az erkölcsösség, a szemérmesség miatt, sok emberrel összebarátkozik, de - talán épp az állhatatlansága miatt - kevés vagyonra tesz szert;
- Egy jól formált, az udvarából kiemelkedő mellbimbó valósággal felerősíti az asszony uralkodni vágyó, domináns hajlamát. Az ilyen hölgy elvárja, hogy kényeztessék, és szexben is szeret irányítani;
- Az apró, befelé forduló mellbimbók viszont hűvös, zárkózott karakterről árulkodnak. E típus jellemzője, hogy nem mutatja ki a valódi szándékát. Legtöbbjük nem tartja nagyon fontosnak a szexet, ugyanakkor mindenben képesek kielégíteni a párjuk fantáziáját;
- Ha a mellbimbót körülvevő terület rózsaszínű, vagyis hasonlít a mell többi részére, az a birtokosa gyengéd, szívélyes és kedves természetére utal, ugyanakkor a barna bimbóudvar a szenvedélyes és merész hölgyek jellemzője;
- Ha a férfi mellbimbói nem magasak, népszerűségnek fog örvendeni; ha a két mellbimbója hosszúkás, de nem egyforma, szegénységre számíthat; ha pedig nagyok - akár magasak, akár besüllyedtek - királyi életben és kényelemben lesz része.
Ugyancsak régi ismereteket foglalt össze Maud Wheler az anyajegyek értelmezéséről 1894-ben Moles or Birth-Marks and Their Signification to Man and Women címmel publikált könyvében:
- A mellbimbón megjelenő anyajegyek férfiakon kiszámíthatatlanságot, szeszélyes természetet; a szebbik nemen viszont kivagyiságot jeleznek;
- Azok a hölgyek, kiknek a baloldali mellbimbójuk alatt látható anyajegy, jó természetűek, barátságosak, és korán anyává lesznek. Ha viszont az anyajegy érinti a mellbimbót, függetlenül attól, hogy melyik mellen és milyen pozícióban található, egy érzéki, buja, ingatag természetű, pénzsóvár, becsvágyó és az élvezeteket kereső asszonyt jelez. E típus képviselői közül kerül ki a prostituáltak „krémje”;
- A mellek között fellelhető anyajegyek kényelmes életet, a képzőművészet és a költészet szeretetét jelzik;
- A férfiaknál a jobb mellen, a mellbimbó közelében lévő anyajegy több leányt nemző apát jelez. Noha a gyermekkora sok nehézséggel teli, idővel hírnevet szerez magának. Ha viszont a bal mellen található anyajegy az előbbihez hasonló helyzetben, egy goromba, mindenkivel ellenséges, szegény emberrel állunk szemben.
A mellek - különösen az oly változatosságot és sokféleséget mutató női mellek - tanulmányozása azonban nem állt meg itt. Az emberi test mellkastól a hasig tartó területe jegyeinek - különösen a mellek és a mellcsont jellemzőinek - értelmezésén alapuló sternomantia részeként, a mellbimbókra és az őket övező emlőudvarra ugyancsak önálló rendszert dolgoztak ki. A folytatásban ez utóbbiakról részletesebben is lesz szó.