Már Arisztotelész (i.e. 384 - i.e. 322) és tanítványai is foglalkoztak a karok fiziognómiai jelentésével, igyekeztek összefoglalni, hogy külső megjelenésük mit árul el az ember természetéről. Legfontosabb megállapításaik az alábbiakban foglalhatók össze:
A hosszú, lecsüngő, a térdeket érintő karok - bár ilyenek ritkán láthatók - előítéletektől mentes, de hencegő, büszke és szeszélyes embert jeleznek.
A termetükhöz képest rövid karral rendelkező férfiak nemes lelkűek, bátrak, merészek és harcias természetűek.
A csontos, inas, húsos karok gazdái szeretik az újdonságokat és a szépséget, ugyanakkor rendkívül hiszékenyek, bármit képesek igazként elfogadni.
A nagyon szőrös karok - függetlenül attól, hogy soványak-e vagy kövérek - a luxust kedvelő, testben és lélekben gyenge, emellett meglehetősen gyanakvó és rosszindulatú férfiakra jellemzők.
A teljesen szőrtelen karok birtokosa általában gyenge ítélőképességű, indulatos, hiú, zabolátlan természetű, ugyanakkor nem egy küzdő típus, továbbá meglehetősen naiv, és - noha szeret becsapni másokat, hajlamos elárulni a barátait - maga is könnyen rászedhető.
A fentieknek némileg ellentmondanak Johann Caspar Lavater (1741-1801) nevével fémjelzett modern fiziognómia állításai. Ez utóbbi szerint az izmos, inas karok kemény munkáról, míg a húsos, puhák közönyösségről árulkodnak. A szőrös karok züllöttséget és kíváncsiságot jeleznek, a nagyon szőrösek arcátlan, cinikus, a szőrtelenek pedig bosszúvággyal telt személyt jellemeznek. A rövid karok a feslettség, romlottság, a hosszúak, a bátorság és a nagylelkűség, míg a görbék a pénz szeretetének a jelei.
Míg a régi görögök elsősorban a férfiak, India védikus bölcsei inkább a nők karjait tanulmányozták. Az utóbbiak szerint az egyenes, csupasz, lágy tapintású, jó alakú, húsos karok általában a szerencsés nőkre jellemzőek. Ha viszont a karok szőrösek, kemények, feszesek és aprók, szerencsétlen asszonyról tanúskodnak. Akinek a vénái tisztán láthatóak a karjain, boldogtalan életre számíthat. A vastag, durva, bozontos szőrzet a karokon pedig a megözvegyülés jele. A karok hosszával kapcsolatos megállapításokról a 6. században élt Varáha Mihira (505-587) munkájában, a Brihat Szamhitában olvashatunk (részletek itt), melyből most csupán annyit emelek ki, hogy minél rövidebb az asszony a karja, annál több ravaszság, furfang rejtőzik benne.
