A has külső megjelenésének, tulajdonságainak fiziognómiai jelentését illetően - akár a karakterre, akár az adott személy jövőjére vonatkoznak - meglehetősen eltérőek a vélemények, kevés egybevágó megállapítást találhatunk. Ebben - az egyes „iskolák” másfajta megközelítése mellett - valószínűleg az eltérő kultúráknak, társadalmi viszonyoknak is szerepük lehetett. Vannak, akik nem tesznek különbséget férfiak és nők között, míg sokan nemcsak a szex fontosságát emelik ki, hanem a has különböző részeit is másképp értékelik.
Arisztotelész (i.e. 384 - i.e. 322) és követői értelmezésében azok, akiknek a hasa mindenütt puha, kéjsóvár alakok, noha gyengék, csak ritkán ijednek meg, emellett jó eszűek és rendkívül találékonyak. Általában kisétkűek és megbízhatók, a szerencséjük azonban váltakozó, életük során többször találkoznak a szegénységgel, mint a jóléttel.
Caspar Lavater (1741 - 1801) az Esszék a fiziognómiáról című művében vitába száll a görög származású híres római orvos, Galénosz (129 - 201 k.) azon véleményével, hogy a nagy has a fejlett intelligencia jele lenne. De az ellenkezőjével, vagyis a „horpadt has, kevés ész” megállapítással sem ért egyet. Szerinte a nagy pocak egyáltalán nem az értelem jelvénye, inkább az ösztönösségre, az érzékek élvezetére utal, amiről aligha állítható, hogy a racionális észjárású bölcsekre lenne a jellemző.
Ezzel a véleményével azonban nem sok újat mondott a témáról, ugyanis a nagy, hájtól löttyedt, hurkás hasakat már régi rómaiak, majd később a középkor itáliai mesterei is a butaság, a testi örömök élvezete, a buja, iszákos életmód jelének tekintették. Emellett a nagy és kemény hasról rosszindulatot, gonoszságot is feltételeztek. A késő középkori Európában a mérsékelten horpadt, húsos, de nem túl feszes hasat vélték ideálisnak, ezeket a jellemzőket a bátorság, a nemeslelkűség továbbá - ha hozzá keskeny mellkas is társult - a jó felfogóképesség és a megfontoltság jelének tekintették. A túlságosan horpadt has viszont már egyáltalán nem volt jó, ez ugyanis a gyávaság, mihasznaság jele volt. De a felfúvódott, gömbölyű hassal sem lehetett sok sikert elérni, mert messziről árulkodott gazdája fecsegő, pletykás és hiú természetéről.
Eltérően a fiziognómia korábbi gyakorlatától, a karakterológia a hasat két részre osztja, a felső nagyjából a gyomornak, míg az alsó az alhasnak felel meg. A gyomorról sokan azt mondják, hogy jellemzői az ember elszántságáról, állhatatosságáról és ösztöneiről adnak információt. Ha a has felső része kiemelkedő, olyan emberrel állunk szemben, aki minden energiájával a céljai elérésére, vágyai megvalósítására törekszik. Az ilyen személy nagyon határozott, és valószínűleg meglehetősen konok. Ha egyszer meghatározták a céljaikat, nem lehet eltéríteni őket attól. Ha viszont ez a terület horpadt, besüllyedt, az illető habozó, tétovázó ember, aki mások igényei vagy a körülmények miatt hajlamos egy későbbi időpontra halasztani saját törekvései megvalósítását. Ha pedig a has felső fertálya szokatlanul szőrös (a nemre jellemző átlaghoz képest), az egy olyan személyről árulkodik, aki rendkívül céltudatos és eltökélt, annak ellenére, hogy látszólag tétovázó vagy nagyon készséges. Mások szerint a széles gyomor a hivalkodó, hencegő, a keskeny a jó üzleti képességgel megáldott, puritán ember jelvénye, míg a nagy gyomor az érzékiség, a vékony, sovány, a szeretet és a melankólia, a szőrös pedig a kalandvágy jele.
Az alhasról viszont elsősorban a bonyolult helyzetek, összetett gondolatok megoldásának, megértésének képességét vélik leolvasni. Ezen a területen általában a köldök környékét és a hasnak közvetlen az alatta lévő részét értik. Ha ez szembetűnő (kiemelkedik a környezetéből), olyan emberről árulkodik, aki gyorsan átlátja a bonyolult helyzeteket, azonnal megragadja a problémák lényegét. Ez a megállapítás független attól, hogy az illető kövér-e vagy sovány. Ugyanis az alhas gyakran a karcsú személyeken is kidomborodhat, miként egyáltalán nem biztos, hogy nagy hasú embereken feltűnő.
Az emberek testi jellemző, testjegyei megfigyelésén alapuló hagyományos indiai karakterolvasás és jövendölés még ezen is túlmegy, nemcsak a has felső része (a gyomor) és az alhas között tesz különbséget, de eltérően módon értékeli a férfi és a női hasakat is.
Az indiaiak szerint a nem túl széles, nem túl magas, arányos és szimmetrikus, puha, sima, szőrtelen és nem túl nagy has azok a jellemzők, melyek egy hölgyet vonzóvá és népszerűvé tesznek. A hosszú vagy magas, szőrös, kidudorodó vagy előreugró hasú hölgy viszont balszerencsés és kudarcra van ítélve. A nagyon hosszú has ugyancsak balsorsot jelez. A rövid, lágy has, melyen a vénák látszanak, bájos, szenvedélyes nőről árulkodik, aki szereti az édességet. Ha viszont a has túl rövid, a hölgynek aligha lesznek gyermekei. Abból az asszonyból, akinek a hasa olyan, mint egy őzé, és kék vénák látszanak rajta, jó vezető, kiváló irányító válik. Akié viszont egy dobra vagy kancsóra hasonlít, boldogtalan, nyomorult életre számíthat.
Ha az alhas alul széles és feljebb elkeskenyedik, a hölgy jómódú és kedves lesz; ha alul kisméretű, feljebb pedig összetart, szép, de keményszívű. Ha az altest és a has egyaránt nagy (olyan, mint egy tök), egy (leendő) királynővel állunk szemben. Ha a hasról a szeméremdombra felfutó szőrzetben a szőrszálak lefelé néznek, a hölgy fiát az egész világ becsülni és tisztelni fogja. Ha viszont a szőrszálak felfelé állnak, csípős nyelvű hölgy az illető, aki mások kigúnyolásában leli a legtöbb örömét. Ha pedig szőrtelen az altest, a leányzó szűzies, erkölcsös asszony lesz.
A férfiaknál a szabályos alakú, nem túl nagy has a jó, ez ugyanis szerencsét jelez. A hosszú, vékony has jó állás, magas rang jele az államigazgatás területén. A vöröses színű vérerek a hason a rosszindulatú, laza erkölcsű személy jelvényei. Egyesek az erek számát is figyelembe veszik: ha egy van belőlük, veszekedős természetű, kettő esetén szexi és szenvedélyes, ha három látható, nőcsábász, négy esetén egy embercsoport vezetője az illető, ha pedig öt azonosítható, intelligens, bölcs ember áll előttünk. Ugyanakkor az erek és a ráncok hiánya, vagy a kék színű vénák jelenléte azt jelzi, hogy a fickó szerencsés és gazdag lesz.
A védikus bölcsességeket összefoglaló Varáha Mihira (Brihat Szamhitá) viszont másképp értékeli a has küllemét. Leírása szerint a sima hasú ember kényelemben fog élni, míg a horpadt hasú férfi kevés örömre számíthat. Akinek kidomborodik a hasa, az királlyá lesz, akié hepehupás, az viszont erkölcstelen gondolkodású, a kígyóéhoz hasonló has gazdája pedig szegény és falánk lesz.
