Sokan nem tesznek különbséget a látás és a nézés között, pedig a kettő nem ugyanaz. Mielőtt rátérnénk a pillantás részletes elemzésére, célszerű tisztázni a látás és a nézés közötti eltérést; amíg a nézés szemlélést, tehát a tudatunktól függő, akaratlagos cselekvést jelent, addig a látás érzékelést fejez ki. Japánban például az uszodákban megszokott dolog a mezítelenül úszkáló nők és férfiak látványa, az azonban véletlen sem jutna eszébe senkinek sem, hogy a fürdőzőket megnézze. De lényegében ugyanez történik akkor is, amikor az utcai tömegben nem nézzük, hanem csak látjuk a mellettünk elhaladókat, vagy amikor a robogó vonat ablakából anélkül, hogy szemlélnénk, feltűnik számunkra a táj sziluettje.
Ezzel szemben a nézés mindig bizonyos céllal történik. Miközben az ember a gyermekét nézi, tekintete ellágyul; ha valami nagyon érdekli, éles szemmel figyel; ha arról beszél, amit elképzel, szemei révetegen a távolba merednek; ha gyűlölködik, képes ölni a szemével; töprengés közben szemével a semmibe néz; szerelmes pillantása érzelmeket közvetít, szinte beszélnek a szemei, miközben tekintete kedvesére szegeződik.
Bár a tekintet és a pillantás jelentése között is érezhető némi eltérés, a különbség közöttük közel sem ilyen nyilvánvaló, sőt a legtöbb esetben egymás szinonimájaként használatosak. A téma a poétákat is megszólalásra késztette: Lessing német költő például a dacos tekintetűeket kedvelte; Kölcsey viszont az egyenes jellemet tükröző tekintet mellett voksolt: "Nem szeretem az ábrándozót; de a legjózanabb, legvilágosabb tekintet mellett is lehet felmelegedni." - mondja egyik művében.
A nyílt, egyenes tekintetnek az emberek általában őszinteséget, megbízhatóságot tulajdonítanak, ám bizonyos szituációkban ugyanez naivságot, fokozott érdeklődést, sőt tolakodást is jelképezhet. A hideg, szúrós tekintetről keménység, jobb esetben kétkedés olvasható le, azonban jelezhet csodálkozást, aggályoskodást, színészkedést, sőt alakoskodást, rafináltságot is.
A sokféle beszédes pillantás közül:
- a boldog pillantást tükröző szemekből fény árad, olyanok mintha bármelyik pillanatban mosolyra vagy nevetésre fakadnának;
- az odaadó, ragaszkodó pillantású szemek, akárcsak a kedvtelésből tartott háziállatok szemei, éberséget és szolgálatkészséget tükröznek;
- az impresszív, mély benyomást keltő pillantás magnetizmussal bír; az ilyen pillantás határozott, szemtelen, merész, közvetlen és hatásos;
- a merev pillantás kissé hipnotikus;
- a sugárzó pillantásnál az íriszek feltűnően élénkek, a szemek fényesebben csillognak, mint a boldog pillantás esetében;
- a tanulmányozó, vizsgáló pillantás kellemetlen, penetráns, áthatol az emberen; ez a fajta pillantás céltudatos, érdeklődő, kiváló elmét sejtet;
- az álmodozó pillantás hasonlít a távolba néző pillantáshoz, azzal az eltéréssel, hogy itt a szemek elvesztik kontaktusukat a környezetükkel, és majdnem összezáródnak;
- az elmélázó pillantásnál a szemek felfelé szegeződnek vagy az íriszek mozdulatlanul merednek a semmibe.
