Rosta Erzsébet weboldala


A fiziognómusok szerint a lányok és az asszonyok mozdulatai - mozgásuk és testhordozásuk - meglehetősen jó képet adnak a személyiségükről. Ha valamelyikük kíváncsi rá, hogy miről árulkodik megjelenése mások számára, olvastassuk el vele a következőket, majd kérjük meg rá, hogy nézzen a tükörbe.

A csapott vállak érzéketlenséget, gyengeséget és lesújtottságot jeleznek.

A szögletes vállak a karakter erősségére utalnak.

Az oldalra kitolt könyökök, miközben a csukló a test közelében marad, gorombaságot, szemtelenséget, bátorságot és önzést vagy önbálványozást jeleznek.

A könyökben kiegyenesedő alkar a tárgy iránti vágyat mutatja, amely felé mozog.

A test oldalaihoz szorított könyökök emberséget, félénkséget és önmegtartóztatást jeleznek.

Az egyenes csukló életerőt, a görbe gyengeséget; míg a megközelítőleg egyenes normális állapotot, nyugodt közérzetet jelez.


Ha egy személy (férfi vagy nő) a kezét nyújtja felénk, azonban az alkarja és a könyöke helyben marad, biztosak lehetünk benne, hogy az illető nem minket, hanem önmagát szereti.

A túlbuzgó ember sohasem lesz kiemelkedő személyiség. A nagyság veleszületett sajátsága a karakternek, és nem lehet megszerezni. A magas társadalmi pozíció még nem teszi az embert naggyá, ez ugyanis megvásárolható vagy örökölhető.

Bármelyik oldalon az orrtól a szájig húzódó markáns, mély vonalak akaratos, minden véleményéhez ragaszkodó emberről tanúskodnak. Ezeket néha „karaktervonalaknak” is nevezik.

A jó üzletember nem sokat beszél a nyilvánosság előtt a magánügyeiről. A szószátyárság kerülése az üzleti siker titka.

Ne feledkezzünk meg róla, hogy a páva feltűnő az emberi természetben, és hogy a hamis hízelgés ugyancsak szembeszökő fegyver.

IV. Henrik francia király ki nem állhatta a nagyevőket és a hétalvókat. E tulajdonságokat rossz ómeneknek tartotta, és állította, hogy az ilyen személyekből sohasem lesznek előkelőségek.

Egy türelmes, béketűrő ember dühbe gurulása balszerencsés jel. Egyesek szerint ez elmezavart jelez „Óvakodjunk a béketűrő ember haragjától!” (John Dryden, angol költő, drámaíró, 1631-1700, Absalom and Achitophel)