A fiziognómusok fantáziáját nem különösebben mozgatta meg a halánték, megfejtésével nem sokat foglalkoztak. Ez valószínűleg nem véletlen, hiszen egyébként sem sok információ található a halántékról, és ezek is elsősorban többnyire meghatározások. Az Új Idők Lexikonában a halántékról röviden azt írják, hogy a homlok mögötti kétoldali koponyabemélyedés. Alapja a halántékcsont, amelyet a rágást szolgáló halántékizom borít.
Egyébként a halántékról azt kell tudni, hogy a nagyagy két féltekéjét idegrost-köteg kapcsolja össze, s a féltekék feloszthatók lebenyekre: a homlok-, a fali-, a tarkó-, és a halántéklebenyekre. Ez utóbbi lebeny, a halántéklebeny felelős az emlékezetért, mert itt raktározódnak el az emlékek, innen idéződnek fel, az emberek, a tájak, jutnak eszünkbe a különböző tárgyak, ismerünk fel képeket, hangokat. Segítségével kapcsoljuk össze a hallást a beszéddel, s birtokoljuk érzéseinket. Ha megsérül a halántéklebeny jobb oldali része, akkor ennek következtében a hangokkal és az alakzatokkal kapcsolatos emlékezet szenved károsodást. Ha a halántéklebeny bal oldala károsodik, akkor a szavak emlékezetbe idézése valamint a beszédkészség válik nehézkessé, érthetetlenné. Mindkét sérülés esetében előfordulhat bizonyos személyiségváltozás, például elveszítheti az illető a humorérzékét és a szerelmi libidóját, ugyanakkor erős kötődést kezd érezni valamelyik vallás iránt.
A halánték orvosi kifejezése, a latin temporálisból ered. A Pallas nagy lexikona - sarkosan, röviden összefoglalva a lényeget - a halánték, vagyis a tempora elnevezést, a tempus, idő szóból származtatja, mert a halántékon kezd őszülni az ember. A halánték a fejnek egy nevezetes tájéka, csontos alapját a halántékcsont képezi, ami igen vékony, már kis ütésre is könnyen megreped, ezzel, végzetes belső vérzést okozhat. A halánték eleje szőrtelen, míg a felső és hátulsó rész hajjal fedett. A halántékon lévő vékony bőrön át jól látszódnak a vénák, mely erek kacskaringósak, ami különösen öregeknél vagy ideges embereknél figyelhető meg.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint: a halánték szót rendszerint csak egyes számban használjuk. Hiába lüktet az ember mindkét halántéka, nem azt mondjuk, hogy lüktetnek a halántékaim, hanem, hogy lüktet a halántékom. Ha valakinek mindkét halántékán lévo ér nagyon ver, az illető a halántékához kap. Elfogadott az, a halántékán kiduzzadnak az erek; halántékon talál, üt valakit. „Gyorsan előre csapott most a magyar, érte födetlen Társa halántékát”, írja Vörösmarty Mihály. „(…) az erősen fűszerezett ételtől az orra, halántéka, feje búbja apránként verejtékes lett”, meséli élethűen Krúdy Gyula. A halántékánál kezd az ember először őszülni, erre utalnak a deres, ezüstös, őszülő halánték; deresedik, őszül a halántéka kifejezések. „E pályán lep meg éltünk alkonyatja, Halántékunk télszínbe öltözik”, írja Kisfaludy Károly Az élet kora című versében.
Czuczor-Fogarasi Anyanyelv Szótárában a halánték (hal-ánt-ék v. hal-ánd-ék) a homlok két oldalán a szemek mögötti rész, hol a koponya legvékonyabb, s ennél fogva az oda irányzott erősebb ütés hamar halált okoz; innen: halántékon (annyi, mint: halálosan) ütni, találni valakit. Nevét tehát vagy a halás-, halandás-tól vette; vagy pedig, ami hihetőbb, halánték vagy halándék lehet annyi is, mint alandék vagy hálandék, al-szik vagy hál igétől, mintegy alvó szem, aminthogy magyarul vakszemnek is hívjuk, és az első á-t megnyújtva hálánték-nak is ejtjük.
A Magyar Etimológiai Szótárban a halánk, halándék szó eredetét a következőképpen magyarázzák: a szó töve a hal ige, amelyhez -n, -t és -k képzők járultak, ezek funkciója és egymáshoz való viszonya viszont nem világos. Olyasféle szófejtés, mint pl. a tájnyelvi suhanték, a híg rántás, vagy még inkább az ajándék; a halánk felépítése a falánkhoz hasonlít. Mindenképp arra utal a szó, hogy a törékeny, sérülése könnyen halált okoz. A halánték csak a nyugati és székely nyelvjárásokban volt elfogadott, másutt e jelentésben vakszemet mondtak. Egyébként a halántékot a Magyar Szókincstárban a vakszemen és a halánkon kívül még nemlátónak, szólítónak és szólókának is nevezik.
A babonák, folklór és az okkult tudományok világenciklopédiája (Daniels, Cora Linn, and C. M. Stevens, eds. (1903). Encyclopaedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World) fiziognómai értelmezése szerint a halánték teltsége kiváló matematikai képességről árulkodik. Ha a halánték üreges, bemélyedt, a csontok mindkét oldalukon előreugranak a homlok irányába, ezáltal a köztük lévő terület lapos, sima, és az orr tetejétől egy kis csatorna vagy horpadás húzódik a hajig. Az ilyen halántékú ember - akár férfi, akár nő az illető - vakmerő, bátor, mindenbe, melyekhez nincs semmi közük, beleütik az orrukat. Szeretik, ha intelligensnek, csavaros eszűnek és vállalkozó természetűnek tartják őket, ám maguk fukarkodnak a dicsérettel, gyorsan haragra lobbannak, és gyakran szórakozottak. Rendkívül buják, erkölcstelenek és végtelen sértődékenyek, ha úgy érzik, hogy büszkeségüket megbántotta valaki. Röviden, élvezetüket lelik a gonoszkodásban. Az enyhén horpadt halánték munkakényszert, munkamániát jelenthet, de arra is utalhat, hogy az illető rendkívül fegyelmezett, és a spiritualitás fontos szerepet játszik az életében.
Az Arisztotelész neve alatt megjelent - valójában azonban egy a 10. század közepe táján élt ismeretlen szerző által írt - Titkok titkaiban című műben azt olvashatjuk, hogy a halántékon időnként megjelenő, világoskék színű erek nagyfokú idegességet, ingerültséget, érzékeny pszichét jeleznek. Ezek az erek többnyire a kolerikus emberek halántékára jellemzők, akik ha méregbe gurulnak, ha nagyon hahotáznak, majdhogynem röhögnek, vagy ha izgalomba jönnek mivel fejükbe tódul a vér, ezért ereik feltűnően megduzzadnak, kidudorodnak. Akinek sötét foltok találhatók a halántékain, azok sarkának közelében, a halántékai behorpadtak, és emellett az orra a nyergén kidudorodik, problémái lehetnek a kapcsolataiban.
Akinek halántéka dagadt és tele van erekkel, az indulatos, sőt nagyon indulatos, véli Giovanni Ingegneri (1530-1600 k.), aki a Természetből vett fiziognómia című művében a domború halántékról azt írja, hogy az ilyen halántékú emberek, amelyeken a nagy erek jól láthatóan kitüremkednek hirtelen haragúak, állhatatlanok, rossz ítélőképességgel bírnak és nagyon szemtelenek. A homorú halántékról pedig azt tartja, hogy azok kitartó, de bosszúálló emberek.
Lailan Young Beszél az arc című könyvében a bemélyedt halántékról azt állítja, hogy az illető munkamániás, aggodalmaskodó, rendkívül ambiciózus ember.
A testjelek értelmezői tudják, hogy a halánték megkocogtatása vagy megkopogtatása - az angol nyelvű országokban és Európa nyugati részén - arra utal, hogy az illető józan gondolkodású, okos, intelligens, Dél-Amerikában, viszont azt üzeni a partnernek, hogy bizonyos dolgon gondolkodom, vagy hagyd rám a dolgot. A mutatóujj forgatása a halántékon - különösen az angol nyelvterületen és a bolgároknál - azt jelenti, hogy bolond az illető, hiányzik egy kereke.
