A+ A A-

Fiziognómiai különbségek a férfi és a nő között

  • Közzétéve itt: Fiziognómia - karakterolvasás

„A férfi Istené, a nőnek ő az Istene;” [Milton: Elveszett Paradicsom]

 


Amikor a fiziognómia alapelveit a karakterek megkülönböztetésére használjuk, a megfigyelt személy nemétől függően jelentős korrekciók adódnak, melyeket a következtetések levonásakor mindig figyelembe kell vennünk. A férfiak és a nők általánosságban és speciális sajátosságaikban egyaránt élesen különböznek; ami megfelelő vagy szép lehet az egyikben, az oda nem illő vagy ellenszenves a másikban. Egy férfias asszony vagy egy nőies férfi egyformán negatív benyomást tehet ránk. Mindegyik esetben azt érezzük, hogy nincs ez így rendjén, más szavakkal: úgy tűnik, mintha valami megzavarta volna a természet rendjét.


A férfi és a nő testalkataAz első különbség, amit észreveszünk a két nem között, a férfiak nagyobb testmérete. Az antik művészek - akik jól ismerték az emberi test arányait és a nemek közötti különbségeket - Apollót valamivel több, mint fél fejjel magasabbnak és arányosan testesebbnek ábrázolták (formázták meg), mint Vénuszt. Ha ezt az összehasonlítást napjainkban - amikor a nemre jellemző tipikus viselkedési szokások kevésbé kedvezőek a fizikai fejlődés szempontjából, mint amilyenek az antik világban voltak - végezzük el, még nagyobb eltéréseket találunk.


A következő dolog, ami ugyancsak meglehetősen szembeötlő, a két nem általános megjelenésének eltérése. A szimmetrikusan fejlett férfiak vállai szélesebbek, mint a csípői, és a testük a vállaiktól lefelé fokozatosan keskenyedik. A nőknél viszont egészen más a helyzet, a csípőjük szélesebb, mint a vállaik, és innen kiindulva a testük mindkét irányba fokozatosan elkeskenyedik. Camper (1722-1789) megállapította, hogyha egy nagyjából azonos tömegű férfi és a nő testének kontúrját két egyenlő területű ellipszisbe foglaljuk, a nő medencéje ki fog lóg az ellipszisből, míg a vállai belül vannak; míg a férfira pont az ellenkezője a jellemző: a vállai érik el, vagy lépik át az ellipszis vonalát, és a medencéje található teljesen benne. Az asszony nyaka - bár a csapott vállainak tulajdoníthatóan látszólag hosszabb - rövidebb a férfiétől. Karjai és lábai arányosan rövidebbek, a törzse hosszabb, a háta homorúbb, a mellkasa kisebb, de domborúbb, a feneke viszont nagyobb és sokkal formásabb. A férfit az erőt jelző tömör, izmos, inas alkat jellemzi, míg a nőre a finomságot és a bájt tükröző légies és finom vonalak, tetszetősen kerekded végtagok, sima felületek és az elaszticitás jellemzőek.

Ahogyan Milton mondja:„A férfi erőre, eszmélésre termett, szelídségre a nő, csinos varázsra.” A gömbölyű formák a nőre, míg a szögletesség a férfira jellemzőek. Aférfi és női arcprofil nő laza, de rugalmas szövetei életfenntartó szerepét, míg a férfi izomrostjai a benne lévő hajtóerőt reprezentálják. Feladatukat tekintve, mindegyikük alakja tökéletesen megfelel az alkalmazkodás törvényének.


Az arcvonásaikról ugyanaz mondható el, mint az általános testalkatukról. A férfiak arca sokkal markánsabb, és inkább az egyenes vonalak jellemzik, profiljuk szögletesebb, mint a nőké. Ha egy azonos temperamentumú és nagyjából hasonló fejformájú fivér és nővér arcprofilját nézzük, annak ellenére, hogy mindkettőjük arca azonos típusú, az egyik kifejezetten maszkulin, míg a másik összetéveszthetetlenül nőies jelleget mutat. A különbség elsősorban a hölgy kerekdedségében mutatkozik meg.


férfi fejA koponyát szemlélve, jellemzően a férfi feje masszívabb, nagyobb tömegű, mint a nőé. Emellett a hölgyek koponyája keskenyebb, az agyalapi és az elülső (arckoponyai) régiói arányosan kisebbek, ugyanakkor a homloktól a tarkóig tartó része kissé hosszabb. A fejlett és viszonylag hosszú nyakszirti tartomány ún. „szeretet régiói” – barátság, az otthon, az elismerés és a gyermek szeretete – nagy kiterjedésűek. A spirituális érzéseket jellemző koronális régió (koponya elülső része) a nők esetében ugyancsak fejlettebb. Alexnői fej Walker (anatómus, 1779-1852) megjegyzi, hogy a női koponya általában keskenyebb, mint a férfié, ezért (mivel a hossz az intenzitást, a szélesség pedig a tartósságot, folytonosságot adja) a nő mentális tevékenysége – bár intenzívebb és briliánsabb működése közben – kevésbé állandó, folyamatos, mint a férfié. További eltérés a két szex között, hogy a nők fején a frontális üregek (homlok- és orrmelléküregek) sekélyebbek, a glabella (szemöldökköz) és a szemöldök-gerincek, melyeken a szemöldökök találhatók, kevésbé kiemelkedőek, a felső és alsó állkapcsok alveorális körvonalai elliptikusabbak, a fogak és a nyelvcsontok egyaránt kisebbek. Az ábrákon látható fejek a fentebb leírt frenológiai különbségeket csak tökéletlenül illusztrálják.


férfi ajakA két nem között a szigorúan fiziognómiai értelemben vett különbségek hasonlóan változatosak, mint a frenológiai eltérések. A nő homloka simább és gömbölyűbb, mint a férfié, az orra kevésbé hangsúlyos, és - ellentétben a férfiakéval, akiké általában enyhén domború - többnyire egyenes, vagy kissé homorú. Az orrszárnyak szélessége vagy kiterjedése a nőknél nagyobb, mint a férfiaknál. A nők felső ajka általában konkáv és rövidebb, mint a férfiaké,női ajak akikre inkább az egyenes vonalú vagy enyhén konvex a jellemző. A nők alsó ajka sokkal finomabban ívelt, mint a férfiaké, és – összhangban a kisebb nyúltagyukkal (cerebellum) - az álluk szintén kisebb, kecsesebb és kerekebb. A szemeik viszont nagyok, a hajuk és a bőrük finomabb és puhább, vonásaik kevésbé markáns, mint a férfiaké, továbbá jellemzőjük a rugalmasság és a hajlékonyság. Egyes rasszok - pl. a kaukázusiak esetében - a szakáll jelenléte a férfiak arcán és hiánya nőékén szembeötlő megkülönböztető jel, azonban ez nem általánosítható, ugyanis a mongolok, malájok és más rasszok körében a férfiaknál éppoly ritka a szakáll, mint a nőknél.


A két nem megkülönböztetésével Lavater (1741-1801) is megpróbálkozott, a férfi és nő közötti fiziognómiai különbségeket ellentétpárokban sorolja fel:
.
A férfi keményebb, a nő hajlékonyabb.
A férfi egyenesebb, a nő hajlottabb.
A férfi szilárdan áll a lábán, a nő finoman lépked.
A férfi magasabb és szélesebb, a nő kisebb és a csípőjétől elvékonyodó.
A férfi érdes és kemény, a nő sima és puha.
A férfire a konvex (domború), a nőre a konkáv (homorú) vonalak a jellemzőek.
A férfin több egyenes vonal látható, a nőn viszont az ívelt vonalak dominálnak.
A férfi szögletesebb, a nő gömbölyűbb.
A férfi szemöldökei sűrűbbek, a nőé kevésbé szigorúak.
A férfi haja erősebb és rövidebb, a nőé hosszabb és hajlékonyabb.
A férfi komoly, a nő vidám.
A férfi megvizsgál és megfigyel, a nő megpillant és ösztönösen megérez.


[Forrás: Samuel R. Wells: New Physiognomy or Signs of Character as manifested Through Temperament and External Forms and Especially in the Human Face Divine (1876.)]

 

További olvasnivaló

Különben a tenyér lakhelye, a kéz, számo…

Nagy Bandó András humorista Kezdjük egy közelmúltból származó emlékemmel. 1987 tavaszán az Egyesült Államokban jártam, s a látnivalók közül sikerült közelebbről megismerkednem Disneylanddel is. (Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de...

Folytatás...

Kovidombi kézelemzése

A képeket szemlélve, már az első ránézésre szembetűnik, hogy a viszonylag széles és nagy tenyerekhez rövid, tömzsi ujjak társulnak, melyeknek különösen a tőperceik fejlettek. Ez utóbbi érzéki természetről árulkodik, ami...

Folytatás...

A tenyér deltáinak értelmezése I. - A mu…

Hutchinson részletes megfigyeléseket végzett a dombok elhelyezkedésének pszichológiai jelentőségéről. Úgy vélte, hogy a mutatóujj alatti delta, ismertebb nevén a Jupiter-domb helyzete a karakter és a várható viselkedés egyik legfontosabb...

Folytatás...

Szex babonák II. – Zsidó-keresztény szok…

Bár a keresztény filozófusok, vallásoktatók a szexet elsősorban morális oldalról közelítik meg, a korai zsidó-keresztény tradíció számos elemet átvett az ősi primitív népek, közösségek fallikus kultuszából. Innen eredeztethető például az...

Folytatás...

Meghívás Telki Művészek Házába - Élményb…

Örömmel vettük a kedves invitálást, hisz régen (a ’80-as évek elején) és csak átutazóban jártunk ebben a csodás természeti környezetben fekvő, az elmúlt évtizedekben gyors fejlődést mutató, ma már...

Folytatás...

A halánték

A fiziognómusok fantáziáját nem különösebben mozgatta meg a halánték, megfejtésével nem sokat foglalkoztak. Ez valószínűleg nem véletlen, hiszen egyébként sem sok információ található a halántékról, és ezek is elsősorban többnyire...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?
  • A szeplők

    A szeplőn - tudományos nevén ephelisen - a...

  • A fogak

    A fiziognómusok keveset foglalkoztak a fogakkal, pedig a...