Az emberi arc horizontálisan három régióra vagy arczónára osztható. Mivel ezek nagysága, illetőleg egymáshoz viszonyított mérete sok mindent elárul személyiségünkről, értékrendünkről, az igazi énünkről, ha valakivel hosszabb távú kapcsolatot - szövetséget, szoros barátságot vagy házasságot - szeretnénk kötni, érdemes ezeket alaposabban tanulmányoznunk.
A felső arczóna a hajvonaltól a szemöldökök legmagasabb pontjáig terjed, vagyis lényegében a homlokot foglalja magában. (Ha a hajvonal kopaszodás miatt kezd visszahúzódni, próbáljuk meg elképzelni, hol lehetett „dagály” idején. Ha a képzelőerőnk csődöt mondana, szerezzünk be egy fiatalkori fényképet az illetőről.) Az arcunknak fent a hajvonallal, alul pedig a szemöldökökkel határolt területét „analitikus (elemző) zónának” is nevezik.
A középső régió a szemöldök tetejétől az orr legalacsonyabban lévő pontjáig terjed. Lényegében a szemeket és az orrot foglalja magában. Ez a terület az arc „praktikus zónája” néven ismert.
A harmadik, az alsó arczóna az orr alatti, egészen az áll aljáig elnyúló terület. (Természetesen az áll alatt kialakult zsírlerakódás, a toka nem tartozik az alsó régióhoz.) Az arc harmadik, alsó régiójának „intuitív zóna” a neve.
Az arc értékelése során arra kell figyelni, hogy valamelyik zóna dominánsabb, hosszabb-e, mint a többi, vagy - ellenkezőleg - egyikük feltűnően rövidebb-e a másik kettőnél. Számos ember esetén ezek a virtuálisan elkülönített területek nagyjából azonos méretűek, ami kedvező jelentésű, ugyanis kiegyensúlyozott személyiségről árulkodik. Különösen előnyös tulajdonságuk, hogy jó partnerek, mert bármelyik arctípus reprezentánsát jól megértik, vagyis az elemző, a gyakorlatias és az intuitív személyekkel egyaránt képesek harmonikusan együttműködni.
Azokra, a felső arczónájuk a legnagyobb, az elmélkedés, a gondolkodás a jellemző. Az ilyen emberek örömüket lelik az elvont gondolatokban, elképzelésekben, elméletekben. Elsősorban az elméleti tudományokban, a filozófiában, az egyetemi oktatásban érhetnek el kiváló eredményeket. Szeretik az idegen szavakat, a bonyolult mondatszerkezeteket. A gondolatokat tartják a legizgatóbbnak. A legnagyobb kihívás számukra - különösen, ha olyan személyek társaságában vannak, akiknek az arcukon a homlok területe a legfejletlenebb - hogy ne legyenek túlságosan elméletiek, ne látszódjanak akadékoskodóknak vagy légvárakat építőknek. Erősségük, hogy jól használják az eszüket, azonban olykor fennáll annak a kockázata, túlzásba viszik a mérlegelést, és - megijedve a különböző lehetőségektől és következményektől - döntésképtelenné válhatnak. Azok viszont, akiknek a felső archarmaduk a leggyengébb - bár rendszerint elérik, amit akarnak - nem „vádolhatók” túlzott éleselméjűséggel.
A nagy középső arczóna az ambiciózus személyek jellemzője, azoké, akik a pragmatikusságot és a józanészt értékelik a legtöbbre. Az elméleti kérdéseket csak addig tartják fontosaknak, míg meg nem értették, és rá nem jönnek, mire lehet felhasználni őket. Bármiről is legyen szó, számukra az a legfontosabb, hogy időt, pénzt vagy energiát lehessen megtakarítani vele. Noha nem garasoskodóak, szeretnek alkudni. Általában az egyszerűségre törekszenek, a praktikus megoldást keresik, ezért az érzelem hiányzik a döntéseikből. A legfőbb kihívást az ambícióik féken tartása jelenti számukra, ennek hiányában ugyanis személyiségük erőszakossá, gátlástalanná válhat, s a pénz, mindenből a legjobb megszerzése és a presztízs hajszolása lesz az életcéljuk. Bár a gyenge középső arczónájú személyek is lehetnek szorgalmasak és törekvőek, azonban nem az ambíciójuk, hanem a kötelességtudatuk vezérli őket. Ráadásul sokan ezt teljesen természetesnek veszik.
A legalsó, vagyis az intuíciót jellemző arczóna fejlettsége arra utal, hogy az illető ösztönös megérzései különösen jól működnek. Ez bizonyos szempontból előnyt jelent, mert a döntések előtt nem szükséges hosszas elemzés, mérlegelés, ugyanis a „hatodik érzék” ritkán téved. Probléma csak olyankor van, ha az intuitív személyben túlságosan eluralkodnak az érzelmek, és impulzív döntéseket hoz. Ez a fajta arctípus gyakran a jó fizikai kondícióval társul, és sokan szexinek tekintik.
A legtöbben - legalább is hosszú távon - olyan emberrel jönnek ki jól, élnek együtt szívesen, akikre hasonló arcrégiók, arczóna-arányok jellemzőek. Ezért például, ha történetesen mondjuk az alsó arczónánk a legcsenevészebb, óvakodjunk olyan házastársat választani, akinek ez az archarmada a legerősebb.
A párválasztás mellett az egyes arczónák értékelése abban is segít, hogy megtudjuk, miként vihetjük a legtöbbre, jöhetünk ki legjobban az egyes szituációkból. A legfontosabb, hogy ne próbáljunk meg harcolni az erősségeinkkel. Ha az analitikus zónánk a legfejlettebb, érdemes észben tartanunk, hogy csak akkor tudunk jó döntést hozni, ha van elég időnk alaposan körbejárni a dolgokat. Ellenkező esetben, jobb, ha segítséget kérünk valakitől. Ha az arc praktikus régiója a legmarkánsabb, csak akkor érezzük jól magunkat, ha a feltételek, a felvázolt lehetőségek és a következmények megfelelnek a józanésznek; míg az intuitív arczóna dominanciája esetében bíznunk kell ösztönös megérzéseinkben, olyankor cselekszünk helyesen, ha azt tesszük, amint a „belső hang” mond nekünk.
Számos ember esetében két erős zóna és egy - a többihez viszonyítva - gyengébb található. Ezzel nincs semmi probléma, csupán azt jelzi, hogy a gyengébb területre jellemző személyiségjegyek, képességek használatát nem szabad erőltetni, mert az megnehezíti a siker elérését. Sokszor már az is egyfajta megkönnyebbülés számunkra, ha sikerül megszabadulunk bizonyos berögződött, téves hiedelmektől.
