A három arczóna

Az emberi arc horizontálisan három régióra vagy arczónára osztható. Mivel ezek nagysága, illetőleg egymáshoz viszonyított mérete sok mindent elárul személyiségünkről, értékrendünkről, az igazi énünkről, ha valakivel hosszabb távú kapcsolatot - szövetséget, szoros barátságot vagy házasságot - szeretnénk kötni, érdemes ezeket alaposabban tanulmányoznunk.

A felső arczóna a hajvonaltól a szemöldökök legmagasabb pontjáig terjed, vagyis lényegében a homlokot foglalja magában. (Ha a hajvonal kopaszodás miatt kezd visszahúzódni, próbáljuk meg elképzelni, hol lehetett „dagály” idején. Ha a képzelőerőnk csődöt mondana, szerezzünk be egy fiatalkori fényképet az illetőről.) Az arcunknak fent a hajvonallal, alul pedig a szemöldökökkel határolt területét „analitikus (elemző) zónának” is nevezik.

A középső régió a szemöldök tetejétől az orr legalacsonyabban lévő pontjáig terjed. Lényegében a szemeket és az orrot foglalja magában. Ez a terület az arc „praktikus zónája” néven ismert.

A harmadik, az alsó arczóna az orr alatti, egészen az áll aljáig elnyúló terület. (Természetesen az áll alatt kialakult zsírlerakódás, a toka nem tartozik az alsó régióhoz.) Az arc harmadik, alsó régiójának „intuitív zóna” a neve.

Az arc értékelése során arra kell figyelni, hogy valamelyik zóna dominánsabb, hosszabb-e, mint a többi, vagy - ellenkezőleg - egyikük feltűnően rövidebb-e a másik kettőnél. Számos ember esetén ezek a virtuálisan elkülönített területek nagyjából azonos méretűek, ami kedvező jelentésű, ugyanis kiegyensúlyozott személyiségről árulkodik. Különösen előnyös tulajdonságuk, hogy jó partnerek, mert bármelyik arctípus reprezentánsát jól megértik, vagyis az elemző, a gyakorlatias és az intuitív személyekkel egyaránt képesek harmonikusan együttműködni.

Azokra, a felső arczónájuk a legnagyobb, az elmélkedés, a gondolkodás a jellemző. Az ilyen emberek örömüket lelik az elvont gondolatokban, elképzelésekben, elméletekben. Elsősorban az elméleti tudományokban, a filozófiában, az egyetemi oktatásban érhetnek el kiváló eredményeket. Szeretik az idegen szavakat, a bonyolult mondatszerkezeteket. A gondolatokat tartják a legizgatóbbnak. A legnagyobb kihívás számukra - különösen, ha olyan személyek társaságában vannak, akiknek az arcukon a homlok területe a legfejletlenebb - hogy ne legyenek túlságosan elméletiek, ne látszódjanak akadékoskodóknak vagy légvárakat építőknek. Erősségük, hogy jól használják az eszüket, azonban olykor fennáll annak a kockázata, túlzásba viszik a mérlegelést, és - megijedve a különböző lehetőségektől és következményektől - döntésképtelenné válhatnak. Azok viszont, akiknek a felső archarmaduk a leggyengébb - bár rendszerint elérik, amit akarnak - nem „vádolhatók” túlzott éleselméjűséggel.

A nagy középső arczóna az ambiciózus személyek jellemzője, azoké, akik a pragmatikusságot és a józanészt értékelik a legtöbbre. Az elméleti kérdéseket csak addig tartják fontosaknak, míg meg nem értették, és rá nem jönnek, mire lehet felhasználni őket. Bármiről is legyen szó, számukra az a legfontosabb, hogy időt, pénzt vagy energiát lehessen megtakarítani vele. Noha nem garasoskodóak, szeretnek alkudni. Általában az egyszerűségre törekszenek, a praktikus megoldást keresik, ezért az érzelem hiányzik a döntéseikből. A legfőbb kihívást az ambícióik féken tartása jelenti számukra, ennek hiányában ugyanis személyiségük erőszakossá, gátlástalanná válhat, s a pénz, mindenből a legjobb megszerzése és a presztízs hajszolása lesz az életcéljuk. Bár a gyenge középső arczónájú személyek is lehetnek szorgalmasak és törekvőek, azonban nem az ambíciójuk, hanem a kötelességtudatuk vezérli őket. Ráadásul sokan ezt teljesen természetesnek veszik.

A legalsó, vagyis az intuíciót jellemző arczóna fejlettsége arra utal, hogy az illető ösztönös megérzései különösen jól működnek. Ez bizonyos szempontból előnyt jelent, mert a döntések előtt nem szükséges hosszas elemzés, mérlegelés, ugyanis a „hatodik érzék” ritkán téved. Probléma csak olyankor van, ha az intuitív személyben túlságosan eluralkodnak az érzelmek, és impulzív döntéseket hoz. Ez a fajta arctípus gyakran a jó fizikai kondícióval társul, és sokan szexinek tekintik.

A legtöbben - legalább is hosszú távon - olyan emberrel jönnek ki jól, élnek együtt szívesen, akikre hasonló arcrégiók, arczóna-arányok jellemzőek. Ezért például, ha történetesen mondjuk az alsó arczónánk a legcsenevészebb, óvakodjunk olyan házastársat választani, akinek ez az archarmada a legerősebb.

A párválasztás mellett az egyes arczónák értékelése abban is segít, hogy megtudjuk, miként vihetjük a legtöbbre, jöhetünk ki legjobban az egyes szituációkból. A legfontosabb, hogy ne próbáljunk meg harcolni az erősségeinkkel. Ha az analitikus zónánk a legfejlettebb, érdemes észben tartanunk, hogy csak akkor tudunk jó döntést hozni, ha van elég időnk alaposan körbejárni a dolgokat. Ellenkező esetben, jobb, ha segítséget kérünk valakitől. Ha az arc praktikus régiója a legmarkánsabb, csak akkor érezzük jól magunkat, ha a feltételek, a felvázolt lehetőségek és a következmények megfelelnek a józanésznek; míg az intuitív arczóna dominanciája esetében bíznunk kell ösztönös megérzéseinkben, olyankor cselekszünk helyesen, ha azt tesszük, amint a „belső hang” mond nekünk.

Számos ember esetében két erős zóna és egy - a többihez viszonyítva - gyengébb található. Ezzel nincs semmi probléma, csupán azt jelzi, hogy a gyengébb területre jellemző személyiségjegyek, képességek használatát nem szabad erőltetni, mert az megnehezíti a siker elérését. Sokszor már az is egyfajta megkönnyebbülés számunkra, ha sikerül megszabadulunk bizonyos berögződött, téves hiedelmektől.