A hinduk Szamudrikát, a tengerek istenét tekintik a fiziognómia megalapítójának, aki az óind legenda szerint - az égi tengerekben az ezerfejű Sesa kígyóisten hátán, Visnu isten és hitvese, Laksmi társaságában a jóga-meditációt élvezve - jegyezte le az isteni pár testén lévő szerencsés jegyeket, avégből, hogy azok útmutatásként szolgáljanak az emberiség számára. A kezdeti irányelveket később a bölcs risik rendszerezték és fejlesztették gyakorlati tudománnyá. A testen fellelhető kedvező jegyeket a szerencse előjeleként értelmezték, a hiányukból viszont baljóslatú történésekre, problémákra, nehézségekre következtettek.
A filozófiai rendszereket megalapító risik munkásságának köszönhetően alakult ki az indiai tradícióban a jó és a rossz előrejelzésének nyolcfajta módszere. Ezek az anga (végtagok), a szvapna (álmok), a szvara (hang), a bhumi (attitűd), a vjandzsana (a testen megfigyelhető jellemzők, a testjegyek), a laksana (ómenek, rossz előjelek), az utpatha (a véletlenszerű természeti jelenségek, mint például a földrengések), valamit az anthariksha (tér) gondos tanulmányozása.
Dél-Indiában - különösen a Malabár- és a Kovalam-parton - a Kárttikeja szisztémát gyakorolják, miszerint isten a Dharma (erkölcs, hit, vallás) és az Adharma (erkölcstelenség, hitetlenség, vallástalanság) következményeit minden egyes ember esetében a testükön található jellemzők segítségével állítja reflektorfénybe.
A legfontosabbnak a kezet tartják, de a kéz elemzésén kívül elengedhetetlennek tekintik az élettartam megállapítását, a test magasságának, egyes testrészek milyenségének vizsgálatát, valamint a bőr és a lélegzet megfigyelését is. Szerintük az emberi test részei közül ötnek kell hosszúnak, ötnek sima tapintásúnak, hatnak magasnak, hétnek vörös színűnek, háromnak mélynek és ugyancsak háromnak szélesnek lennie. Úgy tartják, hogyha a testi feltételek megfelelnek a fenti követelményeknek, akkor az adott ember jegyei ideálisnak, sőt dicséretesnek mondhatók.
Az öt hosszú testrész: a kezek, a szemek fehérje, az arc, az orr és a mellek közötti távolság; az öt sima: az ujjpercek, a haj, a fogak, a körmök és a bőr, amelyek hosszú életűvé teszik a férfit. A hat magas testrész: a derék, a has, a mell, az orr, a vállak valamint a homlok, amelyek akkor eszményiek, ha valamennyi kimagaslik. A hét vöröses színű testrész: a tenyér, a talp, a szemek, a körmök, az íny, a nyelv és az alsó ajkak. A három mély jellemző: a lélegzet, a jellem és a köldök. Noha a nagy és mély lélegzet értékes, de az életerővel, az életrevalósággal (életképességgel), az elevenséggel szoros kapcsolatot mutató vitalitás még a lélegzetnél is fontosabb. A három széles testrész: a mellkas, a homlok és a csípő. A széles mellkasú férfi jómódra számíthat, a széles homlokú személy „király a királyok között”, vagyis vezető egyéniség; a széles csípő vagy hátsófertály pedig sok gyereket és feleséget feltételez.
A fej alapvető részei: az arc, az orr, de a szemek a leglényegesebbek. A csillogó szemek nagy családi boldogságot jeleznek. A ragyogó fogak a különleges ételek élvezetét szimbolizálják. A vöröses bőrszín gazdagságra, a fehéres bőrárnyalat szolgaságra utal. Az arcszín akkor a legkívánatosabb, ha a bőr olajosan csillogó. A testen lévő szimpla szőrgyökerek magas méltóságú; a dupla szőrgyökerek tanult; a háromszoros vagy négyszeres szőrgyökerek viszont rövid életű embert jellemeznek. A puha munkához nem szokott kezek, és a járáshoz túlságosan karcsú lábak gazdag személyre utalnak, a nagy lábak tartós kényelmet, a jó formájúak pedig valamilyen jármű birtoklását mutatják.
