Noha egy korábbi írásomban érintőlegesen már foglalkoztam egyes temperamentumok jellemzőivel, talán nem haszontalan azt is megismernünk, miként vélekedett errő a kérdéskörrőll kalendáriumában - jó 300 évvel Johann Kaspar Lavater előtt - Joannes Regiomontanus (1436-1476), a Magyarországon Mátyás király udvarában is tevékenykedő, híres königsbergi csillagász. Az alábbiakban - az 1909. évi kiadás helyesírását megtartva - az ő munkájának magyar fordításából idézünk.
„A négy véralkat tulajdonságairól
Sangvineusban több égi természet van, mint másféle elementom, meleg és nedves, szeles, mint a tavasz; ez a legnemesebb véralkat, az ilyen ember szép termetű, piros orczáju, tréfás, hireket hallani igen szeret, tisztességes dolgokban gyönyörködik, víg kedvű, nyájas, emberséges, édesbeszédű, énekes, kövérecske, állhatatos, keveset szól, szemérmes; mást becsülő, nem hirtelen haragu, bőkezű, nevető, dudoló, elég merész és könyörületes szívű; nem gyülöli a szép személyt; szép, tiszta, meleg vérű, mindenki szereti, jó elméjű, bölcs és tudós ember lesz belőle. Az ő feleségével szép gyermekei lesznek, több fiak, mint leánykák, de szükséges ő neki, hogy jól őrizze magát mindennemű paraszt eledelektől, és kiváltképpen mindenféle hevítő és nedvesítő dolgoktól. A Sanguis (vér) Jupiternek tulajdoníttatik és eféle emberen nem lesz nagy var, hanem a testén apró fakadékok, melyek nem mérgesek, és csak vér seprőnek hívják.
Melancholicus emberben több föld-természet van, mintsem másféle elementom, hasonló a földhöz és őszhöz, a legalávalóbb véralkat ez. Eféle természetű ember szüntelen nyög, fösvény, mord, szomorú és földszínű, tunya, állhatatlan, irigy, rossz gyomru; féltékeny, sok dolgokat nem kedvel, noha másoknak igen tetszenek, rosszat gondoló, vigyázó, nem alhatik, lassujáró dolgában, mikor kérdik, akkor szól; nagy csuda, mikor ő nevet; ostoba keményhúsú, sokat iszik, keveset eszik, világi hivságot nem igen óhajt. Óvja magát mindennemü hideg és száraz ételtől; meleg és nedves étek, jó bor, borsos étek hasznos neki. Saturnusnak tulajdoníttatik ez a véralkat: felette mérges kelevényekkel rakva.
Cholericus természetű emberben tűztermészet legtöbb van, hév és száraz, hasonló a tűzhöz és nyárhoz; félszerű véralkat ez, zöldsár sok benne, eféle ember szélcsap, magára tartó, hamar nő, nem enged senkinek, tékozló, nagyravágyó, hazug, rút, borzas szőrös minden teste; csalárd, haragos, mérges, igen álnok; sokat szól, bátor, ösztövér, sárga vagy vörös színű, Venust igen kívánja, de kevesen szeretik; óvja magát hevítő és szárító étektől; mindenféle hidegítő és nedvesítő étkek egészségesek neki. Eféle emberek Márshoz hasonlítanak, és rajtok tüzes kegyetlen kelevények igen uralkodnak, orbáncz, árvíz sat.
Phlegmaticus természetü emberben víztermészet legtöbb van, hideg és nedves, hasonló a nyálas vízhez és télhez. Ilyen ember nem lesz magas, hanem széles és nagy, kövér és erőtlen, törpe, nedves vérű, aluszékony, ostoba, röst, tunya, nyálas, taknyos, felette húsos és halványszínű, óvja magát hidegítő s nedvesítő ételtől, hevítő s szárító étek hasznos neki. Vénusnak tulajdoníttatik ez a véralkat. Ilyeneken igen fog a hideg, betegség, vízkórság, dagadozás, és eféle több aprólék.”
Szómagyarázat:
sanguineus – szangvinikus, vérmes
elementom – elem
melancholicus – melankolikus, búskomor
cholerikus – kolerikus, lobbanékony
zöldsár – belső nedv
phlegmaticus – flegmatikus, nyugodt
[Forrás: Csízió, vagyis a csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986.]
