Bár az angol eredetű flörtölés szó - a Magyar értelmező kéziszótár szerint - futólagos, nem komoly udvarlást, kacérkodást, szerelmi kapcsolatot jelent, a valóság az, hogy fontos szerepe van az ember életében. E tevékenység általánosan elfogadott, kultúrától és helytől függetlenül, világszerte gyakorolják. Még ha nem is mindig tudatosan, szinte kivétel nélkül minden felnőtt ember „beveti ezt az eszközt”, egyeseket a romantika iránti vágyuk, másokat a túltengő egójuk vesz rá a flörtölésre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a flört természetes eleme az emberi viselkedésnek.
Az antropológia és a társadalomtudományi tanulmányok szerint a flörtölés nemcsak egy alapösztön, hanem esszenciális eleme az emberi kölcsönhatásoknak. A leginkább azért, mert a flörtölésnek fontos szerepe van a párzási ciklusban, vagyis a fajfenntartásban is.
A flörtölés alapvetően nem más, mint a másik nem iránti vonzódás kimutatása, melynek ősapáink idejében az egyetlen célja a nemzés aktusának az elindítása volt. Azóta művészi tökélyre vittük dolgot, ma már egyben szórakozást is, és részévé vált a verbális kommunikáció is. A célja azonban változatlanul az, hogy jelezzük a másik személynek, tetszik nekünk, felkeltette az érdeklődésünket, szívesen megismernénk közelebbről, és olykor azt sem titkoljuk, hogy szexuálisan is vonzónak találjuk.
A flörtölés során az arcunkkal, gesztusainkkal számtalan apró jelzést adunk. Agyunk másodperceken belül észleli, dekódolja és eltárolja ezeket a jeleket, még akkor is, ha nem mindig vagyunk ennek tudatában. A „kódfejtést” azonban meg kell tanulnunk, mert a helyes értékeléstől nagymértékben függ flörtölési kísérletünk sikere vagy kudarca.
Felnőtté válva, általában gyorsan észrevesszük, ha a társaságunkban lévő személyen készen áll a flörtölésre. A legtöbbször látjuk ezt az arcából. Válaszolva a kapcsolatfelvételi próbálkozásra, ma már sokkal finomabb és fondorlatosabb módszereket használunk, mint az őseink, ám adódhatnak olyan helyzetek, amikor nincs szükség „köntörfalazásra.”
Aki valaha is alaposabban tanulmányozta az emberi viselkedési mintákat, jól tudja, hogy nemcsak a lelkiállapot és a hangulat, de a másik személy szándékai is pontosan megállapíthatók arckifejezéseiből, gesztusaiból. Ehhez azonban érdemes röviden áttekinteni, hogy tulajdonképpen mi történik a flörtölés során.
Mindenekelőtt fontos észrevenni a különbségeket a férfiak és a nők flörtölési viselkedése között. A férfiban bizonyos fajta vadászösztön dominál. A kiszemelt hölgy figyelmét hangos beszéddel, szándékos nevetéssel, és gyakran túlzásba vitt gesztusokkal próbálja meg magára vonni. Ha egy csoport tagja, öntudatlanul is megkísérli elszakítani magát attól. Már a kezdetektől igyekszik eltusolni a kapcsolatát a többiekkel, hogy a nő, mint egyénre, tekintsen rá. Ha a hölgy viszonozza a pillantását, ameddig az csak lehetséges, megpróbálja fenntartani a szemkontaktust. Ezt követően a szemei szinte automatikusan a partnere melleire, csípőire, majd lejjebb, a lábaira kalandoznak. Érdekes, hogy a férfi pillantása ösztönösen hosszasan időzik a női test csípő és derék közötti részén. Ez a terület ugyanis különös jelentőséggel bír a szexualitás és a termékenység szempontjából.
Bizonyos mértékben a nők is hasonlóan viselkednek a flörtölés során, bár a gesztusaik egyes részleteikben egészen mások lehetnek. Általában nagyobb biztonságban érzik magukat a barátnőik társaságában, és néha szükségük van is a női szolidaritás érzésére, különösen olyankor, ha fennáll a veszélye annak, hogy a flörtölési kísérletük kudarccal végződhet.
Ha egy férfi felkeltette a nő érdeklődését, először - mintha csak véletlen történt volna - a szeme sarkából egy pillantást vet rá, majd a tekintete gyorsan tovasiklik. Ha a szemkontaktus megismétlődik, szemeivel kissé hosszabban elidőzik a férfi arcán, majd lassan lesüti a szempilláit. Ezt követően néhány gyors, látszólag közömbös pillantást küld a partnere felé. Egyidejűleg esetleg ujjait cirógatva végigfuttatja a haján, a nyakán, a nyelvével pedig megnedvesíti az ajkait. Mindkettő félreérthetetlen szexuális vágyat jelez. A nevetése egyáltalán nem hangos, inkább csábító és halk, az őszinteségét a szemek sarkaiban megjelenő szarkalábak (mosolyráncok) jelzik.
Ugyanakkor a sikeres karriert befutott, emancipált nők flörtölési viselkedésében bizonyos maszkulin elemek fedezhetőek fel. Nincs szükségük a csoport biztonságára ahhoz, hogy flörtölésbe kezdjenek, hanem azonnal megpróbálják felvenni a közvetlen szemkontaktust a kiszemelt férfival. Nyíltan néznek az „áldozatukra”, sőt szempillájuk remegtetésével, szuggesztív pislogásukkal néha kihívóan viselkednek. Azt is megteszik, hogy szemezés közben ajkaik rúzsozásába kezdenek. A gesztusaik kevésbé tűnnek visszafogottaknak, gyakorta nyíltan invitálják a férfi közeledését. Bár játékuk során végig tisztában vannak a visszautasítás kockázatával, önbizalmuk azonban sohasem engedi, hogy elveszítsék nyugalmukat az esetleges kudarc esetén.
Az ősi kínai arcolvasás (siang mien) arra is választ ad, hogy miként viszonyul a partnerünk a flörtöléshez. Azok a férfiak vagy nők, akiknek a jobb szemöldökük feltűnőbb, például dúsabb szőrzetű, mint a bal, ritkán lelik örömüket a flörtölésben. Talán azért, mert nehezükre esik gyors döntést hozni a potenciális partnerrel kapcsolatban.
Azok a férfiak, akiknek a szemöldökei távol ülnek egymástól, meglehetősen szégyenlősek, visszafogottak, és bizony össze kell szedniük magukat, hogy másodszor is a nekik tetsző hölgyre pillantsanak. Nagy kár érte, mert az ilyen szégyenlős férfiaknak igencsak jó esélyük van a nőknél, mert gyermekes viselkedésükkel a tudat alatt felkeltik bennük az anyai ösztönüket.
A felfelé ívelő szemű asszonyok szeretnek flörtölni. Merészen fixálják pillantásukat a kiválasztott férfira, és mélyen a szemükbe nézve jelzik, hogy készen állnak egy kis kalandra.
A nagy szemű hölgyek igen keresettek a flörtölésre vágyó férfiak körében. Nincs gond velük, ugyanis már attól kielégülhetnek, ha csábos szempillantásuktól gyorsabban ver a férfiak szíve. Azok a nők pedig, akiknek az orruk a hegyüknél lefelé hajlik, nagymesterei a flörtölés művészetének.
