Mindig kedveltem a fákat, bokrokat, virágokat, és - noha még most sem nevezhetem magamat kertszépítőnek - sikerült kertünket csodálatos arborétummá alakítani, olyanná, melyben a fák a nyári hőségben hűs árnyékot adnak, ahol a madaraim egész évben jól érzik magukat, és a spánielemnek is vannak kitaposott ösvényei. A fás, bokros, cserjés arborétumon kívül sok örömet szerez a szívet melengetően szép szobai télikertünk is, amit - ahogy elkészült - szinte azonnal gyönyörű zöldekkel, virágokkal népesítettem be.
 |  |  |
Bár sok hasznos dolgot ellestem, elsajátítottam édesanyámtól, főként azt, hogy miként gondozta vagy ültette virágjait, zöldjeit. Azt viszont nem figyeltem meg, hogyan és milyen gyakran öntőzi őket, mert kezdetben bizony előfordult, hogy „túlgondoztam” zöldjeimet, olykor annyira, hogy némelyiküket - a pusztulásba küldve - halálra locsoltam. Végül rájöttem, hogy kevesebb víz is megteszi, elegendő pár naponként, vagy egy héten egyszer locsolni, attól függően, melyik növény mennyi vizet igényel, illetve, hogy mennyi a szobai hőmérséklet. Idővel nemcsak a locsolás mikéntjét tanultam meg, de egyéb tapasztalatra is szert tettem, magamtól rájöttem, hogy néhány növényem vízben is ereszt gyökeret, melyeket később el tudok ültetni, de az sem baj, ha évekig otthagyom őket a vízkultúrában, mert ott is viríthatnak. Első sikeremet egy felkopaszodott jukkám levágott szárával értem el. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megjelentek a vízbe dugott jukka szárán a kis gyökerek. Azóta több jukkát alkottam, s ajándékoztam el.
 |  |  |
Idővel számos más zöldet, illetőleg szobai és kerti virágot gyökereztettem meg. Az említett jukkán (pálmaliliomon) kívül a gyönyörű virágú daturát, hibiszkuszt és leándert, a gyorsan növő, hálás filodendront, az illatos viaszvirágot (más néven hoyát), a kedves karácsonyi kaktuszt, az ezüstös szobai futókát és a fikuszt, az egzotikus rákvirágot, a különleges syngoriumot (nyíllevelet), a jól mutató japán babérsomot, a színes levelekkel pompázó krotont, a csodacserjét, a hamar égbenyúló dieffenbachiát (buzogányvirágot), a dundi levelű majomfát, a sokoldalú aloét, és még folytathatnám a sort. Ha jól emlékszem, egyszer a marantát is sikerült meggyökeresítenem.
 |  |  |
A gyökeresedésre hajlamos növények sokáig maradhatnak vízkultúrában, viszont arra figyelni kell, hogy az elpárolgott vizet időnként pótoljuk vagy cseréljük le friss vízre. Arra is ügyeljünk, hogy a levágott szárvégek csak háromujjnyira merüljenek a vízbe, ugyanis felesleges az egész szárnak a vízben állnia.