A Balatonon nyaraltunk, ahol kaptam egy kis zöld ágat, ahogy mondták, ebből nagyon szép, hálás bokor lesz. Nem tudtam elképzelni, hogy ez az aprócska zölddugvány megeredhet, azt meg pláne nem gondoltam, hogy az éveket maga után hagyva, óriási bokorrá nő. A képeken látható, milyen gyönyörű nagy bokor lett, biztos jól érzi magát, kedvelheti a talajt és a napsütést, így védett helyén erőteljesen tudott fejlődni. Kertem leghálásabb díszcserjéje, a bodzafélék családjába tartozik, amelynek körülbelül 200 fajtája van.
A mereven feltörő viburnum, vagyis bangita bokrunk terebélyes lett, 4-5 méter magasra megnőtt. Leveleinek ráncos felülete barázdált, hosszúkásak vagy tojás alakúak, akár lándzsásak, 25 cm hosszúra is megnőnek, sötétzöldek, fonákjuk gyakran bolyhos szőrzetű, de van, amikor csak gyéren szőrös, és az erek erősen kiemelkedően hálószerűen bevonják. A levéloldal sűrűn gyapjas.
Télen, anélkül, hogy a levelek feketésbe hajló zöld színüket elvesztenék, vagy a fagyok bármiképpen is ártanának nekik, függőlegesen lekonyulnak, széltűkben zsugorodnak, olyan látszatot keltve, mintha a hideg megártott volna nekik. A meleg idők beálltával a levelek újra felfrissülnek, kifeszülnek.
Sokan nem kedvelik ezt a téli elváltozást, amiben kissé igazuk is van, mert a bokor egész megjelenése érdekes és a meleg évszakokban nagyon mutatósan szép, kár mellőzni. Tejfölszerű hólabda vagy labdarózsa virágainak bimbói már ősszel kifejlődnek és széles csokorban virítanak. Termése 8 mm–es bogyó, eleinte piros, később fekete.
