Vendéglőben, étteremben, vagy cukrászdában, amíg a pincérre, vagy a kért ételre, italra várunk, van időnk körbenézni, szemrevételezni a többi vendéget, megfigyelni, hogyan viselkednek, miként köszönnek a bejövetelnél, és sokat elárul a vendégek személyiségéről az is, ahogyan rendelnek. Ha történetesen egyedül vagyunk, s a rendelésünkkel megvárakoztat a felszolgáló, ha kedvünk van hozzá, kellő emberismerettel kianalizálhatjuk szomszédainkat, eldönthetjük, hogy egyik másik vendég melyik skatulyába sorolható be. Gyorsan megállapíthatjuk, hogy a megfigyelt személy magabiztos, vagy bizonytalan, zárkózott, vagy beszédesen barátságos, takarékos vagy bőkezű, izgatottan ideges, gyanakvóan bizalmatlan, mindent kritizáló, nagyképű és beképzelt. Persze az elemzés attól is függ, hogy, hogy kivel tudunk azonosulni, szimpatikus-e a kiválasztott személy számunkra, vagy sem. Így aztán a megállapításaink nem teljesen objektívek, az értékelésünk részben rólunk is szól.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a férfi és a női vendégek közt van némi különbség. A férfiak - mivel a nőknél kevésbé komplikáltak - általában magabiztosabban rendelnek, és többnyire elfogadják a felszolgáló javaslatát. Tapasztalataim szerint a nők inkább szeretnek válogatni, kritizálni, jobban odafigyelnek a környezetre, megnézik, hogy rend uralkodik-e, milyen a tisztaság, a terítés, a kiszolgálás. Szimpatikus vonásuk, ha minden elnyeri tetszésüket, elismerésüket nem tartják magukban, a borravalóval viszont már nem ilyen nagyvonalúak.
A bizonytalan vendégről, már belépéskor lerí határozatlansága, tétovázva néz körül, nem tudja, melyik asztalt válassza, habozva foglal helyet, segélykérően, zavart arckifejezéssel néz körül, az étlapot sokáig tanulmányozza, de ezután is csak nehezen tud választani.
Az öntudatos vendég az előzőnek pont az ellentétje. Már a bejáratnál jelzi teste minden porcikája magabiztosságát, amire csak ráerősít arckifejezése. Határozott léptekkel közelít az általa kiszemelt asztalhoz, mozgásával, gesztusaival mindenki tudtára adja, hogy gyors a döntésben, nem vár és nem kér tanácsokat arra, hogy mit rendeljen, s az ételéhez milyen italt fogyasszon.
A barátságos vendég belépéskor udvariasan és kedvesen köszön. Rendelésnél sok mindenről érdeklődik, nem törődve a többi vendéggel, megállás nélkül fecseg, mindenről beszél, olykor még a magánéletébe is beavatja a felszolgálót. Ettől aztán a pincér - különösen, ha nagy a forgalom - egyre idegesebb lesz, az utóbbitól viszont a vendég sértődik meg.
Az ideges, türelmetlen vendég zokon veszi, ha azonnal nem veszik észre. A köszönést csak félvállról viszonozza. Hangosan hívja a felszolgálót, ám nem kíváncsi az ajánlatára, nagy hangon rendel. Ha várnia kell, zsörtölődik, s azzal fenyegetőzik, hogy ide többé nem teszi be a lábát.
A bizalmatlan vendég fürkésző szemekkel figyeli a pincér minden mozdulatát, szinte biztosra veszi, hogy becsapják, és nem azt kapja, amit rendelt. Erről árulkodik gyanakvó arckifejezése, sértegető, olykor gúnyos szövege. A fizetésnél tételesen ellenőrzi a számlát, és általában nem ad borravalót.
A nagyképű vendég, hangoskodó, tapintatlan, fölényesen, kioktatóan beszél a felszolgálóval. Ő az, aki mindent jobban tud, nem hallgat meg semmilyen tanácsot, nem tűr ellentmondást. Még a borravaló adásánál is igyekszik felhívni magára a figyelmet.
