Tutyi, mutyi, tutyimutyi

A múltkoriban keresés közben véletlenül kezembe akadt a bordó színű tutyi, amit még az Alitalia járatán kaptunk, amikor Delhiből Rómába tartottunk. A gép Tokióból érkezett, tele japán utasokkal. Az utazás nekünk is hosszú, hát még a japán utasoknak. Delhiből Rómáig az út 5368 km, vagyis amíg megérkezünk Fiumicinora, Róma nemzetközi repülőtérre, az 7 óra 10 perc. Ezért aztán örömmel vettük a légikisasszony által felkínált tutyit, mert bizony a hosszú utazástól könnyen bedagadhat, vagy elmacskásodik az ember lába.

Ez a könnyű kis lábbeli, keresztanyám tutyiját juttatta eszembe, ami ugyanilyen kérgetlen, papucsféle volt, amit ő maga készített, és kizárólag csak otthon viselt. Később azt is megtudtam, hogy nemcsak kaposvári szokás a tutyi viselése, Somogy megyén kívül, Baranyában, Zalában, Tolna megyében, sőt a bakonyi és a balatoni falvakban is hordták.

Érdeklődő ember lévén, nem elégedtem meg ennyivel, körülnéztem a könyveimben és a neten is. És ha már elszántam magam, nem állhattam meg, hogy ne keressek rá a napjainkban oly divatos mutyi szavunkra, valamint az előbbiekből alkotott szóösszetétel, a tutyimutyi jelentése is.

A tutyiról például nemcsak azt tudtam meg, hogy posztóból, nemezből vagy szövetből készített kényelmes, meleg, sarkatlan papucs (ami véletlenül sem tévesztendő össze a „toldott lábúak” által viselt gombos harisnyával, a lábtyűvel), de azt is, hogy régen - ugyancsak a Dunántúlon - a hosszúkás, kobakformájú, hátraálló kontyos kemény fejkötőt is ezzel a névvel illették.

A Magyar szókincstárat fellapozva, a tutyi címszó alatt a mamusz, papucs, házicipő, régiesen: coko, pantofli, tájnyelven: csoszi, csoszogó, tipegő, mennybelépő szavakat találtam. (Ez utóbbi alapján igazi repülőre való viselet!)

A mutyizásnak azonban - bár biztosan vannak, akik papucsban szeretik „verni a blattot” - nem sok köze van e kényelmes lábbélihez, ugyanis valószínűleg a kártyázásban keresendő a szó eredete. Régen elsősorban arra a személyre mondták, hogy mutyizik, aki a kártyajáték közben valamelyik társával titokban társult, hogy közösen viselve a kockázatot, osztozzon a nyereségen. Eredete a valaminek a felét jelentő "moitié" francia szó lehet. Ebből adódóan a mutyi nem más, mint a közös „befektetésnek” az egyik félre jutó része, vagyis a hozzájárulás a titkos üzlethez. A közös költségviselés mellett lényeges, hogy a dolgot suttyomban, a „megszerzett” információkból másokat kizárva végzik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mutyiban játszanak, vagy csinálnak, tesznek, fogyasztanak, vesznek valamit.

Az akarat nélküli, lassú mozgású, kevés testi erővel, gyenge cselekvőképességgel bíró személy; az élhetetlen, gyámoltalan, mamlasz, tehetetlen, pipogya, ügyetlen - illetőleg a tájnyelvi szavakkal kulumutyu, littylotty, molopotyi, szuszma, totola - embert jelző tutyimutyi melléknév keletkezésére viszont semmit sem találtam. Az elnevezésre legfeljebb a szó hangulatfestő hangzása nyújthat némi magyarázatot.