Trianon

Magyarország valamint a "Szövetséges és társult hatalmak" között 1920. június 4-én a versaillesi kis Trianon palotában kötött és a Trianon-palota nagytermében 1921. július 26-án ratifikált békeszerződés a legkegyetlenebb volt a világháborút követő diktátumok között. Soha nemzet nagyobbat nem bukott, mint Magyarország a világháború utáni néhány hónap alatt. Igazságtalanabb, oktalanabb nemzetközi okmányt nem ismer a történelem a trianoni békénél. Létrejöttének körülményei, alapgondolatai eleve kizárttá tették, hogy maradandó helyzetet teremtsen. A béke helyett nemzetközi bonyodalmak magvát vetette el. Magyarország elvesztette területének, lakosságának több mint kétharmadát és természetesen határok nélkül hagyván a megmaradt csonka részt, kiszolgáltatta a magyarságot ellenségei gyűlöletének, önkényének, hatalmi hóbortjának!

NEM! NEM! SOHA!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

József Attila - 1922 első fele