A fejésről és a tej vajjá köpüléséről, fennmaradt legrégibbi ábrázolást a babiloniai Úr tartomány Tel-el-obeid városának templomában egy féldomborműven fedezték fel, ami az időszámítás kezdete előtti 5. évezredből maradhatott ránk, egy másik elképzelés szerint 3100 táján készülhetett. A domborművön jól kivehető, hogy a teheneket hátulról, a két comb közé nyúlva fejték. Az egyiptomi Sakarai Ti piramison látható alkotáson, ami feltehetően az i. e. 2650-ből származik, látható, hogy a teheneket már oldalról fejték. A tehenek hátsó lábát összekötötték, hogy ne rúgjanak, és a borjukat anyjuk közelében tartották. Az i.e. 2050-ből származó királysír kőbe vésett emlékén, egy könnyeit hullató tehenet ábrázol. akinek tőgyéből hogyan vesznek pár csepp tejet, valószínűleg kozmetikai célra. Az emlékművön jól kivehető, a tehén lábához kötözött borjú. Az időszámítás kezdete előtt a tehenet úgy kényszerítették a tej leadására, hogy a tőgy bimbóit a borjúval vagy gyerekekkel szoptatták. A tehén béklyózását tehát már nem alkalmazták. Az i-e. 3. századból megmaradt görög vázaképen a teheneket guggolva, kényszer alkalmazása nélkül hátulról fejték.
De Serresnek 1600-ból szármzó leírása szerint, a tehenek megtévesztési fejési módszeréről a következőket írta:
„Minél jobban szereti borját a tehén, annál könnyebben adja oda tejét, amelynek mennyisége, mindinkább gyarapszik. Alig veszi a borjú a szájába a tőgybimbót, a tej a tőgyből, mint afféle megcsapolt hordóból ömlik. Ezután a borjút hirtelen elválasztják a tőgytől, s a megmaradt tej az utolsó cseppig megnyerhető. Vannak olyan tehenek is, amelyek könnyen adják le tejüket, mihelyt a borjat, hozzájuk vezetik. Ez okból a borjút kössük a tehén egyik lábához, hogy anyja élvezettel nyalogathassa és szagolgathassa, miközben a tehenet fejjük. Megtéveszthetjük a butuska állatokat. Ha szalmával kitömött borjúbőrt viszünk oda a tehénhez, a bőr láttán a jámbor jószág azt hiszi, hogy az a borja, s máris fejhető.”
A fejéssel szemben tanúsított ellenállásra utal az indus irodalom egyik klasszikus remeke, a Védák könyve is. A fejő indust azzal vigasztalják, hogy a túlvilágon olyan teheneket kap, amelyek jámborak és nem rúgnak. Egy jóval későbbi perzsa miniatűr (Mu-in műve 1676) azt mutatja, amint a fejőnő egy mélyedésben guggolva baloldalról kényelmesen feji tejelő állatát, amely nyilván jóleső műveletet oda hajlással szemléli, s a fejőhöz dörzsölődik. Dél-Afrikai emberek szokása a megtévesztési módszer volt, egy gyermek borjúbőrt húzott magára, hogy azonos szaggal megtévesszék a tehenet. Az indiaiak borjúbábút is szoktak a tehénnek mutatni. Ezt a szokást a mongoloktól vették át.
A tejadási ösztön egy másik módszere, a külső nemi szervek ingerlése, de főként a levegő befújása. A görög Herodotosz, az ókori történetírás atyja, a Melpomené negyedik könyvében a szkítáknak arról a szokásáról ír, hogy a makacs kancák hüvelyébe csöves csonton át fújnak levegőt. Tibet és Kína határán élő pásztorok a külső nemi szerveket simogatják, és ha szükségesnek mutatkozik, a hüvelykbe levegőt fújnak. Talán a Tel-el-obedidi féldombor művön is a fejők elhelyezése és tartása végeredményben arra mutat, hogy a levegő befújást alkalmazták. A tejleadás ősi módszeréről van szó Wildebrandt, 1874-ből származó leírása szerint: „Ha a tehén kitömött borjú megmutatása után sem adja le a tejét, akkor a pásztor addig fúj az állatba levegőt, amíg annak hüvelye fölfúvódik, s lábát szétvetve áll, és magát fejni hagyja”. Kolb Péter 1819-ben közöl egy rézkarcot, amely a hottentották hasonló műveletét mutatja be.
Hazánkban ugyanilyen módszerekkel fejték a lovakat is. László Gyula „A honfoglaló magyar nép élete” című könyvében (1944) leírja, hogy a Hortobágyon Ferge csikós számadó úgy fejte a rúgós kancákat, hogy a végbélbe nádcsövet helyezett, s levegőt fújt bele.
Hazánkban szokásos volt, hogy a borjú nélkül maradt tehén alá idegen borjút tettetek, hogy a tehén tejelése megmaradjon. Mivel régi törekvés volt, hogy a tehenektől minél több tejet nyerjenek. különböző fejési módszereket találtak fel, az egyik ilyen fejőmódszer az allgaui. Hegelund dán állatorvos masszírozásos fejési módszert dolgozott ki, ami a tőgy minden részének áttapintását jellemzi. Egy másik módszer a tehenek tőgyére meleg vizes ruhát borítanak a fejés előtt.
Mivel a kézi fejés nehéz testi munkának bizonyult, hosszú kísérlet után, felváltotta a gépi fejés. Érdekes módon a fejőgép bugása, a fejő hangja a legtöbb tehénből kiváltja a tej leadását.