A zarándokoktól zsúfolt, turistákkal teli Benáresz után, éles kontrasztként hat a várostól mindössze 12 kilométerre lévő Szárnáth békés csendje. Amíg Benáresz a hinduk szent városa, Szárnáthot elsősorban a buddhizmus hívei keresik fel.
A hagyomány szerint Buddha szigorú aszkézissel, önsanyargatással, testi kínokkal vállalt elmélyült elmélkedéssel, szemlélődéssel felismerte az emberi szenvedések okait, elméje kitisztult, vagyis megvilágosodott, azaz Buddhává vált. A megvilágosodást remeteségének hetedik, életének harmincötödik évében Bodhgayában érte el. Hosszas vívódás után indult el az akkori Mrigadavába (mostani nevén Szárnáthba). ahol az Őz parkban elsőként öt társát avatta be mindabba a tudásba, aminek a birtokába jutott. E szent helyen hirdette először tanát, tartotta Gautáma első prédikációját, itt „hozta mozgásba a Tan kerekét.”
Felismerte, hogy a szélsőségek sehova sem vezetnek, sem a mértéktelen önsanyargatás, a túlzott aszkétizmus, sem pedig a szabadosság, a tékozló életmód nem hoz az ember problémáira megoldást. Rájött, hogy a céljaink eléréséhez, a belső béke megtalálásához, és végül a megvilágosodáshoz az arany középutat kell követnünk. Neki sikerült elsőként végighaladnia az elmélyedésnek mind a négy fokán, megértenie, hogy az embert sem a világi gyönyörök, sem az önként vállalt aszkézis nem teszi boldoggá. Csak a szenvedés lényegének (négy nemes igazság) és a szenvedés leküzdési módjának elsajátítása (nemes nyolcrétű örvény) révén érhető el a háborítatlan belső nyugalom.
Figyelmét elsősorban az élet és a szenvedés kapcsolata kötötte le, meggyőződéssel tanította, hogy az embernek magának kell megküzdenie a szenvedéstől való megszabadulásért, és ez a négy nemes igazságon kell, hogy alapuljon. Tudnunk kell, hogy az élet egyetlen valósága a szenvedés, mert minden hívságos és mulandó; a szenvedés oka az önző vágy, vagyis a lét szomjazása; amitől a vágy elfojtásával szabadulhatunk meg; és végül azt, hogy vágyainktól a nemes nyolcrétű ösvény (nyolcrészes út) szabályait követve szabadulhatunk meg. Ennek grádicsai - melyek Szárnáthban mutatkoztak meg előtte - a helyes ismeret, a helyes hozzáállás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes időtöltés és megélhetési forma, a helyes erőfeszítés, a helyes gondolkodás és a helyes elmélkedés. Ehhez jön még az „öt tilalom”: Ne ölj; Ne lopj, Ne hazudj; Ne kövess el házasságtörést; Ne részegeskedj. (A szerzetesek számára pedig még a nőtlenség és a szegénységben élés is előírás.)
Buddha 36 éves korától 80 éves koráig fáradhatatlanul járta Észak-India útjait, beszédeivel, prédikációival terjesztette eszméit. Híveinek száma rohamosan gyarapodott, tanainak, vallási-filozófiai rendszerének egyre több követője lett. Tanai megmutatják az utat, amelyen megszüntethető a mohóság, a harag és az ostobaság.
„Tanítása régi volt, mégis új azoknak, akik belebonyolódtak a metafizika finomságaiba – írta Nehru. – Megragadta a műveltek képzeletét, és mélyen hatott a nép szívére… Tanítása egyetemes jóakarat, szeretet mindenki iránt. »A világon soha még gyűlölet nem oltott ki gyűlöletet; a gyűlöletet a szeretet szünteti meg.« … Hatalmas, ragyogó egyénisége sokkal inkább hatott, mint vitái és bizonyítékai.” [Forrás: Ligeti Vilma – A Gangesz partján, Gondolat Kiadó, 1969.]
Végezetül - sajátos gondolkodásának, szemléletmódjának megvilágítására - az alábbiakban Buddha utolsó tanításaiból idézek néhányat:
„Önmagatokból merítsetek világosságot. Támaszkodjatok önmagatokra, ne hagyatkozzatok senki másra. Tanításom legyen a ti világosságotok, támaszkodjatok erre, ne hagyatkozzatok semmilyen más tanításra.”
„Tanítás lényege, hogy őrizzétek tulajdon elméteket. Tartsátok tisztán elméteket a mohóságtól, és testetek erős lesz, elmétek tiszta, szavaitok egyenesek. Gondoljatok állandóan az élet mulandóságára, és képesek lesztek ellenállni a haragnak és a mohóságnak, és minden gonoszt elkerülhettek.”
„Követve tanításaimat tiszteljétek egymást, együtt gyakoroljátok a tanításokat. Ne tékozoljátok el az időt vitával és semmittevéssel. Élvezzétek a megvilágosodás virágait és amint megérnek, takarítsátok be a helyes út gyümölcseit.”
„Ne keseregjetek feleslegesen, lássátok, hogy semmi sem örökkévaló; ismerjétek fel az emberi élet ürességét. Ne tápláljatok a hiú vágyat, hogy az örökké változó változatlanná lehet.”
„A világi vágyak ördöge csak az alkalomra vár, hogy megcsalhassa elméteket. Ha egy kígyó van szobátokban és nyugodtan szeretnétek aludni, először a kígyót kell kiűznötök.”
„Tanítványaim, életem utolsó pillanata elérkezett. De ne feledjétek, hogy a halál csak a test elmúlása. A test szülőktől született, ételtől tápláltatott, betegsége és halála elkerülhetetlen.”
[Az idézetek forrása: Buddha élete és tanítása, Pátria Kiadó, 1989]